Egy magyar cég eredményes küzdelme

Több mint száz embernek ad munkát a budapesti székhelyű, ám sárbogárdi telephelyű Május 1. Műanyag-feldolgozó és Vegyipari Szövetkezet. A dolgozók nemcsak alkalmazottak, de tulajdonosok is. A cég számos multinacionális kereskedelmi vállalat beszállítója. A múlt esztendőben a Gazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztési célelőirányzati pályázatán nyert kamattámogatással egy korszerű PET-palackgyártó gépsort tudtak vásárolni.

Másfél órás autózás után érkezünk meg Budapestről Sárbogárdra. A buszmegállóban álldogáló férfitól kérünk útbaigazítást:
– Tudja, hol találjuk a Május 1. szövetkezetet? – A férfi készségesen elmagyarázza, merre menjünk, s megjegyzi: – Én is ott dolgozom.
Az üzem kapuja zárva. Még ki sem szállunk az autóból, amikor megérkezik a portás, s közli: a telep területére idegen járművel behajtani tilos, de a vendégparkolót használhatjuk. Ebben a pillanatban – hajszálpontosan a megbeszélt időre – megérkezik a szövetkezet elnöke, Gábor Ferencné és a cég műszaki igazgatója, Boros Dániel.
Félreállunk a parkolóban, majd együtt megyünk be a gyárba. Kissé meglepődünk azon, hogy az elnök asszonyt többen puszival köszöntik és magdikázzák. A szokatlan jelenet, bár kedvesnek tűnik, ritkasága miatt vélhetően a tekintetünkön is nyomot hagy. Ezt látva az elnök asszony elmosolyodik, s megjegyzi: igen, baráti a viszony, hiszen a több mint száz kollégával nemcsak munkatársak, hanem nagy részükkel tulajdonostársak is vagyunk.
Nem haladunk sokat az épületen belül, amikor a szövetkezet legújabb szerzeményéhez, a francia gyártmányú ADS típusú PET-palackgyártó géphez érünk. Tavaly vették nyolcvanmillió forintért. Ez a beruházás jelentősnek számít a cég évi 500-600 milliós forgalmához képest. A projekthez igénybe vették a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat kamattámogatását is.
A vállalat két alapvető tevékenységi körrel, műanyag csomagolóeszköz gyártásával, valamint kozmetikai és háztartási vegyipari termékgyártással foglalkozik. A sétán a műszaki igazgató részletesen megismertet a technológiákkal:
a műanyag csomagolóeszközök gyártása két módszerrel történik. Az egyik a PET-flakon gyártása, ami az úgynevezett egylépcsős technológiával zajlik. Itt előformából készítenek flakonokat 0,2 litertől kétliteres űrtartalomig, kívánság szerinti súlyban és színben. Óránként 2500 darab termék jut el a felismerhetetlen előformából a késztermék állapotáig. A termeléskapacitás évi 18-20 millió darab, amelyből kilencmillió darabot a Globus Konzervipari Rt. kötött le. A további ötven százalékban egyrészt saját célra, a vegyipari termelésüknek gyártanak flakonokat, másrészt konzerv- és üdítőipari, valamint vegyipari termékgyártók részére. A múlt héten kezdődött el a Bambi üdítőital flakonjainak gyártása, ami rövidesen forgalomba kerül. A másik üzemben a hagyományos technológiával előállított csomagolóanyagok készülnek. Itt száz milliliterestől ötliteresig gyártanak üreges testeket, kannákat, flakonokat extrúziós fúvással PVC-, polietilén- vagy polipropiléngranulátumból. Öt nagy teljesítményű olasz fúvógépük van. Az onnan származó berendezések évi 15 millió darab termék gyártását teszik lehetővé. Közben továbbhaladunk a harmadik, technológiailag elválasztható egység, a kozmetikai és háztartási vegyipari termékgyártó üzem felé. Az embernek a vegyi üzem kifejezés hallatán sokszor támad negatív érzése, itt azonban a laikus is megállapíthatja, hogy a tevékenység szervezett és biztonságos.
Gábor Ferencné a falra mutat, ahol a magas színvonalat bizonyító ISO 9002 minőségbiztosítási tanúsítvány van kifüggesztve. A másik, megsárgult nyomtatvány olvasása közben mellém lép az elnök aszszony, s a vállalat múltjáról beszél: az alapítók 1960. január 13-án hozták létre a Május 1. Kisipari Termelőszövetkezetet. Az elnevezésen sokat vitatkoztak, s többféle javaslat is született, de megegyezésre nem jutottak.
A nemrég elhunyt Cs. Horváth Ferenc kollégájuk ekkor a többieknek azt javasolta, hogy legyen a szövetkezet neve az ő születési dátuma. Ezt elfogadták, így lett a szövetkezet neve: Május 1. Az igazság az – teszi hozzá az elnök asszony –, hogy még manapság is vannak, akik megmosolyogják, és valamiféle régi, elavult politikai csökevényt vélnek felfedezni e név hallatán.
Az épület emeletére, a nem éppen flancos irodába sétálunk. A cégvezető a kezébe vesz két mosogatószert – az egyiket ők, a másikat egy multi gyártja –, és elmondja, mennyire komoly feladat számukra a multinacionális vállalat által forgalmazott, és reklámmal bőségesen megtámogatott termékekkel felvenni a versenyt. Bár a minőség azonos – ismerteti a helyzetet a cégvezető asszony –, az emberek mégis inkább a „tévésztár” termékeket keresik. Másik problémájuk, hogy több vállalat látszatra azonos méretűnek tűnő flakonba, valójában kisebb töltősúllyal tölt tisztítószereket. – Ezért üdvözöljük a gazdasági miniszter szeptember elsejétől hatályos rendeletét, amely szerint minden árucikken fel kell tüntetni az eladási ár mellett az egységárat is – mondja a szövetkezet első embere. Az utóbbi években jelentős mennyiségű megrendeléstől estek el azért, mert némelyek számla nélkül, áfamentesen szerettek volna vásárolni. Ezt viszont ők nem vállalhatták. „Ezzel nem kockáztathatom a cég működését, száz család kenyerét” – fakad ki Gábor Ferencné.
Ebben a pillanatban a másik irodában megcsörren a telefon. Szólnak, hogy az egyik multinacionális cég vezetője van a vonalban, és az elnöknővel szeretne beszélni. Ő elnézést kér tőlünk, mint mondja: első az üzlet. Lesétálok az udvarra, ahol kissé úgy érzem magam, mintha Pekingben lennék: az udvaron temérdek kerékpár található. A dolgozók többsége ugyanis sárbogárdi lakos. Sokan örülnek annak, hogy itt, helyben is van munka, emiatt minimális az elvándorlás – válaszolja az elnöknő.
A kérdésre, hogy miként tudják felvenni a versenyt a bérek terén a tőkeerős, jól prosperáló nagyvállalatokkal, meglepő választ ad: – A minimálbér emelése csak a három portásunkat érintette, ugyanis a többiek ennél többet keresnek. Szerintem ez egy ragyogó intézkedés. Sőt még a negyvenezer forint is alacsony ahhoz, hogy ebből bárki családot alapítson, gyermekeket neveljen. Ezért örömmel fogadtuk és fogadjuk a minimálbér-emeléssel kapcsolatos kormányzati intézkedéseket, amelyek valóban szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot – hangsúlyozza a szövetkezet első embere.
Terveikről szólva a cégvezető megjegyezi: számukra a jövő már a jelenben van, ugyanis a cég magas igényeket támasztó, több multinacionális vállalat beszállítója is. A jó minőség és a kedvező ár miatt a Coop és a Profi kereskedelmi láncok már saját márkás terméket is gyártatnak a magyar tulajdonú szövetkezettel. Gábor Ferencné hozzátette: termékeikre komoly igény van a határon túl is. A probléma csak a fizetési hajlandósággal mutatkozik, ugyanis sokan csak két-három hónapos fizetést vállalnának, ami egy kevésbé biztos gazdaság esetében azért nagy rizikót hordoz magában.
Vannak azért pozitív jelek is, hiszen például egy osztrák céggel közösen gyártanak egészségügyi termékekhez alkatrészeket. Természetesen abban is bíznak, hogy az európai uniós csatlakozással is újabb piaci lehetőségek nyílnak a cég előtt.
Gábor Ferencné elnézést kér, de mennie kell. Egy vidéki nagyvárosba utazik, újabb lehetőségekről tárgyalni.