Dialektika

A gazdaság nem az indulatok, nem is a szubjektív meglátások, s végképp nem a szivárványos vágyálmok terepe, ezért a továbbiakban szigorúan tudományosak leszünk. A dialektika egyik alaptörvénye megállapítja: a fokozatos mennyiségi változások felhalmozódása – minden egyes folyamat számára specifikusan – szükségszerűen lényeges, gyökeres minőségi változásokhoz vezet, a régi minőség ugrásszerűen új minőségbe csap át. Vulgáris marxista megfogalmazásban (hogy a szocialisták is értsék), a mennyiségi felhalmozódás átcsap minőségbe.
A dialektika törvényei nemcsak a természetben, hanem az ember alakította és alkotta környezetben, a társadalmi folyamatokban is érvényesülnek, így hatással vannak a választási kampány eseményeire is. Par excellence igaz ez egy olyan posztmarxista, predemokratikus (hogy a szocialisták is értsék), bolsevik típusú párt esetében, mint az MSZP. Ha a szocialisták kampányát a dialektika törvényeit szem előtt tartva és helyesen alkalmazva tanulmányozzuk, arra a következtetésre jutunk, hogy az általuk összehordott ígérgetéstömeg minőségi változáson megy át, és fenyegetésként jelenik meg. Ezen állításunkat a maga konkrét valóságában is vizsgálat tárgyává teszszük, és deduktív módszerrel (hogy a szocialisták is értsék) az általánosból következtetve az egyesre, bizonyítjuk. Medgyessy Péter, amerre jár az országban, mindenütt ígéreteket tesz. Ezen ígéretek absztrakt tartalma kivétel nélkül költségvetési többletkiadásokban, illetve bevételkiesésekben ragadható meg. Ezek összege a legvisszafogottabb számítások szerint is ezermilliárd forintot, az éves nemzeti költségvetés nagyjából húsz százalékát teszi ki.
Mivel Medgyessy Péternek a permanens ígérgetések közben arra nem jut ideje, hogy azt is elárulja, honnét kívánja előteremteni ezt az irdatlan összeget, alapos a gyanú, miszerint a költségvetésből sajtolná ki. Ám ezermilliárd forint nem terem minden bokorban, ekkora summa beszerzése még egy Medgyessy-képességű pénzügyi akrobata mozgásterét is behatárolja. Három lehetősége van. Felhígítja a költségvetést (hogy a szocialisták is értsék), növeli a hiányt. Ez nem járható út, mert a csatlakozásra váró nemzetgazdaságok számára az EU szigorúan meghatározza a költségvetési hiány felső mértékét. Másik esélye, hogy átcsoportosít. Az egyik rétegtől elveszi, s odaadja a másiknak. Ebben van ráció, ám a szocialisták legendás szociális érzékenysége azt diktálja, hogy a szűk brancsot leszámítva a lakosság minden rétege egyszerre, s lehetőleg azonos mértékben szegényedjen, nyomorodjon el, mert úgy igazságos. Ebből következik, hogy a harmadik lehetőség megvalósulásának van a legnagyobb, mondhatni kizárólagos esélye: Medgyessy kormánya megszorító intézkedéseket hoz, nota bene (hogy a szocialisták is értsék) készül az újabb Bokros-csomag. Grandiózus ellentmondások feszítik, s lennének hivatva előrelökni a szocialisták vizionálta magyar társadalmat. Jól példázza ezt egy axióma értékű paradoxon: a szocialisták soha nem tartják be a választási ígéreteiket, viszont a fenyegetéseiket mindig beváltják.
Ez a dialektika.