Kampány szünidőben

A nyári szünet első napja van ma. A közoktatásban részt vevő fiatalkorúakat két dolog foglalkoztatja csupán: hogyan kommunikálják szüleik előtt a bizonyítványban szereplő érdemjegyeket, és mivel töltik majd a rájuk szakadt végtelennek tűnő szabadidőt. Nekik tehát nagyon jó most. De a vakáció kezdete más okból is képes heves érzelmi-indulati reakciókat kiváltani.Ez derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet a szocialisták tartottak a tanév utolsó napján. Rádöbbenhettek Hiller István vezetésével – aki a párt oktatási kabinetjének a vezetője –, hogy az elkövetkező néhány hónapban a terület problémáinak feszegetése annyit sem nyom majd a kampánylatban, mintha népszavazásra bocsátanák a Fidesz kormányprogramjának valamennyi pontját. Akkor pedig mi lesz a nagy szocialista tervekkel, amelyek „középpontjában a tudás, az oktatás és a képzés áll”. Úgy kell a le- és megváltó eszméket bevezetni a köztudatba, hogy a tanévnyitóig nem lesz közepe a választási programnak!De ez még a kisebb baj. A nagyobb az, hogy Pokorni Zoltán lett a Fidesz elnöke. Pokorniba miniszterként most lehetett utoljára belerúgni. Az, hogy a szocialista észjárás szerint bele kell, az már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a legnagyobb kormánypárt tisztújító kongresszusa után valamennyi „független” publicista arról cikkezett, hogy ezen a területen is katasztrofális minden, semmi nem működik, és már csak a szociálliberális nádpálca mentheti meg a nemzetet a totális elbutulástól. Az idő és a kampánystáb szavára hallgatva tegnap aztán a végbizonyítványt is kiállította Hiller tanár úr. Ebben harminchat elégtelent osztott ki a tárca vezetőjének, vagyis miniszterségének minden hónapjára egyet.Nem tudom, tanított-e valaha a bősz buktató. De néhai pedagógusként azért szeretném megjegyezni, hogy annak a tanárnak, aki csak elégtelent tud adni, nem ártana, ha sikertelenségének okát önmagában is elkezdené keresni. Különösen igaz ez a szocialistákra, akiknek igazán ismerniük kellene a rendszerváltást megelőző néhány évtized szerepét a közoktatás mai problémáinak kialakulásában, amelyeken a Horn-kormány sem tudott, vagy nem is akart segíteni. Pokorni Zoltánt vádolni tehát azzal, hogy minisztersége alatt nem bővültek az oktatás forrásai és nem javult a pedagógusok bérpozíciója, még akkor is igazságtalan pártpropaganda lenne csupán, ha a vádak történetesen igazak lennének. De nem azok. Nehéz eligazodni a különféle statisztikákon, a szakértők egymásnak sokszor ellentmondó számain, egy azonban bizonyos: ha nem is olyan mértékben, mint azt a szakma áldozatos munkája és kitartása, valamint a versenyszférától való tragikus lemaradása megkövetelte volna, de évről évre folyamatosan javultak a közoktatás anyagi kondíciói. Az a demagóg javaslat pedig, hogy az Agrárinnovációs Kht. négymilliárdos költségvetési támogatását fordítsa a kormány hátrányos helyzetű gyerekek beiskolázási támogatására, nyilván csak a vakáció örömmámorától megittasult szocialista elmék pillanatnyi zavarában születhetett meg.Ilyen alapon az előző ciklusban elhíresült olajgate-botrány során elrabolt százmilliárdokat is erre kellett volna fordítani. Egyébként pedig nehéz helyzetbe kerül aratáskor a szocialisták mezőgazdasági kabinetje, amelynek – ha követjük a logikát – az oktatási tárca keretösszegét kell a gazdák közé szórnia kortespénzként.