És itt álljunk meg egy pillanatra! Adódik a kérdés: miért kell Medgyessy Péternek udvarolnia egy Európában teljesen szalonképtelen szélsőbaloldali pártnak, amikor a szocialisták az abszolút győzelemben reménykednek, ráadásul kéznél van az SZDSZ is? Miért állítja az MSZP, hogy javítja az esélyeiket, ha olyan kormánya lesz az országnak, amelyikben sokféle érdek érvényesülhet, miközben láttuk 1994 és 1998 között, hogy egy MSZP– SZDSZ-koalíció önmagában is „ezer színben” pompázik? És hogy lehet az, hogy az SZDSZ, amelyik korábban mereven tagadta az újabb koalíciókötést egy abszolút többséggel rendelkező MSZP-vel, most csak annyit mond – Kuncze Gábor szájába adva a szót –, hogy egyelőre nem foglalkozik azzal, mi történik akkor, ha a szocialisták újra ötven százalék fölé kerülnének.
A válasz egyszerű. Medgyessy Péter tudja, hogy az MSZP nem lesz képes az abszolút többség megszerzésére. Az általa említett ötven százalék, amelyhez még az SZDSZ is társulna, valójában az MSZP–Munkáspárt kettőst jelentené, ha sikerülne április
7-én és 21-én legyőzniük az egyéni választókerületekben a Fidesz jelöltjeit.
MSZP–Munkáspárt: ízlelgessük csak a szavakat, és ha némi átrendezést végzünk a szórendben, a végén akár az is kijöhetne, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt! Persze ez csak szójáték, a szörnyeteg már tizenhárom éve halott. Az viszont egyértelműnek látszik: a szocialisták belátták, hogy még az SZDSZ-szel összefogva sem lesznek képesek a parlamenti többség megszerzésére, ezért szükség lesz a szélsőbaloldal szavazóira is, illetve azokra az iskolázatlan lumpenrétegekre, akik eddig nem vettek részt a választásokon. A tavaly november óta folytatott gátlástalanul demagóg hisztériakampány az ő megnyerésüket célozza. Ez viszont azt eredményezte, hogy Medgyessy Péterrel az MSZP nem a politikai centrum irányába lépett, hanem a szélsőbal felé, a meciari mentalitás mocsarába. Az MSZP kádárista arcát elfedő liberális fügefalevél ezért nagyon fontossá vált. Ezzel viszont az SZDSZ kerülhet nehéz helyzetbe, mert csekély szavazóbázisa miatt a legkisebb jel, ami a szélsőballal való együttműködési hajlamát mutatná, az ötszázalékos küszöb alá taszítja. A szabad demokraták egyetlen lehetősége így a Fidesz–MDF elleni kirohanások folytatása maradt, a köztársaságot fenyegető állítólagos veszélyekre való szűnni nem akaró hivatkozás, és persze a Munkáspárttal való kooperálás tagadása, ami azért cseng hamisan, mert 1994-ben ugyanilyen hévvel tagadták, hogy egy Horn Gyula vezette kormányban szerepet vállalnának.
A jövő vasárnapi választások egyik nagy kérdésévé így az válik, hogy – ez egyben a baloldali győzelem utolsó esélye – a Munkáspárt át tudja-e lépni a parlamenti küszöböt. Választ kapunk arra, valóban aktivizálta-e a Werber-kampány a szélsőbaloldali demagógiára fogékony csoportokat. Ha a Munkáspárt bukik, s az MSZP nem tud az első fordulóban a Fidesz elé kerülni, akkor valóban véglegessé válhat a legendás MDF-plakát jelmondata, azaz: Tovariscsi, konyec!
Rapid délutáni friss – Padlássöprés: így csinálná a Tisza Párt + videó
