Könyvesház

Országos újságírás Szegedről
Halász Miklós: Poklok mélyén
Zsohár Melinda

Korlenyomat, kordokumentum. Közhely is lehetne a riportkötet ilyetén meghatározása, de nem az. Halász Miklósnak, a Magyar Nemzet újságírójának nemrégiben megjelent kötete csakugyan az elmúlt évek krónikája. Lakásmaffia és idegenlégió, rendőrség és börtön a helyszín, magányos nők és olajszőkítő vállalkozók, konjunktúralovagok és kisemmizett kisemberek a szereplők. Persze szikár összeszedettségben és kötelező feszességben, ahogy azt a műfaj engedi.
Halász Miklós országos hírnevet szerzett magának a 80-as években – megyehatárok közé szorítva. Ez utóbbit ő fogalmazza meg így, mivel minden korábbi szándéka és elhatározása ellenére szülővárosában, Szegeden maradt, s ma is onnan küldi írásait. Nem tudósító, hanem munkatárs, aki vidékiként fővárosi újságíró, s az volt a szocializmus idején is, amikor a helyi hatalmasságok keze elért a helyi médiumokba, de az országos lapokat nem mindig tudta megfékezni. Halász ma is abból a térségből adja „jelentéseit” a visszásságokról, a bajbajutottakról és a bajok okozóiról. Tavaly Táncsics-díjjal jutalmazta őt a szakma tényfeltáró újságírói munkájáért.
A Poklok mélyén gyűjteményes kötet folytatása az 1988-ban kelt, nagy vissszhangot kiváltó Suttog a város című munkának, amelyben a szegedi potentátok korrupciós ügyeit teregette ki a szerző, 1995-ben megjelent Elátkozott riportok című kötete pedig az átmeneti időszak keserveiről adott látlelet. Sosem szenzációhajhászásból választja ki a rázós ügyeket, annak idején sem hitte magáról, hogy fenegyerek vagy világmegváltó újságíró. Őt megtalálják a témák, megkeresik az emberek, bár természetesen más a hangszerelés a mai viszonyok közepette – ez a szerző erkölcsi tőkéje. Halász Miklós leginkább azt sajnálja, hogy nincs társadalmi szolidaritás, nem segítik, támogatják egymást az emberek.
Írásaitól persze sem az érzelem, sem a humor nem idegen, legszemélyesebb vallomása, a Miért maradtam Szegeden? című utószava pedig pontosan megmutatja, ki az a Halász Miklós. Újságírósan. Három flekkben.
(Halász Miklós: Poklok mélyén, Bába és Társai Kiadó, Szeged, 2001. Ármegjelölés nélkül)

Gyász és emlékezet
Magyarok a Don-kanyarban
Róbert Péter

Szabó Péter, a Hadtörténeti Múzeum főmunkatársa szem előtt tartja a történetírás régi szabályát: harag és részrehajlás nélkül tárgyalja a keleti hadszíntér eseményeit. Felhasznált munkájában magyar katonai dokumentumokat, német iratanyagot és memoárirodalmat egyaránt. Bemutatja a külpolitikai hátteret, a katonapolitikai helyzetet, kronológiai sorrendben ismerteti a hadsereg történetét, német nyomásra történt felállításától megsemmisüléséig, illetve a hazatérésig. Hiába ismételte meg Kállay Miklós miniszterelnök 1942. június 4-én, a kecskeméti honvédek búcsúztatásán az első világháborús optimista jóslatot a lehullott falevelekről: „Minden katona szeptemberben haza fog jönni.” Az orosz tél Don-parti állásaikban találta a honvédeket – téli ruházat nélkül. A magyar hadsereg, elfoglalva aránytalanul széles védelmi szakaszát, súlyos hídfőharcokba kényszerült, így nem csoda, hogy veszteségei felülmúlták a németekéit. A szerző nem leplezi a hadsereg szégyenfoltját, a polgári ruhában didergő, a katonáknál is rosszabbul élelmezett munkaszolgálatosokkal való rossz bánásmódot, amely a tizedelést is magában foglalhatta.
... És jött az orosz offenzíva... Majd félezer kilométeres visszavonulás a hómezőkön gyalog, partizán-rajtaütésektől és a német szövetséges kíméletlenségétől szenvedve. Szabó részletesen foglalkozik Jány Gusztáv hadseregparancsnok összeroppanásával, zavart kapkodásával, amelyet később hiába próbált sorsa vállalásával ellensúlyozni. Április–májusban tért csendben haza a 2. hadsereg megtépázott maradéka. Igyekeztek minél kevesebbet foglalkozni velük, már csak a valós katasztrófa méreteinek eltitkolása miatt is.
Nagy erénye a könyvnek az utolsó száz oldal – segédkönyvként is használható – alapossága. Leírást kapunk a magyar katonatemetőkről, a harcok áldozatairól. Függelékben olvashatjuk a hadsereg hadrendjét, a parancsnoki kar jegyzékét, a fontosabb vezetők életrajzát és eddig nem publikált korabeli dokumentumokat. Elmondhatjuk, hogy Szabó Péter munkája – saját szerény szavaival ellentétben – nem „megkésett vállalkozás”, hanem nemzeti történelmünk szomorú fejezetének valóságos enciklopédiája.
Méltó emlék az ottveszett 125 000 honvédnak és munkaszolgálatosnak!
(Szabó Péter: Don-kanyar. Corvina Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2900 forint)

A magyar nép arca és jelleme
Herman Ottó karakterológiájáról
Fehér Béla

Herman Ottót méltán nevezi a kultúrtörténet az utolsó magyar polihisztornak, hiszen foglalkozott ősrégészettel, fotografálással, ornitológiával (ő alapította a mai Madártani Intézet elődjét), ugyanakkor etnográfusként is maradandót alkotott a magyar pásztoréletről szóló munkájával. Néprajzi érdeklődése a halak népi elnevezésének tanulmányozása közben mélyült el, s pótolhatatlan értékmentést végzett a magyar pásztor- és halászélet szókincsének feljegyzésével, sőt tárgyi emlékeinek gyűjtögetésével. Mindezeken felül számos tanulmányt írt, ezeket sokan a magyar stílus iskolapéldáinak tekintik.
A magyar nép arca és jelleme című munkáját , amelyet most a szegedi Szukits Kiadó gondozásában olvashatunk, 1902-ben adta ki a Természettudományi Társulat. Herman e méltán híres műve arra vállalkozik, hogy megrajzolja a magyar karaktert, bő teret szentelve a nemzeti sajátosságoknak, amelyeket kultúrhistóriai környezetben kísérel meg elemezni és magyarázni. Az utókor sokszor kifogásolta, hogy a mű nemesi-romantikus alapállásból közelíti meg a nemzeti karakterológiát, de felesleges ezen vitatkozni, tekintsük a munkát irodalmi alkotásnak, vagyis szórakoztató, de nem tanulságok nélküli olvasmánynak. Herman Ottó végeredményben a magyar ember jellemzését adja, kiegészítve némi – itt-ott valóban délibábos – antropológiai magyarázatokkal. A munka „melléktermékeként” néhány letűnt magyar szokás leírását is ránk hagyományozza, például a csimbók nevezetű hajviseletét, amelyet még a XX. század elején is viselt néhány öregember Somogyban. (A csimbók a férfi hosszúra növesztett hajának kettéosztása középen, a fejbúbon át, le a tarkóig, három ágra fonása mind a két fül előtt, és bokrára kötése.)
(Herman Ottó: A magyar nép arca és jelleme. Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2001. Ára: 1390 forint)

Távcsővel, árbockosárban
Dobai Péter novelláskötete
Metz Katalin

Talán tengerész korában égett idegeibe a mély vizek és a végtelenség szerelme. Örök drámává állandósult benne a kettő „interferenciája”. A szabadságé, amely a parttalanság felé vonzza, s a titkokat sejtető mély áramlatoké, amely a lélek örvényeibe sodorja. Mintha árbockosárból kémlelné a látóhatárt és befelé-lefelé irányuló távcsővel a tengermély mikrovilágát. A rálátás és az (ön)elemzés készsége uralja Dobai Péter írásművészetét gyűjteményes novelláskötetének tanúsága szerint. Egyik alaptémája az emlékezés: a múlt jelen idejűvé tétele, második halála, hiszen „a múlt elmúlik a megidézésben, sajnos, másodszor is” (A vadász). A címadó novellában az önmagunkkal való szembesülés tragikus konfliktusa kísért: rezzenetlen arc a tükörben – mögötte gyilkos dráma.
Dobai tárgyias környezetleírásaiból nemcsak az atmoszféra sejlik föl, hanem a hős lélekállapota, önvizsgálata is. A lélek kézen fogva jár a szellem önreflexiójával. A meditáció – a szellem önigazolása és önostorozása. (Legszebb példája talán az Imago.) Máskor „Vajda János őszi csapásain” bolyong, biztonsággal ismeri ki magát, nemcsak az árterek, zuhogók, holt kanyarulatok vízi világában, hanem az őket leképező-megidéző nyelvi kifejezések univerzumában is. Puritán pontossággal és buja érzékletességgel hajlítja gondolataihoz a nyelvet. Prózája a maga tárgyszerűségében is lüktető líra. A vibráló emlékezések sorából – mélybe húzó, hínáros valóságával – kirí a Magyar novella. Tragédiába torkolló életkép a kádári idők eltunyult vidéki kádereinek dorbézolásáról.
Mintha déltengeri korallzátonyok óceánmélyi világában búvárkodnánk. A nyugodt felszín alatt buja vegetáció burjánzik, s az élet – a lélek mélye – szakadatlanul nyüzsög az ősi áramlatok sodrában, a maga „egyszemélyes” drámáival. Dobai kamerája a szépség és a halál mindennapi küzdelmeit pásztázza. Novellaremekeinek mélyében mindig ott lappang a rejtelem és az emlékezet misztériuma.
(Dobai Péter: Párbaj, tükörben. Littera Nova Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 1490 forint)

A Libri
szépirodalmi sikerlistája
1. J. K. Rowling (Göthe Salamander álnéven): Legendás állatok és megfigyelésük – Animus Kiadó 490 Ft
2. J. K. Rowling (Tudor Hushpush álnéven): A kviddics évszázadai – Animus Kiadó 490 Ft
3. Jean Sasson: A fátyol mögött – Gabo Könyvkiadó 990 Ft
4. India Knight: Sex, pasik, gyötrelmek... – Ulpius-ház Kiadó 1780 Ft
5. Jean Sasson: A hercegnő lányai – Gabo Könyvkiadó 990 Ft
6. Márai Sándor: Válás Budán – Helikon Kiadó 1200 Ft
7. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve – Animus Kiadó 1490 Ft
8. Jean Sasson: Királyi sivatag – Gabo Könyvkiadó 990 Ft
9. Helen Fielding: Bridget Jones naplója – Európa Könyvkiadó 1500 Ft
10. Vámos Miklós: Apák könyve – Ab Ovo Kiadó 1950 Ft