Halál, börtön, botozás, cenzúra

Az Újságírók Határok Nélkül (RFS) nevű nemzetközi szervezet éves jelentése szerint az idén szeptemberig 13 újságírót öltek meg az általuk vizsgált 189 országban. Huszonnégy újságíró ellen büntetőeljárás indult, és kilencvenhatot bebörtönöztek. Hatvanhárom újságírót bántalmaztak vagy megfenyegettek, huszonegy kiadványt pedig cenzúráztak.

Az RFS évente összeállítja az újságírók helyzetére vonatkozó jelentését. Az idén 189 országot vizsgáltak, amelyek közül 96-ban találták jónak a sajtó helyzetét, 65-ben meglehetősen nehéznek és 28-ban nagyon súlyosnak. A szervezet tudomása szerint az idén augusztus végéig 13 újságírót gyilkoltak meg, politikai véleménye vagy hivatásának gyakorlása miatt pedig kilencvenhatot börtönöztek be. Az RFS 81 – közöttük jó néhány több éve – bebörtönzött újságíró feltétel nélküli szabadlábra helyzését követeli, tizenötüknek pedig tisztességes bírósági eljárást kér. A jelentés mindannyiukat név szerint felsorolja.
A szevezet kevésbé „véres”, újságírók és a tájékoztatás ellen elkövetett bűnökről is beszámol. Eszerint a gazdaságilag fejletlen országokban a leggyakoribb vád: a közrend megzavarása és a lázítás. Srí Lankában, Bangladesben és Afrika számos országában már azért is büntetés jár az újságírónak, ha kormányellenes tüntetésen vesz részt. Nigéria egyes területein viszont botozás jár a sajtó képviselőjének, ha vét az iszlám erkölcs ellen. Kenyában riadalomkeltésért ítéltek el egy újságírót, amikor beszámolt arról, hogy kormánykatonákat fegyveres banditák megtizedeltek. Macedóniában kitalálták a komoly pénzbírsággal járó „professzionalizmus hiányának bűntettét”, anélkül, hogy bárki is megfogalmazta volna a professzionalizmus mibenlétét. Kínában ugyanakor a legtermészetesebb dolog, hogy a sajtó egyetlen feladata az, hogy a párt nagyszerű eredményeiről és döntéseiről beszámoljon.
Laoszban pénz-, de börtönbüntetéssel is jár az, ha az internetet „nem megfelelően” használják, azaz kritikus módon adnak hírt a forradalmi pártról és kormányzatról.
A pálmát Nepál vitte el, ahol a hivatalos információforráson kívül a hatalom megtiltotta minden egyéb forrás használatát, sőt a rádióállomásoknak egy héttel az adás előtt engedélyezteniük kell műsoraikat a tájékoztatási minisztériummal.