Az uniós csatlakozást megelőző időszakban Magyarország 2001 és 2006 között az EU költségvetésének strukturális alapjából 1,3 milliárd euróban részesül, amely jelentős összeg ugyan, ám ha azt vesszük, hogy Görögország, Portugália és Spanyolország ugyanezen időszakban 1994–1999 között GDP-jének nyolc százalékát kapta uniós támogatásként, mi pedig a többi csatlakozásra váró országgal együtt csak a nemzeti össztermékünk négy százalékát kapjuk, látnunk kell: megkezdődött a negatív diszkrimináció – mondta Pálné Kovács Ilona.
Arra is számítani kell 2006 után, hogy a strukturális alapokra fordítható regionális EU-források nagyságrendje nem változik, ugyanis a tagországok száma 15-ről 27-re nő, következésképpen a jelenleginél több lesz a kedvezményezett.
A válságban lévő régiók mellé újabbak is felzárkóznak, így például a dél-dunántúli is, következésképpen a területi kiegyenlítésre fordítható pénz több régió között oszlik meg a szakértő szerint. Habár a nemzeti fejlesztési terv hazánk hét fejlesztési régiójával számol, a dokumentum csupán egy fejezetet szentel a regionális fejlesztéseknek, a többi fejezet ágazati szemléletű.
Félő, ez a régiók megerősödésével ellentétes irányba hat – vélekedett. Ma már a politikai regionalizáció szempontjából kevés az az előny, amelyet hazánk korábban a térség országai között kiharcolt. Lengyelország például a vajdasági rendszer közigazgatási reformjával már megelőzött bennünket.
Magyarországnak újra kell gondolnia és hatékonyabbá kell tennie decentralizációs politikáját és stratégiáját, a területfejlesztés teendői mellett pedig sokkal jelentősebb, az EU által is deklarált szerepet kell kapnia az „időközben leíródott városfejlesztésnek”. Végezetül leszögezte: a rászorultság, a területi egyenlőtlenségek mérséklése, a leszakadt régiók segítése önmagában nem tesz jogosulttá uniós források megszerzésére. A jövőben az alkalmasságot kell bizonyítani.
origo.hu
Tüntetők várták Balatonalmádiban Magyar Pétert, aki a testőreiről és a külföldi támogatásról is hazudozott - videó
