Egy 500 négyzetméteres bukaresti telek, két lakás, néhány cég meg a bankban elhelyezett kincsesládikó tartozik a kétmillió dollárnyinál nagyobbnak becsült örökséghez. Szüleinek halála után Robertet ideiglenesen mostohanagymamája és egyik nagynénje gondjaira bízták. Ám távolabbi rokonai, akik eddig nemigen tartották a kapcsolatot a Dorobantu családdal, hirtelen érdeklődni kezdtek a kisfiú sorsa iránt: nevelőinél az ajándékokkal megpakolt látogatók egymásnak adják a kilincset. Alig néhány nap alatt örökbefogadási kérelmek sora érkezett az illetékes helyi hatósághoz, mígnem döntés született: több kérelmet már nem fogadnak el.
Azt még nem tudni ugyan, hogy a tíz rokon közül ki lesz az, aki megkaparintja az „aranyárvát”, de a kicsit mindegyik igyekszik magához édesgetni. Az egyik rokon például – aki egyébként a kormány pénzmosás elleni hivatalának szakértője – tengerparti és hegyvidéki kirándulásokkal és számítógépes játékokkal próbálkozott. A nagymama és a nagynéni azonban minden erejével azon volt, hogy a gyereket elidegenítse tőle.
Miközben dúl a csata, hogy ki veheti magához az árva kisfiút és vele együtt a kétmillió dolláros vagyont, a gyerekvédelmi igazgatóság a gyerek nagykorúságáig önmagára bízta az örökség kezelését azzal, hogy: „a törvény ezt megengedi, s így talán ritkul a gyereket örökbe kívánók sora”. A hivatal úgy kezelheti a kisfiú vagyonát, akár a sajátját. Elvileg mindennemű tranzakciót többszörösen ellenőriznek, bár az Evenimentul Zilei című lap szerint Romániában ehhez egy egész apparátus szükséges.
Orbán Viktor Varga Mihályt jelölte a jegybank élére