Vére visszaszáll

Az Observer című brit hetilap a múlt héten arról számolt be, hogy az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) emberei a begyűjtött minták alapján próbálják kideríteni: vajon a szétbombázott alagutak valamelyikében lelte-e halálát az első számú közellenség, Oszama bin Laden?
„Néhány helyen nem sok gyűjtenivaló akadt” – jegyezte meg a lap egyik névtelenségbe burkolódzó amerikai forrása, miután a helyszínre küldött specialisták felmérték az elfoglalt barlangrendszerben végzett óriási pusztítást.
A szövetmintákat mélyhűtött állapotban, légi úton szállítják az Egyesült Államokba, ahol az FBI szakértői az összegyűjtött testrészekből származó DNS-t megpróbálják összevetni a korábban Bin Laden közeli rokonaitól vett örökítőanyaggal. (A helyszínen talált emberi maradványokból a büntetőügyeknél már rutineljárásnak számító módszerrel vonják ki a vizsgálandó emberi örökítőanyagot).
Az FBI ügynökei tavaly novemberben utaztak Szaúd-Arábiába azzal a céllal, hogy DNS-mintákat vegyenek Bin Laden családjának tagjaitól. Ötvenhárom rokontól sikerült begyűjteni mintákat, egyes hírek szerint még a terroristavezér édesanyjától is. Az FBI szakemberei az örökítőanyag begyűjtésekor is a büntetőeljárások során már megszokott módszereket alkalmazták: fájdalommentes eljárással, dörzsöléssel a szájüregből nyertek élő sejteket a rokonoktól.
Most, hónapokkal később az így kialakított génbank adataival hasonlítják össze az amerikaiak a Tora Boránál talált emberi maradványokból származó mintákat. Az afganisztáni hegyekben uralkodó szigorú tél megkönnyíti a nyomozók munkáját, mivel a hideg idő miatt az elesettek földi maradványai nem indultak oszlásnak. A modern technológia arra is lehetőséget nyújt, hogy a pusztító erejű bombatámadások robbanásai miatt összekeveredett emberi szöveteket, testrészeket nagy biztonsággal különválasszák egymástól a DNS-vizsgálat során – írja a brit hetilap.

A genetikai azonosítás lehetséges módszere

Oszama bin Laden genetikai azonosításának egyik módszere lehet az az eljárás, amelyet a törvényszéki gyakorlatban már évek óta sikerrel alkalmaznak, és amellyel nemcsak az azonosság, hanem a közeli rokonsági kapcsolat is sikerrel kimutatható.

1 A helyszínre érkező speciális alakulatok a Tora Bora-i bombázások színhelyén összegyűjtik azokat az emberi maradványokat, amelyeknek azonosítása a helyszínen nem lehetséges.

2 Az összegyűjtött testrészeket hűtött állapotban, légi úton mielőbb az FBI laboratóriumaiba juttatják.

3 A laboratóriumba beérkezett emberi maradványokban olyan épen maradt szöveteket keresnek, amelyeknek sejtjeiből kivonható a csak az elhunytra jellemző örökítőanyag.

4 A kettős spirál alakú DNS-t speciális enzimekkel kisebb darabokra bontják. (Az örökítőanyag információját hordozó DNS-molekulák úgynevezett bázispárokból állnak össze. A bázispárok az egymáshoz kapcsolódó adenanin és timin, valamint guanin és citozin vegyületpárokat jelentik, amelyek csak ebben a párosításban tudnak egymáshoz kapcsolódni. Így a bázispár egyik „betűje” meghatározza a pár másik betűjét is – a DNS ezen alapvető tulajdonságának a későbbiekben, az azonosítás során fontos szerepe lesz.)

5 Az így nyert DNS-darabkákat ezután elektromosan feltöltött, speciális gélbe helyezik. A gélben a DNS-darabok hosszúságuk szerint rendeződnek, mivel:
– negatív töltésűek, és a gélben a pozitív töltésű elektróda felé úsznak;
– a nagyobb darabok lassabban mozognak a gélben, mint a kisebbek.
Így az egyes darabok hossza aszerint határozható meg, hogy adott idő alatt milyen messzire jutottak el a gélben.
A DNS feldarabolása után sok millió különböző hosszúságú darab keletkezik (amelyeknek hossza a száztól egészen tízezer bázispár hosszúságúig terjedhet).

6 A kettős spirál formát széthasítják, és a negatívan töltött, immár „fél” DNS-darabokat tartalmazó gélre pozitív töltésű nejlonlapot helyeznek, amellyel stabilizálják a különböző nagyságú darabok helyzetét. Miután ez megtörtént, következhet az azonosítás. Az eljárás során azt használják ki, hogy a félbevágott DNS-darabokhoz (amelyek így csak a bázispárok egyik tagját tartalmazzák) csupán olyan DNS-„fél”-darabok kapcsolódhatnak, amelyeket hasonló DNS-darabokból nyertek.
Jelen esetben például az Oszama bin Laden rokonaitól vett mintából nyert DNS-darabokat először radioaktív módszerrel megjelölik, majd ezeket a darabokat egy lezárt nejlontáskában a gélről eltávolított nejlonlappal összezárják.

7 Egy idő után azok a radioaktív anyaggal megjelölt DNS-féldarabok, amelyeket a gélben kezelt DNS-hez hasonló örökítőanyagból nyertek, a nejlonlapon rögzített DNS-darabkákhoz csatlakoznak. A nejlonlapról ezután röntgenfelvételt készítenek, amelynek segítségével megállapítható, hogy elegendő és megfelelő helyen csatlakoztak-e a rokonoktól származó minták DNS-darabkái a Tora Borában talált emberi maradványokból származó örökítőanyag részleteihez, ahhoz hogy a közvetlen rokonsági kapcsolat kimutatható legyen.