Egyeztetett érdekek

Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor végre megtudtam, hogy az MSZP és az MSZOSZ céljai nagyon közel állnak egymáshoz, sőt, szinte azonosak. Pénteken reggel arról olvastam, hogy Medgyessy Péter megválasztott miniszterelnök-jelölti minőségében először találkozik az MSZOSZ vezetőivel, s attól a pillanattól fogva egy merő izgalom volt az egész napom. Mi lesz, ha a jó Medgyessy megint elkottyantja, hogy híven eddigi munkásságához, továbbra is kizárólag a nemzetközi pénzvilág, a multinacionális cégek s kebelbéli lobbisták érdekeit kívánja képviselni és védelmezni? A szakszervezetiek egész kívánságlistát állítottak össze arról, mit várnak a 2002-ben megalakuló kormánytól (pl.: a bérek emelését és a munkaidő csökkentését), s amilyen elszánt és vérmes érdekvédők, még az is megeshet, hogy ölre mennek azokkal, akik veszélyeztetik gondosan kiépített és heroikusan védelmezett érdekeltségeiket.
Szerencsére már délután kiderült, aggodalomra semmi ok, a két fél nézetei oly nagyon párhuzamosak, hogy még a végtelenben sem keresztezik egymást. Annyira egyetértenek, hogy még megállapodást sem kötnek, mert – mint mondották – nincs szükség olyan intézményes együttműködésre, mint amilyen az MSZP és az MSZOSZ között korábban volt. Régebben ilyesmire azt mondták, hogy úriemberek között az adott szó elegendő, de a két fél nem kedveli az ilyen rosszízű, múltidéző analógiákat, így maradjunk annyiban, hogy mindketten egymás zsebében vannak.
A tárgyalás részleteiről nem szivárogtak ki konkrétumok. Azt leszögezték, hogy a választások után is ott ülnek majd a szakszervezeti vezérek a szocialisták parlamenti frakciójában, ami garanciát jelent a szakszervezetek töretlen függetlenségére és a munkavállalói érdekvédelem további magas színvonalára. Ugyanis mindketten roppant elkötelezettek a munkavállalók élethelyzetének javítása iránt. (Ha ez valóban így van, akkor nem értjük, miért nem szavaznak a polgári koalícióra?) Kovács László megígérte, ha a választások után a szocialisták kormányzati pozícióba kerülnek, nyomban átírják a Munka Törvénykönyvét, hogy megszűnjön a munka világát jellemző kiszolgáltatottság, és helyreállítják a szociális párbeszédet és érdekegyeztetést. Efelől nincs kétségünk, mármint hogy átírnának mindenféle törvénykönyvet, s ellátnák azokat kibúvókkal, kiskapukkal és joghézagokkal. Ám a szociális párbeszédre meg az érdekegyeztetésre vonatkozó kitételt feleslegesnek találjuk, ha úgyis eleve egyetértenek mindenben, minek kellene rendszeresen egyeztetni? A magas felek elégedettek lehetnek, az MSZOSZ nem fog keresztbe tenni a szocialisták nem a szegényeket, hanem a szegénységet támogató terveinek, ahogy a párt sem nyúl a szakszervezeti vezérek privilégiumaihoz. S mivel ezt előre sejtették, de inkább tudták, a tárgyalást nagyon sikeresnek ítélték. Sikerült megteremteniük az elvtársi légkört, s az azt jellemző hagyományos semmitmondást. Ezt bizonyítja Sándor László nyilatkozata, aki minden mellébeszélést mellőzve kijelentette, hogy egyértelmű, világos és pozitív választ kaptak kérdéseikre. Magyarán semmiféle értelmes, hasznos témáról nem volt szó.
Már csak az a kérdés, hogy az MSZOSZ-szel szemben ki védi meg a munkavállalók érdekeit?