Könyvesház

Egy tenorszaxofonos történetei Michel Houellebecq: Elemi részecskék Borkalauz Szlovén író a terror logikájáról Gömbös Gyula politikai pályaképe

2001. 08. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Csak mi

Egy tenorszaxofonos történetei

Mit tehet egy közép-európai író? Természetesen Közép-Európáról ír, vállalva, hogy ezen apró térségen kívül egy-két hajdani disszidenstől eltekintve senki sem érti meg mondandóját. Josef Skvorecky így tett, amikor megírta saját életélményeinek históriáját. Az ötvenes éveket odakint fölfogni sem lehet, nemhogy viccelődni az embertelen, agyalágyult rendszeren. Másrészt az akkori idők hétköznapjainak viccbe illő történéseit a korszak formálói nagyon is komolyan vették.

Ezért nehéz eldönteni, hogy a tenorszaxofonos történeteiben a sors, a rendszer, az állam vagy Josef Skvorecky élcelődik-e. Mert egy mű, amelyik így kezdődik: Akkoriban én még csak pöttöm fasisztacsemete voltam, apám viszont ordas fasisztának számított, bár nem annak mondta magát, lehet könnyed, szatirikus irodalom, de sírni való dráma is. Josef Skvorecky könyve egyestés alkotás. Csak kézbe venni könnyű, elmélyülni a számunkra olyannyira ismert esetekben, de letenni annál nehezebb: a kötet olvasójában napokig kísértő gondolatokat ébreszt. Zsenialitása mellett kiváló kordokumentum is.

(Josef Skvorecky: Egy tenorszaxofonos történetei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001. Ára: 1600 forint) Dévényi István

Ómega hím

Michel Houellebecq: Elemi részecskék

Michel Houellebecq regénye két testvér, Bruno és Michel Djerzinski története. Féltestvérek; anyjuk férjeit és szeretőit sűrűn váltogató, jómódú nyugati értelmiségi nő, akinek modern házasságról vallott elveivel nem fér össze a gyereknevelés, hamar túlad hát a két kicsin, hogy megalapíthassa boldog hippiközösségét. Bruno kollégiumban, Michel az anyai nagyanyjánál nevelkedik. Bruno élete pokol; ő az ómega hím, a nála nagyobb és erősebb alfa hímek természetes kamaszkegyetlenségének állandó céltáblája. Az előnytelen külsejű, gátlásos kamasz Kafkát olvas, s korán ráébred: A világegyetem lassú és hideg. Ugyanakkor van benne valami meleg dolog is, a nők lába között, de oda neki nincsen bejárása. Az a hely az alfa hímeknek van fenntartva.

A magyar olvasó a kötet alapján pontos diagnózist kaphat a nyugati értelmiség egyik típusáról, ennek az emberfajtának a társadalmi problémákra igazi megoldást nyújtani képtelen, a kábítószerezésben és a szabad szerelemben, kiüresedett frázisok (szeressük egymást stb.) ismételgetésében kimerülő liberalizmusáról.

Párok számára fenntartott éjszakai pornóbárok és -kempingek, ahol mindenki mindenkivel (Sade márki megvalósult álma a szexuális koncentrációs táborról) efféle helyszíneken kalauzol végig bennünket az író. Kiöregedett hippik, homoszexuálisok, feministák (akik negyven felé, tökéletesen magukra maradva rádöbbennek, hogy nagyon elszúrtak valamit csak azért, mert fiatalon utáltak mosogatni), csupa egyforma különc, szánalomra méltó figura. Közöttük keresi és találja meg végül az öregkor küszöbén Bruno a szerelmet. Viszonya egy szintén magányos és boldogtalan nővel tragédiába torkollik. Houellebecq erénye, hogy a vulgáris szexjeleneteket is költői eszközökkel ábrázolja, könyvét ez emeli a pornográfia fölé.

Öccse, Michel új embertípus létrehozásával kísérletezik. Az új embernek nincsenek vágyai, nincs szüksége társra, nem akar uralkodni senkin, nem kegyetlen és boldog. A történet (negatív) utópiába fordul; klónozással kitenyésztik az új fajt, s egyszerűen kivárják, míg a legutolsó igazi ember is meghal az összes nyűgével együtt. Elgondolkoztató, érdekes könyv, de az ötlet nem új.

(Michel Houellebecq: Elemi részecskék. Magvető Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1690 forint) Barna T. Attila

Ínyenceknek és gyűjtőknek

Borkalauz

A nyaralás, pihenés heteiben gyakrabban hódolhatunk a gasztronómiai élvezeteknek. Talán arra is jut idő, hogy hosszasabban tanulmányozzuk a különböző borfajtákat, ráérősen kiválasszuk az alkalomhoz és az ételhet leginkább illő nedűt. A Vinotéka sorozat nemrég három kecses kötettel lepte meg a borok kedvelőit, amelyek bepillantást engednek a fehérborok, a vörösborok és a pezsgők világába.

Az ínyencek feltehetően azokat a részeket olvassák tüzetesebben, amelyek a bor tárolásáról, kínálásának módjairól szólnak, pontosan megjelölve, halhoz, vadhoz, szárnyashoz, zöldséges fogásokhoz, netán édességhez mely italok a legfinomabbak. Akik gyűjtik a borkülönlegességeket, hasznos információkkal gyarapíthatják ismereteiket elkalandozhatnak a legjobb bortermelő vidékekre, megtudhatják, mi a különbség a francia, portugál, olasz, spanyol, német, magyar borok között. A nadrágzsebben is elférő könyvecskék mindent tartalmaznak a borok minőségét befolyásoló valamennyi tényezőről: a szőlőfajtáról, a talajról, a klímáról és az évjáratról. Sőt a reklám lélektanából is ízelítőt adnak a címkék bemutatásával, megjegyezvén: a túl hangzatos fantázianevek általában nem túl jó minőségű bort takarnak.

A sorozat harmadik kötete a francia pezsgőkről mesél, már-már regényes formában. A borok királya sokáig a királyok, majd művészek és nagyvilági férfiak bora volt. A pezsgőt csak a 17. században találták fel ugyan, de a legenda szerint már 1378-ban áldozatot szedett a champagne-i vidéken termő szőlő nedűjének túlságos élvezete: IV. Vencel király itt halt bele a nagy ivászatba. A buborékos bor egy kolostorban született, s évszázadok alatt a könnyű mámor, a szerelem, az ünneplés szimbólumává vált. A négyszáz évvel ezelőtti intelem azonban ma is érvényes: bölcsen élvezzük e különleges italt, hogy örömünket leljük benne.

(Rudolf Knoll, Ulrich Schweizer: Fehérborkalauz; Ursula Geiger Croci: Vörösborkalauz; Rolf Bichsel: Francia pezsgők. Kossuth Kiadó, Budapest, 2001, Vinotéka sorozat. Ára: 1800 forint) Rácz

Livada és Maszada

Szlovén író a terror logikájáról

Drago Jancar (1948) a kortárs szlovén irodalom jeles képviselője, akinek nálunk is olvashatók regényei, két drámája, valamint számos esszéje. Meglehetősen furcsa rendszerváltozás és visszarendeződés történetét írja meg 1998-as regényében. Valamelyik balkáni börtönben, a romantikusan délies hangzású Livadában, amely lehet éppen a szocialista Szlovéniában is, rablázadás tör ki.

Eleinte minden úgy ment, ahogy ilyen esetekben szokott: gyilkos indulatok elszabadulása, foglárok túszul ejtése, majd az utolsó erőd, a parancsnoki épület bevétele. Ám szinte egyik napról a másikra furcsa fordulat áll be: a követeléseket megfogalmazó bizottság elnöke, az egyetlen értelmiségi, a könyvtáros Sötét Alojz először megszilárdítja a rendet, aztán saját hatalmát, majd talpnyaló rendészeket szervez maga köré, és parancsnoki szobájában hol szőke fiúkkal hancúrozik, hol a filozófiát bújja... Sőt hamarosan az új önkormányzat bírálóinak állati üvöltése hallatszik a kínzócellák mélyéről, a rendbontókat pedig a felszabadult börtönben sittre vágják. Végül amikor a rabok kiélték vadállati ösztöneiket, Alojz pedig hatalomvágyát, a fegyencállam megszűnik, a megcsömörlött rabok szinte önként megadják magukat...

Főhősünk, a lázadást kirobbantó Keber előadásában megjelenik a meghatározó olvasmányélmény, Josephus Flavius beszámolója a zsidó háborúról meg a saját szemével is látott Maszada, a legendás sziklaerőd, amelynek története kísérteties párhuzamosságot mutat Livadáéval. Jancar könyve az ember ölébe pottyant szabadságnak és e szabadság elherdálásának félelmetes metaforája. Ennyiben talán néhány döcögős kelet-európai rendszerváltozás és a balkáni terror burkolt irodalmi ábrázolása is, de maga a történet inkább az ember lelkébe mindenkor befészkelődő gonoszra, az emberi cselekedetek általános mozgatórugóira vet fényt egy fegyintézet mikrovilágában, ahol minden sokkal nyíltabban és durvábban zajlik, mint a máskülönben korántsem idilli kinti világban.

A könyv súlyosságát enyhíti ha egyáltalán ez lehetséges a rengeteg erős és szókimondó szleng, s mondanám is rögtön a fordításra, hogy jó mulatság, férfimunka volt, de a művet Gállos Orsolya ültette át magyarra, úgyhogy az ő tehetségét és női empátiáját dicséri a kongeniális magyar változat.

(Drago Jancar: Zajgás a fejben. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001. Ára: 1500 forint) Szappanos Gábor

A radikalizmus vonzásában

Gömbös Gyula politikai pályaképe

Gömbös Gyula a két világháború közötti Magyarország meghatározó politikusa. A dualista állam vezérkari tisztje, a dicsőséges ellenforradalom egyik szervezője, aki az ország konszolidációja után, a szegedi gondolat jegyében politizálva jut el 1932-ben vargabetűkkel karrierjének csúcsára, a miniszterelnöki posztra. Annak a nemzedéknek a képviselője, amelyik nem tett meg mindent az OsztrákMagyar Monarchia védelméért, amelyik folyamatosan a függetlenségről, az öncélú magyar államról szónokolt. S majd hatalmi helyzetbe jutva szembesült azzal a ténnyel, hogy a trianoni Magyarország képtelen bármit is tenni határon túlra szakadt honpolgáraival.

A Gömbös Gyulát bemutató mű legfőbb erénye a korábbi egyoldalúan negatív beállítást felváltó, lényegesen kiegyensúlyozottabb kép. Amint azt az alcím is jelzi politikai pályakép , Gergely Jenő nem életrajzot írt. Ugyanakkor a pályaképen belül túlságosan rövidre mindössze három és fél oldalnyira sikeredett Gömbös nyolcéves honvédelmi államtitkári és miniszteri tevékenységének bemutatása. Pedig a második világháborúban részt vevő honvédség nagyrészt az ő keze nyomát viselte. Úgy érezzük, hogy több ellentmondás feloldásával adós maradt a szerző. Mire kívánta alapozni Gömbös a magyar revíziós törekvéseket, ha ő maga is elismerte, hogy a honvédség támadásra nem alkalmas, sőt egyetlen kisantantállam katonai akciójának sem tudna eredményesen ellenállni? Komoly hadiipar hiányában, az ország siralmas pénzügyi helyzetében, miért a reménytelen fegyverkezési egyenjogúságot követelte a genfi leszerelési tárgyalásokon? Belpolitikájában tagadhatatlanul vonzódott a radikalizmusokhoz, politikai példaképe Mussolini és Kemal Atatürk volt, bár azt belátta, az eltérő feltételek miatt nincs esélye rendszerük magyarországi meghonosítására. Az ambiciózus politikus kész volt elveit a realitásokhoz igazítani, ha ezt karrierje megkívánta, így a húszas évek fajvédője miniszterelnökként revideálta a zsidósággal kapcsolatos álláspontját. Példája, reformtervei többségének elakadása intő jel mindazoknak, akik a szerves építkezés helyett bármilyen irányú forradalmakban gondolkodnak.

(Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Vince Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2495 forint) Keresztes Lajos

Fókusz Könyváruház

Ismeretterjesztő sikerlista

1. Szarka Sándor: A horvát tengerpart (Panoráma útikönyv) Medicina Kiadó 1580 Ft

2. Darvas Iván: Lábjegyzetek Európa Könyvkiadó 2500 Ft

3. Révai nagylexikona, VII. kötet Babits Kiadó 4500 Ft

4. Horváth Ilona: Szakácskönyv Vince Kiadó 995 Ft

5. Klösz György Lugosi Lugo László: Budapest 19002000 Vince Kiadó 1995 Ft

6. Ingo F. Walther Rainer Metzger: Marc Chagall Taschen/Vince Kiadó 1995 Ft

7. Moldova György: Európa hátsó udvara, III. Urbis Kiadó 2500 Ft

8. Látnivalók Magyarországon Well-Press 3900 Ft

9. Szécsi Katalin: Palika Greger-Delacroix Kiadó 1390 Ft

10. Popper Péter: A meghívott szenvedély (Az élet dolgai sorozat) Saxum Kiadó 880 Ft

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.