Csak felmérésekből ismert bűnök

Megnőtt annak az esélye, hogy valamilyen bűncselekmény áldozatává váljunk. A Belügyi Szemlében közzétett felmérés szerint Magyarországon az áldozattá válási mutatók sokat romlottak az utóbbi években. Öt év alatt a véletlenszerűen megkérdezettek kétharmada szenvedett el – egy vagy több alkalommal – bűncselekményt, míg az előző felmérésben szereplőknek csupán 57 százaléka.

Elsősorban az időről időre elvégzett reprezentatív felmérések mutatják meg azt, hogy mekkora az esély bűncselekmény áldozatává válni. A Belügyi Szemlében közzétett ilyen felmérés adatai szerint a bűnügyi statisztikák e tekintetben nem lehetnek megbízhatók, ugyanis nem minden bűncselekményt jelent be az áldozat a hatóságnak.
A bűncselekmény súlyától, fajától, az elszenvedett kártól vagy sérüléstől és a rendőrséggel szembeni elvárásoktól is függ, hogy az áldozat hatósághoz fordul-e. A gépkocsilopásokat általában bejelentik a károsultak, viszont gyakran nem hozzák a hatóság tudomására, ha az autót megrongálják, vagy kevésbé értékes ingóságainkat ellopják. A betörések, lopások esetén leginkább azért teszünk feljelentést, mert azt reméljük, így megtérül a kárunk, míg a járműlopások többségében és a lakásbetörések 39 százalékában a biztosításunknak akarunk érvényt szerezni. Szembeszökő a rablást bejelentők arányának változása. Ha a reprezentatív felmérés adatai megfelelnek az országos átlagnak, akkor néhány évvel korábban a rablásoknak még a 43 százalékáról, a legutóbbi felmérés idején viszont már csak a 28 százalékáról szerezhetett tudomást a rendőrség. A bejelentési hajlandóság – akár a lakásbetöréseknél – leginkább a kár nagyságától függ: a negyedmillió forintnál nagyobb kár esetén a rablások 97 százalékában, míg az ötvenezer forint alattiaknál az esetek alig több mint felében lehet arra számítani, hogy a károsult a rendőrséghez fordul.
A betörések ötödénél, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények és testi sértések egynegyedénél a sértett vagy családja intézi el a problémát, leginkább azért, mert ismeri az elkövetőt, viszont az áldozatok tíz százaléka fél a bosszútól. A betörések több mint egyharmadában és a gépkocsiból történt lopások egynegyedében a károsultak a bizonyítékok hiánya miatt eleve úgy vélik: a rendőrség úgysem érhet el eredményt az ügyben.
A lakásbetöréseknél a bejelentési kedvet meghatározza a kárt szenvedett iskolázottsága is: a középiskolát vagy általános iskolát végzetteknek háromnegyede, míg a felsőfokú végzettségűeknek 86 százaléka jelentette a történteket. A különbség egyik oka lehet, hogy a magasabb végzettségűek 83, a középiskolát végzettek 78, és az általános iskolát végzettek 72 százalékának volt lakásbiztosítása.
A felmérés résztvevőinek 1,8 százaléka volt rablás áldozata, néhányuk két, sőt három alkalommal is.
A kárukra elkövetett lopások háromnegyede zsebtolvajlás vagy kézitáska ellopása volt, és az ilyen ügyek áldozatainak több mint kétharmada nő volt. A felmérésben szereplő esetek hetven százaléka nem jutott a rendőrség tudomására.
A válaszadók öt százaléka ellen történt szexuális támadás, s a tendenciát tekintve figyelemre méltó, hogy a néhány évvel korábbi felmérésben szereplők közül még senkit sem ért ilyen inzultus. A sértetteknek mindössze 17 százaléka tett feljelentést. Azok, akik nem értesítették a hatóságokat, szemérmességgel vagy félelemmel indokolták hallgatásukat.
A felmérés résztvevőinek kilenc százalékát fenyegették meg vagy bántalmazták fizikailag, és bár súlyosnak ítélték az ellenük történt támadást, csupán 15 százalékuk tett feljelentést.