Az RFS évente összeállítja az újságírók helyzetére vonatkozó jelentését. Az idén 189 országot vizsgáltak, amelyek közül 96-ban találták jónak a sajtó helyzetét, 65-ben meglehetősen nehéznek és 28-ban nagyon súlyosnak. A szervezet tudomása szerint az idén augusztus végéig 13 újságírót gyilkoltak meg, politikai véleménye vagy hivatásának gyakorlása miatt pedig kilencvenhatot börtönöztek be. Az RFS 81 – közöttük jó néhány több éve – bebörtönzött újságíró feltétel nélküli szabadlábra helyzését követeli, tizenötüknek pedig tisztességes bírósági eljárást kér. A jelentés mindannyiukat név szerint felsorolja.
A szevezet kevésbé „véres”, újságírók és a tájékoztatás ellen elkövetett bűnökről is beszámol. Eszerint a gazdaságilag fejletlen országokban a leggyakoribb vád: a közrend megzavarása és a lázítás. Srí Lankában, Bangladesben és Afrika számos országában már azért is büntetés jár az újságírónak, ha kormányellenes tüntetésen vesz részt. Nigéria egyes területein viszont botozás jár a sajtó képviselőjének, ha vét az iszlám erkölcs ellen. Kenyában riadalomkeltésért ítéltek el egy újságírót, amikor beszámolt arról, hogy kormánykatonákat fegyveres banditák megtizedeltek. Macedóniában kitalálták a komoly pénzbírsággal járó „professzionalizmus hiányának bűntettét”, anélkül, hogy bárki is megfogalmazta volna a professzionalizmus mibenlétét. Kínában ugyanakor a legtermészetesebb dolog, hogy a sajtó egyetlen feladata az, hogy a párt nagyszerű eredményeiről és döntéseiről beszámoljon.
Laoszban pénz-, de börtönbüntetéssel is jár az, ha az internetet „nem megfelelően” használják, azaz kritikus módon adnak hírt a forradalmi pártról és kormányzatról.
A pálmát Nepál vitte el, ahol a hivatalos információforráson kívül a hatalom megtiltotta minden egyéb forrás használatát, sőt a rádióállomásoknak egy héttel az adás előtt engedélyezteniük kell műsoraikat a tájékoztatási minisztériummal.
origo.hu
Orbán Viktor Varga Mihályt jelölte a jegybank élére
