Élő múzeum a Ferencvárosban

„És általérzi tűnő életét, / míg zúgva kattog a forró kerék, / cikázva lobban sok-sok ferde kép, / és lát, ahogy nem látott sose még:” Kosztolányi Dezső szavai jutnak eszembe, miközben újra elhaladunk a költő egykori háza előtt. Kőrösi Zoltán és Kurdy Fehér János írók közel két és fél órás rendhagyó idegenvezetése után érkeztünk ide, miután megtekintettük Ferencváros nevezetességeit. Az úgynevezett szubjektív autóbuszozás a budapesti őszi fesztivál egyik legérdekesebb eseménye volt.

Az utazás célja Pest sokszínű, ellentmondásokkal és csodákkal teli kerülete, a Ferencváros megismerése az írók, költők anekdotái, a régi és új épületek, kerületrészek, az egykori és mai lakók sorsának tükrében. Idősebb útitársaim kezdetben megijednek a tömeg láttán, de aztán ők is megbékélnek. Felidéződik bennük a múlt az Üllői út környékén élt Kosztolányi, Móricz, Krúdy, Arany János nevének említésekor, és a régi nevezetességek, a sokat megélt Corvin köz, a nyomorúságot jelképező Mária Valéria telep, a ferencvárosi malmok, az Ybl Miklós tervezte vámház, a vásárcsarnok, vagy a Bakáts téri neoromán templom láttán. Már 1992-ben felvetették a szervezők, hogy Budapestet nyilvánítsák „élő múzeummá”, és szervezzenek egyéni tárlatvezetést a benne élőknek. Az utazás jeligéje: határátlépés. A szervezők reményei szerint határokat léphetünk át a kirándulással: nemcsak önmagunk nyilvános tértől elkülönült határait, hanem az egymás mellett létező, de társadalmilag és történelmileg különböző terek közötti mezsgyéket is.
A képzeletbeli mozgó televízió ismeretterjesztő műsora a Kálvin téren kezdődik, az egykori kecskeméti városkapunál, a XV. században már oklevelekben említett Szentfalva határánál. Itt alakultak ki a mai Ferencváros körvonalai, amely I. Ferenc királyról kapta a nevét. Csáth Géza és Kosztolányi Dezső itt találkozott a közeli házakból kilépő varrókisasszonyokkal egy-egy légyott erejéig. Az Üllői úton indulunk tovább, hogy körbejárjuk az egész kilencedik kerületet.
A vezetők megfogalmazása szerint megismerjük Budapest „gyomrát”, szellemi központját, és rozsdazónáját. Írók sokaságának lakhelye mellett haladunk el, Thaly Kálmán háza, az Auróra kör, Kazinczy, Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty találkozási helye, Kosztolányi Dezső hónapos szobája látszik a busz ablaka mögül. Egymást érik a nevezetes épületek: Táncsics Mihály lakása és a Lechner Ödön által tervezett Iparművészeti Múzeum, amelyet az ítészek szerint a verebeknek épített a mester, mert madártávlatból a legcsodálatosabb.
A város ékességei után, az egykori Kilián laktanyát (szerkesztőségünk épületét) a Ludovikát, a Füvészkertet elhagyva látogatjuk meg a város temetői hangulatú ipartelepeit. Különleges útvonalon haladunk: a fehérjefeldolgozó és a vegyi művek látszik, amely a város hulladékát tünteti el, a közeli vágóhíd a húsfeldolgozásért felelős, a hatalmas malmok a gabonát őrölték. A Soroksári úton robogva, a Nemzeti Színház építkezése, a Lágymányosi híd piros „akasztófa lámpái”, a Ferenc József híd karcsú vastartói mellett utazva érünk el a Nagycsarnokig, ahol a közelben feldolgozott termékeket értékesítették a polgároknak. Útközben találkozunk a Dzsumbujnak nevezett nyomortanyával is, ahol ma is komfort nélküli lyukakban élnek a többgyermekes családok. Megtekintjük a belváros szegénynegyedét, a József Attila szülőhelyét őrző Gát utcával, és a szomszédságában elindult tömbrehabilitáció belsőkertes luxusházait. Személyesen is megtapasztalhatjuk, hogy az írók nagy részét mi vonzotta ide.
Szinte minden élettérből meríthetnek ihletet az alkotók a Ferencvárosban, ahol a jó mellett megtalálható a rossz, a drága mellett az olcsó, a szép közvetlen közelében az alig elviselhető. Mire megérkezünk, beesteledik. Másképp nézzük a város fényeit az úton, hazafelé.