Támadás az anyahajóról

A CanCure Laboratorics amerikai biotechnikai vállalat másfél éve összesen százmillió forint értékben támogatja Magyarországon a rákellenes gyógyszerek kifejlesztésére irányuló kísérleteket, amelyek mintegy harmincöt személy részvételével, amerikai, francia és svéd intézmények bevonásával folynak. Ezt a tudományos munkát a CanCure elnöke, Kiss Zoltán professzor vezeti, aki a szegedi egyetem biológia–kémia szakán szerzett diplomát, majd az MTA Szegedi Biológiai Központjában dolgozott, és 1982-ben távozott az USA-ba. Nemcsak cégvezető, hanem a minnesotai egyetem tanára is, és mint rákkutató sok éve foglalkozik a sejtnövekedés regulációjával. A CanCure vállalatot daganatellenes gyógyszerek előállítására hozták létre. Kiss Zoltán nem titkolja, hogy az amerikai kutatások egy részének Magyarországra való exportálását az a körülmény is segítette, hogy a Tisza-parti városban végzett valamikor tudományos munkát.
– Szegeden és Budapesten lehetőség nyílt arra, hogy a CanCure által finanszírozott kutatást, amely három alaptevékenységet foglal magában, több csoporttal, szervesen összefüggő módon folytassuk, hiszen együtt van a kémiai, biológiai és klinikai háttér. A szegedi egyetem szerves kémiai és orvosi biokémiai intézetében a potenciálisan rákellenes vegyületek szintézisével foglalkoznak Hegyes Péter és Balázspiri Lajos vezetésével. A vegyületek hatásait először rákos sejteken az egyetem mikrobiológiai intézetében Molnár József csoportja és a biológiai intézetben, az erre a célra létrehozott új laboratóriumban Latzkovics László csapata elemzi. Elsősorban a mell- és méhrákból, valamint az agyi eredetű daganatokból származó sejteket tanulmányozzák. A vizsgálatok kiterjednek a lymphomás és leukémiás megbetegedésekre is, amelyekhez a beteg anyagot Borbényi Zita docens, a belklinika orvosa biztosítja. Kiegészítő vizsgálatokat folytatnak a bőrklinikán, illetve a kolloidkémiai intézetben Kemény Lajos és Dékány Imre irányítása mellett.
– Mi történik a következő lépésben?
– A rákos sejteken mutatott hatás alapján kiválasztott legjobb szerekkel egerekben létrehozott különböző humán tumorokon kísérleteznek. Az utóbbi vizsgálatot Budapesten az Országos Onkológiai Intézetben Csuka Orsolya, Gaál Dezső és Bak Mihály végzi. A különböző tumormodellek magukban foglalják a mell-, bőr-, prosztatadaganatokat és a leukémiát.

Ki részesül a gyógyszerek profitjából?
Érdekes és sok tekintetben egyedülállónak számít a CanCure kutatási stratégiája, amelynek alapján három különböző programot követnek a magyarországi és a többi országban folyó vizsgálatokkal. A nagy tumorok műtétileg történő eltávolítása során sok rákos sejt kerül a véráramba, ami más kedvező feltételek megléte esetén másodlagos daganatok kialakulásához vezethet. Néha az operáció helyén is visszamaradnak tumoros sejtek, ami a rák kiújulását okozhatja, ha besugárzás révén nem sikerül csökkenteni ezt a veszélyt. A CanCure olyan módszert igyekszik kidolgozni, amely lehetővé teszi a rákos sejtek túlnyomó többségének elpusztítását még a műtét előtt, és ezáltal csökkenti a tumor kiújulásának, valamint a másodlagos daganatok megjelenésének kockázatát. Ezen a területen már biztatóak az eredmények, amire példát is mondott Kiss Zoltán.
Az egyik módszer szerint a rákellenes szerkombinációt közvetlenül a daganatba fecskendezik, ami például a mellrák esetében jól alkalmazható, és oda vezet, hogy a daganatos sejtek jó részét a műtét előtt elpusztítják. A metódus lehetővé tenné az operációt követő besugárzás mérséklését vagy elhagyását. Ez nemcsak azért fontos, mert a besugárzás rendkívül kellemetlen lehet a betegre nézve, és amellett költséges is, hanem mert önmagában is képes különböző daganatok képzésére.
A professzor azt is elmagyarázta, hogy a legtöbb rák esetében, de különösen a mellráknál fontos lenne, ha a lehető legkisebb mennyiségű szövetet távolítanák el, ami egyéb előnyök mellett a későbbi esetleges szövetrekonstrukciót is megkönnyítheti. A CanCure másik célja olyan szerek kifejlesztése, amelyek a mellrák és más daganatok műtét előtti jelentős zsugorodását idézik elő. Hamarosan Magyarországon is kutatják ezt. A máshol végzett vizsgálatok alapján már találtak olyan vegyületet, amely elég nagy hatékonysággal pusztítja el a mell- és méhráksejteket. Ennek a vegyületnek a tökéletesítése már a magyarországi vizsgálatok előtt megkezdődött. Sajnos csaknem az esetek felénél az elsődleges tumor észlelésekor már a másodlagos daganatok is jelen vannak a szervezetben, amelyek különösen gyorsan nőhetnek az elsődleges tumor eltávolítása után. A CanCure szintén dolgozik olyan kemoterápiás módszer kialakításán, amely az áttétes daganatok elpusztítását célozza toxikus mellékhatás nélkül. Ezt a modellt a professzor szemléletesen így mutatta be:
– Hozzákezdtünk egy kétlépcsős módszer kialakításához, amelyet leginkább egy cirkáló anyahajóhoz lehetne hasonlítani. Egy nagy molekula, azaz az anyahajó sok bombát, azaz kisebb toxikus molekulákat hordoz, amelyeket repülőgépek, azaz kisebb szállítómolekulák visznek a célponthoz, a rákos sejthez. A kulcs az, hogy a nagy molekula tartalmaz egy olyan módosítást, amelynek révén a molekulát a rákos szövethez lehet kapcsolni, mert csak azt ismeri fel. Ezzel a módszerrel, amelynek fontosabb elemeit cégünk már kidolgozta, remélhetőleg erősen toxikus vegyületeket is lehet majd nagy pontossággal a rákos szövethez irányítani és azt elpusztítani.
A magyarországi kísérletek első szakasza 2002. június 30-án zárul, és az eredményektől függ, miképp folytatódik a közös munka. Kiss Zoltán bizakodó, reméli, hogy további két esztendőre meghosszabbítják a magyar intézetekkel való együttműködést. Ám a gyógyszer előállításával kapcsolatos további technikai teendők elvégzésére az USA-ban kerül sor, mert a szükséges feltételek ott állnak leginkább rendelkezésükre. A CanCure elnöke bizonyára nem udvariasságból dicséri a magyar kutatókat, akiket elméleti és gyakorlati szempontból is felkészülteknek, versenyképeseknek tart.
Ugyanakkor a jövőben más formában szeretné megvalósítani az együttműködést. Mégpedig úgy, hogy a magyar fél anyagi hozzájárulása révén a magyar tudósok és befektetők is részesedjenek a találmány hasznából. Ehhez keres megfelelő társasági, befektetési formát, amibe még a magyar államot is szeretné bevonni. Így az egészségügy is részesedne a gyógyszerek profitjából, amely adott esetben igen jelentős összeg lehet.
A professzor becslése szerint az USA-ban évente legalább tízmilliárd dollárt költenek rákkutatásra. Egy rákellenes szer kifejlesztése harminc–százötven millió dollárba kerül, és a gyógyszer előállítása hat-tíz évet is igénybe vehet. Részben azért ennyire magasak a költségek, mert a kísérletekbe bevont vegyületeknek mindössze egy-két százalékából lesz gyógyszer. Az anyagi kockázat nagyon nagy, de a várható haszon is, mert a profit a befektetett összegnek akár a tízszeresét is elérheti, amint a gyógyszer piacra kerül. Arra a kérdésre, hogy a rendkívüli befektetések ellenére miért nincs áttörés ezen a fronton – olyan, amilyen például a tüdőgyulladás esetében volt a penicillin –, Kiss professzor így válaszolt:
– Nem a kötelező optimizmus mondatja velem, de az utóbbi időben jelentős előrelépés tapasztalható. Amíg az 1930-as években tíz rákos betegből általában három, addig napjainkban már hét-nyolc páciens éli meg az öt éven túli gyógyulást, bár néhány ráknál ez az arány még mindig lényegesen rosszabb. Kemoterápia esetében nehéz megtalálni az úgynevezett kezelési ablakot, tehát hogy a gyógyszer csak a beteg sejteket pusztítsa el. Sajnos a legtöbb esetben az alkalmazott kemoterápiás szer előbb vagy utóbb az egészséges sejteket is megtámadja annál a dózisnál, amely a daganatos sejt ellen igazából hatásos lenne. Ennek az az oka, hogy az egészséges és a rákos sejtekben alapvetően ugyanazok a biokémiai folyamatok vesznek részt a sejtnövekedés szabályozásában, legtöbbször csak a mennyiségi viszonyokban van különbség.

Felismerő irányítóegység
– Hogyan lehet túllépni ezen az akadályon?
– A rákellenes molekulát úgy módosítjuk, hogy legyen rajta egy irányítóegység, amely felismeri a rákos szövetet. Erre gyakran van lehetőség, hiszen a rákos sejtek felszínén általában vannak olyan fehérjék, amelyek a normális sejt felületén egyáltalán nem, vagy jóval kisebb számban találhatók meg. Az irányítóegység, amely lehet egy antitest vagy egy szerves molekula, szorosan kapcsolódik a fehérjéhez. Ezt az irányítómolekulát, amely a rákos szövettől függően mindig különböző szerkezetű, meg lehet tervezni, és hozzá lehet illeszteni az adott rákellenes szerhez.
– A fentebb említett költséges és bonyolult eljárások helyett nem lenne olcsóbb, ha a megelőzésre még nagyobb figyelmet fordítanának a kutatók?
– Bizonyára sok esetben kevesebb pénzbe kerülne, de nekünk erre vonatkozó kutatási stratégiánk nincs. Annyi biztos, hogy lényegesen csökkenne a rákosok száma, ha az emberek kevesebbet innának, dohányoznának. Kétségtelen, hogy az örökletes tényezők mellett a környezeti hatások is elősegítik a megbetegedést. A mellrák az USA bizonyos területein nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a Távol-Keleten. Gégerákban viszont többen szenvednek a Távol-Keleten, mint Amerikában. Ugyanakkor jelenlegi tudásunk szerint sok daganat a génátírásban történő spontán előforduló hibák sorozata miatt alakul ki, amit jobb esetben lehet gyógyítani, de megelőzni nem.

Tíz másodperc alatt kilencvenhat minta
– Van a kutatóknak rákfóbiájuk?
– Nekem nincs. De ha megbetegednék, abban reménykednék, hogy a cégünk még idejében kifejleszti azt a szert, amely rajtam is segítene.
A szegedi orvosegyetem mikrobiológiai intézetének profeszszora, Molnár József fontosnak tartja, hogy a CanCure-től a kooperációs kutatások elnyerése mellett olyan műszert is kaptak, amely megkönnyíti vizsgálataik végzését. Molnár professzor az amerikaiakkal való együttműködésen túl önálló kísérleteket folytat, amelyekre az egész világ felfigyelt. Érdemei elismeréséül a közelmúltban megválasztották az európai közösség tudományos-technikai bizottságának elnökévé. Munkájának lényegét röviden így ismertette:
– Két évvel ezelőtt német tudósokkal közösen Berlinben szabadalmaztattuk azt az eljárást, amelyet részben Szegeden dolgoztunk ki. A találmány lényege: miképp lehet megszüntetni a rákos sejtek gyógyszerre való érzéketlenségét. Ugyanis a kemoterápiás kezelésnél a sejtek úgy védekeznek, hogy kipumpálják a rákellenes szereket, így kevés vegyület jut el a kívánt helyre, és a beteg sejt nem pusztul el. Ezt a folyamatot gátolni tudjuk kémcsőben, aminek az lesz az eredménye, hogy a sejtben a sokszorosára emelkedik a gyógyszer mennyisége, és a beteg sejt elhal. Ezeket a vizsgálatokat az Országos Onkológiai Intézettel közösen egereken is elkezdtük. Bizonyára ez a siker is közrejátszott abban, hogy intézetünkre felfigyelt a CanCure vezérkara. Megbízatásunk azért nagy jelentőségű, mert a kutatók itthon végezhetik el azt a munkát, amiért korábban külföldre mentek.
Az amerikaiak által adományozott berendezésen a ráksejtek szaporodását és pusztulását lehet nyomon követni, tíz másodperc alatt kilencvenhat mintát mér. A csúcstechnika remekének nevezhető műszer az intézet tulajdonában marad. Amikor ott jártam, éppen egy malajziai kutató dolgozott vele. Egy kínai és japán gyógynövénykivonat rákellenes hatásait elemezte. Így válik egy vidéki magyar tudományos műhely nemzetközi laboratóriummá.