Magyarok az orosz apokalipszisben

Bata István egykori honvédelmi miniszter és Székely Béla vezérkari főnök is részt vett a Moszkvától pár száz kilométernyire levő Totkoj közelében, 1954 szeptemberében végzett és eltitkolt kísérleti atomrobbantáskor – tudtuk meg a Magyar Nemzetben közölt írás nyomán jelentkező Köves Istvántól, a Koliszka Bölcső Alapítvány igazgatójától, az atomrobbantások következményeinek kutatójától. A kísérletről Székely Béla szigorúan titkos jelentést tett az egykori hadvezetésnek. Robbantás után közvetlenül a szovjet hadvezetés negyvenezer katonát vezényelt az epicentrumba. A kísérlet célja: tanulmányozni az atombomba hatását az élőkre és felmérni, mennyire alkalmazható harctéri viszonyok között. A kísérleten 250 vendég vett részt, közöttük a népi demokratikus országok katonai vezetői is.Totkoj körzetében azóta 25-ször nagyobb a daganatos megbetegedések száma, mint másutt, a közeli Orenburgban pedig még napjainkban is kétszer több a rákos beteg, mint Csernobilban. A pár száz túlélő szerint a KGB megfenyegetette őket: államtitoksértést követnek el, ha a robbanásról beszélnek. Csak tíz évvel ezelőtt kezdték rebesgetni: Totkojban valóban történt valami.Mint azt a Magyar Nemzet megírta, 1954 szeptemberében atombombát robbantottak az oroszországi Totkoj falutól 21 kilométerre, Szamara és Orenburg között. A 40 ezer tonnányi dinamit erejű atombomba robbanását 300 méterrel a föld fölé időzítették. Eközben a neves külföldi vendégek egy tizenegy kilométerre lévő magaslatról, plexiüveg fedezékében, védőszemüvegben figyelték az eseményeket. A kivezényelt katonák, támadó- és védőcsapatok a robbanás helyétől öt kilométerre, fedezékben tartózkodtak.A célterületen védőállásokat, építményeket, 46 harckocsit, 152 löveget, 44 repülőgépet, 27 aknavetőt, 200 gépkocsit, 50 vontatót és 500 kísérleti állatot helyeztek el – írja későbbi jelentésében Székely Béla vezérkari főnök.Az atomrobbantás után a légierő 688 bombát szórt Totkoj körzetére, majd másfél órával később gyalogsági és harckocsiezred, speciálisan kiképzett és felszerelt felderítők haladtak el az epicentrumtól 500 méter távolságra – áll a jelentésben.Egy nappal a robbantás után a vendégek megtekintették az epicentrumban berendezett körletet: két kilométeres körzetben a növényzet teljesen eltűnt, az élet megszűnt. A különböző óvóhelyeken elhelyezett állatok némelyike kis ideig még életben volt, bár súlyos fertőzésekkel, süketen és vakon.A jelenetésben nem esik szó a robbanás emberekre gyakorolt hatásáról. Mint arról már beszámoltunk, a Sunday Times szerint a helyszínen mintegy 45 ezer ember fertőződött meg. Sokan néhány óra elteltével, mások hetek, hónapok múlva meghaltak a sugárfetőzés következtében.Székely jelentése többek között a következő javaslatokat tartalmazza: ezredparancsnoktól felfelé biztosítani kell a vaselemek felhasználásával készült vezetési pontokat, az atombombát pedig saját csapatainktól 4-5 kilométeres távolságra ajánlatos ledobni, „így az atomrobbanás minket nem veszélyeztet”. Hozzáteszi: az ellenség védelmének harcászati mélységeiben 1-2 bomba elég. „Ám – mint írja – arra is oda kell figyelni, az atombombát nehogy saját csapatainkra dobjuk!”Egyértelmű: a kísérletezőknek vajmi kevés információjuk volt az atomrobbantás kockázatairól. Igaz, a Sunday Times szerint az akció vezetője, Zsukov marsall egy atombiztos föld alatti bunkerből irányította a műveletet.