Feszült légkörben folyt tegnap az egyeztetés az OMT-ben, de végül konszenzusos megállapodás született a jövő évi minimálbér összegéről, amit – a kormány javaslatával megegyezően – bruttó ötvenezer forintban állapítottak meg a szociális partnerek. A munkaadói oldal egyértelművé tette, hogy amennyiben a Munkaerő-piaci Alapban meghatározott kompenzációs keret felső értékét – tizenötmilliárd forintot – megkapják terheik csökkentésére, akkor elfogadják a kormány ajánlatát. A szakszervezetek – ragaszkodva korábbi elképzelésükhöz, miszerint a minimálbér nettó értékének legalább közelítenie kell a negyvenezer forintos létminimumhoz – az egyeztetés elején még bruttó ötvenkétezer forintot tartottak elfogadhatónak. Továbbá javasolták, hogy a minimálbér összegével egyidejűleg határozzák meg a jövő évi bérajánlás mértékét is. A kormányzati oldal azonban nyomatékosította, hogy nem áll módjában a költségvetés, illetve az adótörvény módosításával növelni a legkisebb bér mértékét.
A kormány a munkáltatókkal közösen kijelentette: csak a minimálbér meghatározását követően kész a bérajánlásról egyeztetni. A munkavállalók végül hajlandók voltak elfogadni az ötvenezer forintos ajánlatot azzal a feltétellel, hogy az OMT-ben a jövő hét elején tárgyalások kezdődnek a 2002. évi évi bérajánlásról.
A munkavállalói képviseletek kikötötték: a kormány, illetve az érintett munkáltatók hajtsák végre a megváltozott inflációs értékből fakadó idei bérkorrekciókat, kezdődjenek tárgyalások az új bértarifarendszer kidolgázására vonatkozóan, illetve a kormány – korábbi ígéretéhez híven – mihamarabb készítse el az európai uniós csatlakozással kapcsolatos bérfelzárkóztató programot. Mind a munkaadói, mind a kormányzati oldal egyetértett a szakszervezeti javaslatokkal, és elfogadta azokat.
A megállapodást követően a munkaadók üdvözölték, hogy a „reménytelenségből” induló tárgyalás végül konszenzusos egyezséggel ért véget. Hozzátették, hogy az immár biztos kompenzáció mellett is több munkáltatói szövetség kompro-misszumkészségről tett tanúbizonyságot – három tömörülés ugyanis tartózkodással fogadta el, illetve nem akadályozta meg a megállapodás létrejöttét. A szakszervezetek, bár úgy ítélték meg, hogy kompromisszumos, szakmai javaslataikból gyakolatilag egy sem valósult meg a jelenlegi egyezségben, hangsúlyozták: a konszenzus és az abból adódó társadalmi legitimitás miatt – illetve követeléseik teljesülésére tett ígéretek mellett – fogadták el az ötvenezer forintos minimálbért. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége szintén tartózkodásával támogatta a konszenzust, sürgetve a bérajánlás mielőbbi létrejöttét.
– Nagyon nehéz és hosszas tárgyalássorozat után, végül közös öszszefogással sikerült megállapodniuk a szociális partnereknek – mondta lapunknak Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a kormányzati tárgyalódelegáció tagja. Véleménye szerint az egyezséggel újabb lépést tett Magyarország az uniós bérfelzárkóztatás irányába. Őry hangsúlyozta: az ötvenezer forintos minimálbér további bruttó 25, nettó 22,5 százalékos keresetnövekedést jelent az érintett munkavállalók számára. A politikus elmondta, hogy a kormány azért nem módosította a költségvetést a legkisebb bér miatt, mert nem akart az oktatás, a nyugdíjak, a közbiztonság és egyéb szociális területek kárára közpénzeket elvonni. – A béreket elsősorban a munkaadóknak kell kifizetniük. A Munkaerő-piaci Alap forrásain túl, a kormány számos ösztönző programmal támogatja a munkáltatókat abban, hogy ennek megfelelhessenek – tett hozzá Őry Csaba.
***
-Háttér-
A minimálbér összegéről a Munka Törvényköny-vének előírása szerint 1989 óta döntenek háromoldalú – kormányzati, munkavállalói és munkaadói – megegyezéssel. Tavalyig háromoldalú egyetértés hiányában nem változott volna a legkisebb bér összege. Az idei bruttó negyvenezer forintos összegről a rendszerváltás óta 2000-ben először nem a háromoldalú érdekegyeztetési fórum határozott, miután a munkaadói képviseletek – arra hivatkozva, hogy nem részesülnének ellentételezésben – elutasították a javaslatot. A legkisebb bér meghatározásának jogát a Munka Törvénykönyvének 2000 novemberi parlamenti módosításával ragadta magához a kabinet, amely akkor élhet ezzel a lehetőséggel, ha az Országos Munkaügyi Tanácsban egy bizonyos határidőig nem jutnak megegyezésre.
A bruttó minimálbér emelkedése 1997-ig mindig elmaradt az infláció és a bruttó átlagkereset növekedésének ütemétől. A legkisebb bérből a Központi Statisztikai Hivatal létminimum-számításai szerint 1990 és 2000 között sohasem tudott volna egy egyszemélyes háztartás megélni (2001-es létminimum adatok nincsenek). A szűkös megélhetés és a minimálbér összege közötti különbség 1997-ben (bruttó 17 ezer forintos minimálbér, 23 709 forintos létminimum) és 1998-ban (bruttó 19 500 forintos minimálbér, 26 603 forintos létminimum) volt a legnagyobb. Az előbbi összehasonlításnál a minimálbér bruttó összegét vettük, de még így sem érte el a létminimumot, tehát ha a kereset után egy fillért sem adózótt volna, akkor sem lett volna elég.
1989 és ’99 között minden évben volt olyan ágazat, ahol csak több hónapos csúszással vezették be a legkisebb bér új összegét, azóta minden nemzetgazdasági ágazatban egységes a bevezetés időpontja. 1992-ben például a legtöbb ágazatban január 1-jétől hatályos bruttó nyolcezer forintos minimálbér a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban 23 hónapos csúszással vált kötelezővé.
Az utóbbi tizenkét esztendőben két évben fordult elő, hogy többször emelkedett a minimálbér. Ilyen volt például 1989, amikor az 1988-as 3000 forintról már-ciusban 3700-ra, majd októberben 4000-re nőtt. 1990-ben még ennél is többször, háromszor változott az öszszeg. 4000-ről először 4800-ra, majd 5600-ra, s végül 5800 forintra.
gyilkosság
Fegyveresek mészároltak le több tucat embert Haitin
