Kérelem visszamenőleg

Ma már nem kell bemennie Majtényi László adatvédelmi biztosnak hivatalába. Ennek ellenére nem lehetett észrevenni az elmúlt hét történésein, hogy az országkép formálása szempontjából is rendkívül jelentős ajánlásai megfogalmazása közben csomagol az om-budsman. Az ellenzéki pártokhoz közel álló Magyar Hírlap gondoskodott róla, hogy utolsó napjai ne a munkatársaitól való érzékeny búcsúzkodással teljenek, hanem a végsőkig kitartva állhasson a pártok, különösen a kormánypártok fölött, és vigyázzon arra, a hatalom nehogy áthágja a törvényesség határait.Az adatvédelmi törvény alapján megállapította többek között, hogy minden közbeszerzési bírálóbizottság névsora nyilvánosnak minősül. Ezt nem önszántából bogarászta ki a paragrafusok szövevényes sokaságából, hanem az Országimázs Központ kérdezte meg tőle, mivel a már említett napilap semmit nem szeretne jobban, mint nyilvánosságra hozni azon személyek nevét és beosztását, akik győztesnek nyilvánították a Happy End Kft. országimázs-pályá-zatát. Az ellenzékkel azonos módon gondolkodó újságírók feltehetően azon kívánnak csámcsogni a névsor ismeretében, hogy ki kinek a kije, sőt, ki kivel, ami valljuk be, dicséretes, mondhatni országmentő ténykedés a maga nemében. Nyilván közrejátszott az ötlet megszületésében, hogy az akkor még kormánypárti médiasztár, a szemtelenül ifjú Szombathy Pál tapasztalt egyet s mást abból, hogyan is zajlott a közbeszerzési eljárások bírálóbizottságaiban a pályázó vállalkozók baloldali érzelmeinek megerősítése. Sokat tudhat például arról, hogy a Horn-kormány idején folyó autópálya-beruházás közben játszottak-e szerepet a klientúraépítés szempontjai abban, hogy ma a világ legdrágább sztrádája nálunk rabolja az adófizetők pénzét az üzemeltetőnek nyújtott garantált nyereség formájában. Kevésbé beszédes módon, de arról is csak tudna dadogni valamit, hogy az orosz kőolajszállítás és államadósság olajgate néven elhíresült botrányos kezelése miként hatott egyes cégvezetők pártpreferenciájára és fontos szocialista pártemberek cégalapítására.Hosszan sorolhatnánk mi is a példákat arra vonatkozóan, hány esetben kerülte el akkoriban a hatalom túlkapásai fölött őrködő baloldali nyilvánosság ernyedt figyelmét a volt elvtársaknak, a „mi kutyánk kölykeinek” igen sikeres szereplése a közbeszerzési pályázatokon. Emiatt a mai napig nem tudjuk, hogy kik döntöttek a bírálóbizottságokban akkoriban. De a probléma az adatvédelmi biztos végsőkig kitartó szakmai precizitásának köszönhetően megoldódott. Szerinte ugyanis alapvetően semmi akadálya annak, hogy az elmúlt hat év közbeszerzési eljárásaiban bírálóbizottsági tagként közreműködő valamennyi személy neve is nyilvánosságra kerüljön. Amennyiben valaki egyénileg kérelmezi, hogy megismerhesse valamelyik bizottság névsorát, úgy azt kötelező közzétenni.Ezért én most tisztelettel kérem a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatóságát, hogy 1995-ig visszamenőleg állítsa össze ezeket a listákat. Hogy az ellenzéki pártokhoz közel álló média ne roskadjon össze a rázúduló adathalmaz súlya alatt, a Magyar Nemzet vállalja, hogy a legbeszédesebb, legfeltűnőbb érdek-összefonódásokat felmutató esetekből válogatást készít. Bízunk abban, hogy – bár mától Majtényi László már nincs hivatalában – a kancellária az adatvédelmi biztos ajánlásának szellemében jár majd el.