Nyíregyházán született férfi is a kényszersorozás áldozata lett

Egy nyíregyházi születésű, kárpátaljai magyar fiatalembert hurcoltak el az ukrán toborzók, állítja a férfi családja. A hozzátartozók szerint az eset nem egyedi: több magyar ajkú férfit is erőszakkal vittek el, még olyanokat is, akik egészségi vagy munkaköri mentességgel rendelkeztek.

Illusztráció Fotó: Fermin Torrano Forrás: Anadolu/AFP

„Édesapám, a kapu elől vittek el, bevágtak az autóba és elvittek katonának” – ezzel az üzenettel kezdődött a Veres család drámája két hónappal ezelőtt. A sorokat Veres Balázs küldte édesapjának, Veres Attilának, írta a Mandiner.

A Harkivi Regionális Toborzó Iroda tagja egy civil dokumentációját ellenőrzi. Illusztráció (Fotó: Anadolu/AFP/Narciso Contreras)

A fiatalember a Beregszász melletti Szernyén élt családjával. Elmondásuk szerint előbb Lembergbe, majd Harkivba szállították. Utoljára akkor tudtak vele kapcsolatba lépni, amikor egysége állítólag felderítésre indult; a katonáknak ilyenkor nem engedélyezik a telefonhasználatot, arra hivatkozva, hogy az orosz erők bemérhetik a készülékeket.

Az édesapa azt mondta, hogy múlt péntekig napi kapcsolatban álltak fiával egy telefonos alkalmazáson keresztül. A család még a nagyapa temetéséről is értesítette Balázst, s a nevében koszorút is készíttettek.

A kárpátaljai magyar fiú mentális problémákkal küzdött

A történetet tovább súlyosbítja, hogy a család állítása szerint Balázs régóta mentális problémákkal küzdött. Az édesapa – aki harminc éve Magyarországon él – és a fiút nevelő nagynéni, Bence Krisztina egyaránt megerősítette: a fiatalember visszahúzódó, csendes természetű volt, korábban orvoshoz is hordták.

A nagynéni szerint Balázs alig beszélt ukránul, így azt sem értette pontosan, mit akarnak tőle az intézkedő rendőrök. Bár Nyíregyházán született, magyar állampolgársága nem volt. A család elmondása szerint betegsége nem volt hivatalosan lepapírozva, így mentessége sem szerepelt a nyilvántartásban.

Az édesapa úgy tudja, még a hivatalos orvosi dokumentumok sem jelentenek mindig garanciát: információi szerint nem ritka, hogy a nyilvántartásokból egyszerűen eltűnnek az iratok nyomai. A család szerint Balázsnak egészségi állapota miatt mentesség járt volna. Jelenleg a hadsereg eltűntként tartja nyilván, hivatalos tájékoztatást azóta sem kaptak róla.

Több ezer, 25 és 60 év közötti, harcképes korú ukrán civil férfi próbálja elkerülni a besorozást  (Fotó: Anadolu/AFP/Narciso Contreras)

„Ha ki tudtok hozatni…”

Veres Attila fia telefonjáról egy újabb üzenetet is kapott: a fiatalember azt írta, ha ki tudják hozatni, az 14 ezer dollárba kerülne. Bankszámlaszámot is küldött.

Az édesapa azonban nem rendelkezett ekkora összeggel, és – mint mondta – nem is mert lépni. Tud olyan esetről, amikor valaki átutalta a pénzt, mégis elfogták a határon a menekülőt, visszavitték, a pénz pedig elveszett.

Kárpátaljai források szerint a toborzóközpontok (TCK) munkatársai és az őket segítő rendőrök gyakran kérnek kenőpénzt. Ugyanakkor előfordul, hogy a teljesítendő napi kvóta – a meghatározott számú besorozandó férfi – miatt még pénzért sem engednek el senkit. Ha viszont a kvóta teljesül, a források szerint túlórában folytatódik az emberek begyűjtése.

Mentesség ide vagy oda

Hasonlóan vitatott Balogh Lajos esete is. Az 1994-ben született beregszászi fiatalemberről édesapja közösségi oldalán számolt be. A bejegyzés szerint fiát – akinek mobiltelefonját elkobozták – annak ellenére vitték el, hogy a helyi vízellátásért felelős munkahelyén dolgozott, és felmentése volt.

Úgy tudjuk, a magyar állampolgársággal is rendelkező Balogh Lajost egy kollégájával együtt hurcolták el. Mindketten a stratégiai jelentőségű állami vízműveknél dolgoztak, év végéig szóló szerződéssel, amely – állami rendelet alapján – mentességet biztosított számukra.

A mentesség tényét egy rokon is megerősítette. Elmondása szerint a másik elvitt fiatalember szintén magyar volt. A család jelenleg ügyvéd segítségével próbál eljárni, helyi magyar szervezetek támogatásával.

Sorozatos visszaélések a rendszerben

A kárpátaljai sorozási gyakorlatról korábban a The European Conservative dokumentumfilmje is beszámolt. Konsztantyin Bondarenko, aki könyvet publikált Volodimir Zelenszkij rendszeréről, arról beszélt: a toborzóközpontok egyes tisztjei luxusautókat és ingatlanokat vásárolnak a kenőpénzekből, miközben másokat küldenek a frontra.

A beszámolók szerint előfordul, hogy az érintettek tudta nélkül írják alá nevükben az „önkéntes” jelentkezési papírokat, vagy azzal vádolják meg őket, hogy a határon próbáltak átszökni – ami azonnali frontszolgálatot vonhat maga után. A mentességhez szükséges dokumentumok beszerzéséhez is gyakran csúszópénzt kérnek, ami a kiszolgáltatott helyzetben lévő családoknak szinte teljesíthetetlen feltétel.

A magyar családok története így nem csupán egyéni tragédia, de a Zelenszkij-rendszer működésére irányítja rá a figyelmet, amelyben a jogbiztonság és az emberi méltóság gyakran háttérbe szorul.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Anadolu/AFP/Fermin Torrano)