A szakmaiság emlékművei

Annak idején, még a rendszerváltás hajnalán, a Lenin-szobrot csak ideglenesen vitték el a Felvonulási térről. Csak feljavítják kicsit az állagát, megstuccolják a szakállát, s visszaállítják a talapzatára – ígérték az illetékesek. A szobor valójában talapzatra került, de nem az eredeti helyén, hanem a városszéli Szoborparkban, jól elvan ott is elv- és eszmetársai körében. Hamarosan lebontják a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet is, természetesen, ezt is csak átmenetileg. Építenek azon a tájon egy mélységesen mély garázst, s majd amikor elég autó lesz alatta, visszaállítják eredeti pompájában. Azaz, valami hibádzik az eredeti pompa körül, mert a fővárosi önkormányzat új feliratot szeretne rávésetni, míg a területileg illetékes belvárosi képviselő-testület baloldali többsége ragaszkodna a jelenlegihez. Nekik jobban smakkol a „Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek” szöveg, míg a főváros javaslata, „A fasizmus elleni harcokban elesett szovjet katonák emlékére” felirat számukra elég snassz. Természetesen azt mondanunk sem kell, hogy nem holmi esztétikai, s főleg nem politikai megfontolások vezérlik a kerület baloldali képviselőit, nekik kizárólag szakmai szempontjaik vannak. Miként szakmai okokból akadályozták meg az Ereklyés Országzászló újbóli felállítását is, mert szerintük az emlékmű sértené a szomszédos országok elvakult sovinisztáinak érzékenységét. Láthatjuk, mily magas szakmai nívón állnak ezek a városrészvezetők, boldog-boldogtalan érzékenységére tekintettel vannak, ha nem vigyáznak, még azt is megélik, hogy a kerület lakosainak kívánságait is figyelembe veszik. Egyelőre még állják a sarat, gondosan ügyelnek, hogy ne fordulhasson elő ilyen malőr. Szakmai páncéljukról lepattan Kovács Béla ércszobra is. A mártír sorsú politikus tervezett emlékművét egyszerűen rondának és ízléstelennek találják, távol álljon tőlük, hogy politikai meggondolásokból színtiszta szakmaiság keresendő minősítésük hátterében. A Budapest Galéria állásfoglalására hivatkoznak, az ottani szakzsűrinek sem tetszett a szoborterv, s attól kezdve már nem oszt, nem szoroz, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékeseinek meg tetszik. Persze, borítékolni lehet, ami a minisztériumnak megfelel, az bármely baloldali grémiumnak ronda, ízléstelen, csapnivaló, rettenetes. Napjainkban ezt nevezik szakmaiságnak.
Milyen jó lenne, ha Medgyessy Péter szobor- meg emlékmű- ügyekben is adna tanácsokat a Belváros baloldali képviselőinek, akkor ezek a gondok is egy pillanat alatt megoldódnának. A tanácsadói tiszteletdíjat be kell kalkulálni a szoborállítás költségeibe.