A pesti zsidóság hajdani központja volt

A főváros régi zsidónegyedei közül is az egyik legrégibb a Király utca és környékén létrejött rész, amelynek központja a mai Madách tér helyén álló egykori Orczy-házban működött, egészen az épület 1936-os lebontásáig.

Gazsó Rita
2002. 03. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mai főváros környéki zsidónegyedeknek három típusa alakult ki az elmúlt hét évszázad során. A budai Várnegyedben, ahol királyi privilégium tette lehetővé letelepedésüket, Óbudán, ahol a földesúri birtok mellett kaptak helyet, valamint Pesten, ahol a polgárváros fogadta be őket. Gettó elnevezésük a XVI. századi Velencéből eredt, egyfajta elkülönülés, elkülönítés miatt jöttek létre, helyüket mindig a befogadó személy vagy hatóság határozta meg, és céljuk a hatékony védelem és az ellenőrzés volt. Az első hazai középkori történelmi zsidónegyedek a városkép szempontjából is jól megkülönböztethető egységet lakottak, de később, a XVIII. században a polgárvárosban kialakultaknál az elkülönülés már sokkal kevésbé volt szembetűnő. Egy közösségnek a befogadó közegbe való beilleszkedésénél minden esetben jelentős szerepe volt az életvitel hasonlóságának. A zsidóságnál a vallási előírások miatti szabályok azonban hosszú ideig gátolták ezt a folyamatot. A pesti zsidóság száma a XVIII. századig nem volt igazán számottevő, betelepedésüket a városi tanács folyamatosan próbálta akadályozni, így jobbára a Pesthez legközelebb eső városban, Óbudán települtek le. Eleinte főleg innen jöttek át a nagy vásárok idejére, majd az 1780-as évektől már országos gyűléseiket is Pesten tartották. A letelepedésük ettől kezdve volt vita tárgya az államhatalom és a városi tanács között, amelyek közül utóbbi azt szerette volna elérni, hogy a zsidók csak a külvárosban verhessenek gyökeret. Pest első ízben 1786-ban járult hozzá betelepedésükhöz, a korabeli dokumentumok szerint ekkoriban egy részük időzési, míg a többiek befogadási engedélyt is kaptak. A különbség annyi volt, hogy az utóbbiak már állandó lakást is bérelhettek, valamint üzlethelyiséget is nyithattak, ám egyelőre csupán nagybani alapon. A mai Madách tér és Deák tér, valamint a Király utca környékén működő vásártér szomszédságában lassan kialakult saját piacuk is, ahol már négy-öt zsidó vendéglő működött. Itt, a mai Király – az akkori fogadóról, az Angol Királyról elnevezett – utcában alakult ki az első pesti zsidónegyed. Központja egy 1700-as évek végén emelt óriási épületben alakult ki. Az Angol Király utca sarkán eredetileg két szomszédos ház állt. Az egyikben, a Mayerhoff András építész által emelt sarokházban már évtizedek óta fogadó üzemelt, amelyet kávéházak és üzletek egészítettek ki. A másikat báró Orczy István vásárolta még 1728-ban, és rajta házat is emelt. A szomszéd épületet a század végén Orczy József, Pest első nyilvános parkjának alapítója vásárolta meg Mayerhoff lányától, és a két épületet ekkor nyitották egybe. Ezzel a kétemeletes, két udvaros, de az udvarokban álló épületek miatt három-négy udvart képző tömb a város legnagyobb polgári házává vált. Hatalmas méretére jellemző, hogy 48 lakásában 140 szoba, köztük több elegáns lakás, számtalan raktár, pincerendszer, mészárszék, fürdő, fogadó és kocsma üzemelt, földszintjén pedig boltok, üzletek sora nyílt a térre és a Király utcára. Az Orczyak a kor felvilágosult nemesi családjai közé tartoztak, akik nemcsak megengedték, de támogatták is a zsidók megtelepedését. Egyre több zsidó bérlőjük lett az idők során, és a Pestre érkező kereskedőknek is mindig biztos, állandó szállást adtak. Így lassan az épületet már csak zsidók lakták, az akkori Pest egyik legjövedelmezőbb épülete lett, tulajdonosai pedig az egyik legtehetősebb családdá váltak. Egy visszaemlékezés ezt írja: „Nézd a gettó citadelláját, az ütött-kopott Orczy-házat. Jó száz évvel ezelőtt kastélynak épült. A polgárok később is megsüvegelték, és palotának mondták. De amióta I. Ferenc uralmának idején valamelyik Orczy báró kezdte a helyiségeit idefutott zsidóknak bérbeadni, s amióta az ősi lovagtermet berendezték imaháznak, és a zsinagóga minden cakompakkjával levakarhatatlanul idetelepedett, már csak háznak nevezik. Itt a templomuk és rabbinátusuk. Itt vannak a fürdőik és az iskoláik. Itt a vitaudvaraik és embervásáraik, szekértáboraik és börzéik. A tanházaik, segélyegyleteik, kegyszerkereskedőik, tóramásolóik, bérimádkozóik és házasságkötőik. A vendéglőjük, kávéházuk és könyveik boltja is. Van itt egyéb bolt, raktár is, a patkányjárta pincéktől a denevérlakta toronyszobákig tornyosan megrakva. Van doktor is a házban, van patika, van borbély, van bába. Vannak rabbidiplomás sebészei, akik a nyolcnapos fiúgyermekeken végzik műtéteiket, vannak kelengyegyűjtői és leánykiházasítói, és mindkét nembeli halottmosói és öltöztetői.” A XIX. század elejére már az egész pesti zsidóság itt, az Erzsébetvárosban élt, amelynek természetes központja a tarka, állandóan nyüzsgő, lármás Orczy-ház volt. Itt szervezték meg a zsidó közösség első nyilvános elemi iskoláját 1814-ben, amely idővel külön szombati szertartások megrendezését is vállalta. Hosszú időn keresztül, egészen 1936-os lebontásáig töltötte be központi szerepét, amikor – a tervezett Madách sugárút építése miatt – a majd kétszáz éves épületet lebontották. A sugárútnak ugyan később csak az eleje épült meg, de a mögötte húzódó városrész házai az azóta történt építkezések ellenére is őrzik a régi pesti zsidónegyed hangulatát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.