A láthatatlan nemzedék

Ingyenes belépés, némileg extrém öltözetű közönség, dübörgő, szöveg nélküli, dallamtalan zene – a ’80-as években Londonból érkezett technobulik hamarosan a nyugat-európai fiatalság életformájának részévé váltak. A politikusok számára pedig egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy a hangzavarban megszólítsák azokat a fiatalokat, akik leginkább távollétükkel voksolnak a álasztásokon.Más-más jelentést kaptak a free partyk Nagy-Britanniában, ahol a technobulik hagyományai egy perifériára szorult réteget ötvöztek egybe, Németországban, ahol a partik a tömegkultúra megszokott részévé váltak vagy Franciaországban, ahol most nagy felzúdulást váltott ki a partik rendezésére bejelentési kötelezettséget előíró törvénytervezet.Pirosra vagy zöldre festett hajjal, biztosítótűvel átszúrt állal és nyelvvel, keki vagy színes, fluoreszkáló ruhákban bukkannak fel a párizsi Francois Mitterrand Könyvtár előtt. „Szabadon táncolni vagy meghalni” – hirdeti egy transzparensük. A „raveurök” tiltakoznak szeánszaik tervezett bejelentési kötelezettsége ellen.A mozgalom hívei szerint a központi karneválokhoz hasonlóan a bulik saját mikrovilágot, pillanatokra megalakuló, önigazgató minitársadalmakat hoznak létre. A rave-zene rajongói mindenesetre példás összetartásról tettek tanúbizonyságot, amikor több tüntetéssorozatot szerveztek Párizsban, Marseille-ben és Lyonban, hogy tiltakozzanak az eredeti elnevezés után angol–francia öszvérszóval free partie-nak nevezett rendezvényekről szóló törvénytervezet ellen. A techno rajongóinak titkos gyűléseivel kapcsolatban ugyanis Thiery Mariani, az RPR szóvivője „a mindennapok biztonsága” érdekében terjesztett elő a partikra bejelentési kötelezettséget előíró törvényjavaslatot, amelyet a Francia Nemzetgyűlés többsége támogatott.Bár az érintettek körében erőteljes volt a felzúdulás, nem beszélhetünk zavargásról, összecsapásról: Párizsban mindössze két civil rendőr figyelte az első megmozdulást. Május 25-én, a törvényjavaslat felsőházi jóváhagyását követően már kevésbé lagymatag hangulatú gyűlések zajlottak országszerte, Toulouse-ban incidensek is előfordultak. Párizsban 800 fős tömeg hirdette a városháza előtt az új idők új jelszavát: „Szabadság, sponta-neitás, ingyenesség!” Lille-ben és más városokban tűzfúvó zsonglőrök és afrikai tamtamdobosok kísérték a menetet, amely rendszerint a városháza közelében, a központi helyeken vonult fel, majd fényes nappal szervezett partival folytatódott.Szervezőik, szószólóik sajátos logika szerint érveltek: „Ha egyesek 300 kilométert utaztak azért, hogy itt legyenek, nem kellene legázolni a rendezvényt!”, illetve arra hivatkoztak, hogy ez a buli szemben áll a kereskedelem logikájával.Mindeközben Dominique Vaillant belügyminiszter ragaszkodik hozzá, hogy a rave-partik szervezőit törvény kötelezze a rendezvények előzetes bejelentésére, az egészségügyi és biztonsági előírások betartására. A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy nem engedélyeztetni, csak bejelenteni kötelesek a fiatalok „aznap esti” kivonulásukat a társadalomból. Ellenkező esetben a törvényjavaslat kilátásba helyezi a koncert helyszínén a felszerelés elkobzását maximum hat hónapra, minősített esetekben a rendezvény leállítását is.A free partie-k szervezőinek jó része nem vállalja a közszereplést. A mozgalom egyik nagy gondja a kommunikáció, hiszen ennek elutasítása az alapelveik közé tartozik, nem beszélve arról, hogy a free parti tulajdonképpen kis autonóm közösségek nagy bulija, ezért nincs is olyan személy vagy közösség, aki vagy amely föllépne a többiek nevében. A Le Monde hasábjain Emmanuel Grynszpan zeneszakértő vette védelmébe a partikat, kiemelve, hogy hiba lenne drogosok szeánszainak minősíteni őket. A rave nem hozott létre szerves ellenkultúrát – fejti ki Grynszpan –, a tagjai közül sokan anarchistáknak vallják magukat anélkül, hogy meggyőződésüknek valós politikai vagy ideológiai alapja lenne. Marad az, hogy következetesen mindenre nemet mondanak. Itt van ez a zene, amely nem verbális zenei forma, hiszen a nyelv használatát is kizárja. Angliával szemben a free partik Franciaországban nem politizálódtak át, jelenti ki Grynszpan, és nincs mobilizáló erejük.Vonzerőt legfeljebb az gyakorol, hogy nincs bejárat, ahol megmotozzák, és esetleg visszafordítsák az embert. Jerome, más néven Toxic Techno rave-zenész nekiszegezte a kérdést a L’Express munkatársának, amikor az drogfogyasztónak titulálta a raveurök mintegy tíz százalékát: akkor miért nem a Tour de France-ot állítják le?A technóról sokan azt állítják, hogy a fehér fiatalok zenéje, míg a néger és arab fiatalok inkább a house vagy a rap felé tendálnak. A rave franciaországi rajongói 17 és 30 közöttiek, keresik a helyüket a társadalomban, vannak közöttük egyetemisták és munkavállalók. Igaz, nem a legszakadtabb rétegekből kerülnek ki az irányzat képviselői: egy partira sohasem autóbusszal érkeznek a fiatalok. A kábítószer-fogyasztás vádja miatt tiltakozók megjegyzései ellenére tény: az ecstasy elválaszthatatlan a partiktól, sőt eleinte a rendezvények pénzügyi alapját is képezte a tabletták eladásából származó bevétel. 1997-ben körülbelül 500 fő vett részt egy-egy partin, ma időnként ezreket mozgósít (nem beszélve az olyan megapartikról, mint például a berlini Love Parade, ahol milliós létszámban jelennek meg a fiatalok).Soha ennyire gyámoltalan nem volt a politikai elit és a felnőtt társadalom a fiatalsággal szemben, amely kicsúszik a keze közül – kesereg a Toxic Techno által „eligazított” L’Express, majd megjegyzi: itt szó sincs lázadásról. Ezek a fiatalok egyszerűen elmennek a felnőtt társadalom mellett: láthatatlan nemzedék, amely meg sem jelenik a választásokon. A felmérések szerint a 18–24 évesek 53 százaléka hiányzott a legutóbbi franciaországi helyi választások első fordulójának szavazói közül.