A szakember úgy véli, hogy a magyar bűnüldöző szervek igyekeznek gyorsan lezárni a nyomozásokat, ezért nemigen kerül sor a mélyebb összefüggések feltárására.
Az embercsempészés jól jövedelmező üzlet: jelentős anyagi befektetést nem igényel, meglehetősen egyszerű, és ami cseppet sem lebecsülendő, a „vállalkozónak” folyamatos munkalehetőséget jelent. A bűnözőknek megéri részt vállalniuk a nemzetközi embercsempész-hálózatokban, hiszen a lebukás veszélye nem túl nagy, a fülön csípett és hallgatásba burkolózó bűnelkövető családtagjai pedig ismeretlen forrásból rendszeres támogatásban részesülnek, míg hozzátartozójuk büntetését tölti – mondta a kriminológus.
Barabás Tünde leszögezte: a vizsgált esetek alapján úgy tűnik, hogy a magyar bűnüldöző szervek igyekeznek gyorsan lezárni a nyomozásokat, ezért nemigen kerül sor a mélyebb, azaz nemzetközi bűnszövetségre utaló összefüggések feltárására.
A tetten ért bűnelkövetők csupán közvetlen kapcsolataikat ismerik, így csak magukról és a velük együtt elfogott társaikról vallanak. A bűncselekményt úgy írják le, mint saját ötlettől vezérelt, elszigetelt, egyedi esetet. Az igazságszolgáltatás megelégszik azzal, hogy az adott cselekményt rábizonyítsa a tetten ért személyekre. Hiába van tudomása nemzetközi összefüggésekről, ezeket az eseteket a bűnüldözőknek nem sikerül felderíteniük, és bírósági ítélet sem született nemzetközi szervezett embercsempészés ügyében. Pedig több országot behálózó szervezet segíti az embercsempészt egymástól jól elhatárolt feladatot végrehajtó tagokkal. A főszervező megszervezi az akciót, a fázisokat összehangolja, és a végén a pénzt – havonta átlagban fejenként nagyjából négyszázezer forintnyi valutát – kiosztja.
Az akcióban részt vesz egy tolmács, szállító, kísérő, üzenetközvetítő, kapcsolattartó személy, a zöldhatáron átkísérő, azaz a sétáltató, az elővezető, aki a konvoj előtt halad, és mobiltelefonon jelzi, ha határőrök közelednek. És természetesen ott vannak a segítők is, azaz az okirat-hamisítók, akik lehetővé teszik a hamis személyivel való autóbérlést vagy a fényképcserés útlevél beszerzését és a szállásadó, azaz a pihentetőhely – általában a határhoz közeli motel – tulajdonosa, ahol az átkeléshez készülők kivárják a megfelelő pillanatot.
Általában minden országban az illető ország állampolgáraiból álló sejt működik, amely szoros kapcsolatot tart a szomszédos országban dolgozó „következő láncszemmel”.
Magyar Péter egy újságíró kezére csapta a kocsiajtót - videó