A családi állapot befolyásolja a gyermekvállalást

Tavaly gyakrabban vállaltak első, második és harmadik gyermeket a magyar családok. Az Orbán-kormány pozitív intézkedéseinek hatása azonban egyelőre meg sem közelítette azt az eredményt, amelyet a hetvenes, majd a nyolcvanas években a gyes és a gyed bevezetése okozott az első három gyermek vállalásában, bár még az akkori jelentős növekedés sem volt elegendő a népesség utánpótlásához – derül ki egy friss demográfiai kutatásból.

Mérsékelt javulás figyelhető meg 2000-ben a gyermekvállalások gyakoriságában az előző évtizedhez képest – állapítja meg Váralljai Csocsán Jenő demográfus legfrissebb kutatásában. A kedvező változás tartósságát nem lehet biztosan megjósolni, ám az adatok biztatók lehetnek, hiszen a korábbi családpolitikai intézkedéseknél kiderült: azok hatása gyakran csak lassan, többéves időszakon keresztül érvényesül. Az adatok szerint Magyarországon a házasságban élők 76 százaléka vállal legalább egy gyermeket, tehát 24 százalékának egyáltalán nem születik utóda. Tavaly azon házaspároknál, ahol már volt egy gyermek, viszonylag nagy arányban (77 százalék) megszületett a második is. A kétgyermekes házaspárok 36 százalékánál lett harmadik testvér, a háromgyermekeseknek viszont már alig több mint negyede (28 százalék) vállalt negyediket. A legnagyobb növekedést a második gyermeknél mutatja a statisztika 2000-ben.
A házasságon kívüli párkapcsolatok esetében nehéz az első gyermek születésének valószínűségét megmondani, hiszen nincs nyilvántartás a párkapcsolatok számáról, ami a viszonyítási alap lehetne. A második gyermek születésének valószínűsége viszont megállapítható körükben: ez tavaly 52 százalék volt, szemben a házaspárok 77 százalékával. Azoknál az élettársaknál viszont, ahol már megszületett a második gyermek, nagyobb arányban (58 százalék) követi azt a harmadik, majd a negyedik (48 százalék) is. A nem házastársi kapcsolatban élőknél egy évvel korábban szintén minden mutató alacsonyabb volt, kivéve a negyedik gyermekét.
Az első gyermekekre vonatkozó olyan arányt, amely mind a házasságban, mind a házasságon kívül születetteket felöleli, nem érdemes számba venni, ugyanis – mint azt már említettük – az élettársi kapcsolatoknál nincs viszonyítási alap. A második gyermek valószínűségét viszont már meg lehet adni országos viszonylatban, ez tavaly 70 százalék volt, a harmadik gyermek valószínűsége a második után 40, a negyediké a harmadik után pedig 32 százalék.
Váralljai kutatásában kimutatja, hogy 1974-től a művi vetélések megszigorítása, a gyes megreformálása, valamint a családi pótlék átalakítása nyomán a gyermekek gyakorisága valamennyi családnagyságnál emelkedett. Az első utódok valószínűsége az 1973-as 93 százalékról 99-re, a másodiké 73-ról 95-re, a harmadiké pedig 29-ről 38 százalékra nőtt. A növekedés 1982-re érzékelhetően megtorpant, minden mutató az 1973-as szintre vagy az alá csökkent.
A gyed 1984-es bevezetését követően is minden mutató javult. 1989-ig az első gyermek valószínűsége 99,5 százalékra, a másodiké 79, a harmadiké pedig 34 százalékra emelkedett. Különösen jelentős volt a harmadik gyermek gyakoriságának emelkedése a gyed bevezetése nyomán, ami az 1984-ben regisztrált 22 százalékról a gyed 1994-es megszüntetéséig 40 százalékra nőtt.
Váralljai Csocsán Jenő úgy véli, Izrael példájából nyilvánvalónak látszik: korábban alacsony termékenységű népességekben is biztosítani lehet, hogy legalább az első három gyermek gyakorisága elérje az utánpótlási szintet. Izrael azért hasonlítható az öreg kontinens állapotaihoz, mert az ország népességének nagy része európai országokból és a Szovjetunió utódállamainak területéről, tehát a hagyományosan alacsony termékenységű régiókból érkezett bevándorló. A kutató megállapítja: Izraelben a kellő gyermekszám-növekedési valószínűségeket főként a kedvező lakástámogatási rendszerrel tudták biztosítani.
Váralljai Csocsán Jenő megfontolandónak tartja a negatív adózás magyarországi bevezetését, az első három gyermek gyakoriságának növelésére – amely azt jelenti, hogy azok a családok, amelyek alacsony jövedelmük miatt nem tudják az adókedvezményt teljesen érvényesíteni, a kieső összeget pénzben megkapnák, súlyozva a gyermekszám szerint. A kutató úgy látja, javuláshoz vezetne, ha a hatvanas évekbeli brit lakásszövetkezeti rendszer elemeit a Széchenyi-tervvel ötvöznék.
A demográfus hozzáteszi azt is, hogy a harmadik gyermek vállalásának jelentős emelkedése nélkül a társadalombiztosításban a nyugdíjasok és a munkavállalók egyensúlyát nem lehet helyreállítani. Ezért járható útnak tartja azt is, hogy a vállalt gyermekek száma megjelenjen a későbbi nyugdíjazásban is. Szerinte arra kellene törekedni, hogy a háromgyermekesek megfelelőbb nyugdíjhoz jussanak, mint a gyermektelenek és az egykések.
A magyarországi népesség utánpótlását gyakorlatilag a házasságon kívüli második gyermekek alacsony gyakorisága bénítja meg. Ezért különösen aggasztó a házasságkötések számának folyamatos csökkenése (míg 1975-ben 1000 hajadon közül 124 ment férjhez, addig 1999-ben csak 38).