Félénk leánykából okos politikus

Szép és okos asszonyokat, főként ha uralkodócsaládok tagjai, roppant népszerűség övez. A magyar történelemben Erzsébetnek jutott ilyen szerep. Szerették, bálványozták a magyarok királynéját már életében is, és emléke nem halványult a halála óta eltelt több mint száz év alatt sem. Ausztriában és nálunk Sisi-klubok alakultak, gyűjtik relikviáit, kutatják a még fel nem lelt dokumentumokat, születése és halála évfordulójáról rendszeresen megemlékeznek. Idei névnapját gyönyörű kötettel köszöntötte a Rubicon-Ház Bt. A Rácz Árpád szerkesztésében napvilágot látott album az eszményi nőalak életéről, ismert és ismeretlen tulajdonságairól, politikában játszott szerepéről számol be a történelemben jártas szerzők: Basics Beatrix, F. Dózsa Katalin, Gerő András, Kovács Éva, Niederhauser Emil és Soós István megfogalmazásában.
A tizenhat éves bajor hercegkisaszszony és a huszonhárom éves Ferenc József esküvője az ágostonosok bécsi templomában a kor egyik legnagyobb eseménye volt. A bájos, kedves Sisi alakját filmek örökítették meg később, meglehetősen kevés történelmi hűséggel. A valóságban másként élt az osztrák császárné és magyar királyné, akit kora legszebb asszonyának tartottak. Mint akkoriban az asszonyoktól általában, tőle is könnyedséget, szellemességet, csevegést és protokollmegjelenések sorozatát várták el. Erzsébet ellenben nagyon érzékeny, érzelmes, kötetlen egyéniség volt, tele alkotó energiával és átlagon felüli intelligenciával. Szerette a természetet, az állatokat, imádott utazni, ami érdekelte, azt nagyon gyorsan megtanulta. Ugyanakkor félszeg és félénk is volt, gyűlölte a fényes ünnepségeket és a tömeget. Nem szeretett reprezentálni, holott mint a „haza anyjának” elsősorban ez volt a dolga. Szorongását még erősítette az a tudat, hogy a fogai rosszak. Ezért igyekezett csukott szájjal mosolyogni, lehetőleg nem beszélni – a róla készült képek, festmények mind így ábrázolják.

A magyarokkal még házasságkötése előtt kialakult kapcsolata. Magyar arisztokrata, Mailáth János gróf kapta a feladatot, hogy tanítsa meg Erzsébetnek az osztrák történelmet. Később nyelvünket is elsajátította, s egyik kedvenc pihenőhelye a gödöllői Grassalkovich-kastély lett. A francia barokk stílusú épület lakályossága, a gyönyörű környezet, a magyar emberek kvalitásai és az őt itt körülvevő szeretet is segítette Erzsébetet abban, hogy félénk leánykából érett és öntudatos asszonnyá váljon, akit már nem a vele szemben támasztott elvárások irányítanak. Az 1860–70-es években Gödöllő lett a falkavadászat és a lósport központja, a közismerten jó lovas királyné akrobatikus kunsztokat is tanult a Renz Cirkusz műlovarnőitől, akiket gyakran vendégül látott. Az udvar főként az őszi–téli vadászati szezonokat töltötte itt, a vadászatokra a magyar és külföldi arisztokratákon kívül néha a gödöllői tisztviselői és hivatalnoki kar egyes tagjai is meghívót kaptak. Erzsébet november 19-ei névnapját húsz éven át szinte mindig Gödöllőn ünnepelték.
A magyarok királynéja életét bemutató könyv külön fejezetet szentel Erzsébet és a képzőművészet kapcsolatának, sőt verseinek is. A költemények – melyek a kor átlagánál nívósabbak voltak – Mészöly Dezső fordításában kerülnek az olvasó elé. A kötetet megközelítően száz kép teszi teljessé, amelyeket Basics Beatrix és Jalsovszky Katalin válogattak a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnokából, illetve történeti fényképtárából.
(Erzsébet, a magyarok királynéja. Rubicon-könyvek, Budapest, 2001. Ára: 4980 forint)