Nem tanácsos egy lélegzettel túl sok Mrozeket olvasni: elviselhetetlen dózisban kapjuk a bizarr, meghökkentő ötleteket, amelyeken nem áll módunkban meghökkenni. Ugyan miért ámuldoznánk egy gázzal töltött állatkerti gumielefánton, az ellopott póznák helyett emberekből álló, drót nélküli távírón, a mozgalmi dalokat éneklő, ketrecben tartott háziforradalmáron vagy miniatűr fickókkal folytatott ontológiai vitákon? A kérdés nem költői. Miért olyan magától értetődő a groteszknél is groteszkebb, miért olyan otthonos ez az abszurd tér?Mert a mi abszurdunk. Bocskoros, lendületesen kegyetlen, mégis ügyefogyottan szervezetlen diktatúráink világa. Ezek a Mrozek-novellák az ötvenes–hatvanas évek lengyel, egyszersmind egyetemesen közép-európai légkörét dokumentálják. Didaktikusan, a novellaformát példázattá soványítva beszélnek az abszurd mindenkori kulcstémájáról: a hatalomkiélés perverzióiról és a kiszolgáltatott ember alkalmazkodásáról, túlélési taktikáiról. Legfőképpen pedig e túlélések nevetséges és kicsinyes alpáriságáról – Mrozek a hétköznapi, a bagatell virtuóza. S valamivel több: színültig telt minden sora az abszurd gunyorosan harcias humanizmusával, amely a személyt, az egzisztenciát óvja az elvont és elmebeteg totalitásokkal szemben. És amely a közép-européer kétségbeesés és a történelmi rémálmok ellen való áfium. Két novellagyűjteménye (az első kettő a megjelenő hatból) költői és pimasz intellektualitással átfűtött irodalom.Mondják, mára a regionális abszurd Mrozekestül, Kafkástul, Karinthystul poros tézisirodalommá silányult. Bár így lenne. Csakhogy nekünk vérünkben van az abszurd, nélküle élni nem tudunk.(Slawomir Mrozek: A zsiráf és más történetek. A hasonmás és más történetek. Európa Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1800 és 1700 forint)
Így álltak az autók a szakadó hóesésben az M1-M7 közös szakaszán - videó