Idestova egy évtizede szereplője a magyar gazdaságnak és a hitelintézeti szektornak a Magyar Fejlesztési Bank. Milyen fejlődési pályát futott be tíz év leforgása alatt a sajátos szerepkörben lévő, állami tulajdonú bank?
– A magyar kormány az MFB jogelőd intézményét 1991-ben hozta létre. Az alapítói szándék arra irányult, hogy a bank- és adósságkonszolidáció révén felgyülemlett, jelentős mennyiségű, az állam által begyűjtött követelésállományt egy szervezet megfelelően kezelje, és gazdálkodjon is vele. Ez egy elég nehéz korszak volt a magyar állampolgárok számára, hiszen 1991–93 a magyar gazdaság mélypontja volt. A nemzetgazdaság átalakulásával, a privatizációs folyamatokkal párhuzamosan a gazdasági teljesítmény átmenetileg jelentősen visszaesett.
Nagy számú vállalkozás, illetve a vállalkozásokat finanszírozó hitelintézet került nehéz helyzetbe. A fejlesztési bank jogelődjének létrehozásáról 1991-ben született kormánydöntés, és 1992-től kezdte meg tevékenységét a Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt., amely 1993 júniusától működik hitelintézetként. 1996-ig, a tőkehelyzetének rendezése kapcsán több alkalommal nemcsak készpénzes, hanem apportokkal, különböző tulajdoni részekkel végrehajtott tőkeemelések is voltak, és így alakult ki az az eléggé jelentős, befektetett vállalati eszközállomány, amely egészen az utóbbi évekig jellemezte a bankot.
– A 140-150 céget érintő vállalati tulajdonlások és a különböző portfóliócserék révén 1994–98 között igencsak feldúsult a bank vagyona.
– Tény, hogy az említett időszakban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel különböző portfóliócsere-műveletek is lezajlottak, a vállalati tulajdonlás és a vállalati finanszírozás volt a bank fő tevékenysége. Ez azért is okozott problémát, mert a bank számára is nagy kérdés volt, hogyan is tud beilleszkedni a hazai hitelintézeti rendszerbe; melyek a fő feladatai, ezeket milyen módon, milyen erőforrások felhasználásával tudja ellátni. A fejlesztési bankra ekkor kevésbé volt jellemző, hogy a hazai jelentős beruházásokat hitelezte.
– Közbevetésként: ez összefüggött azzal is, hogy 1994–98 között a kormányzati gazdaságpolitikát az állami szerepvállalás mérséklése, az állami újraelosztás csökkentése jellemezte.
– Az 1994–98 között lezajlott nagyberuházások elsősorban koncessziós, illetve zöldmezős jelleggel mentek végbe, elsősorban külföldi társaságok bevonásával. Az MFB-nek 1998 végére hozzávetőleg 150 vállalkozásban volt többségi, vagy kisebbségi tulajdonosi részesedése. Ez nagy terhet jelentett abból a szempontból, hogy ennek a vagyontömegnek az áttekintése, irányítása, a közöttük lévő kapcsolatok transzparenciája nehezen volt biztosítható. A felsoroltakból kitűnik, gyökeres változást jelentett az 1998 utáni, szükségszerű átalakítás.
A „céghálózat” mérséklődött, a portfólió átalakult és irányváltás következett be a stratégiában is: a növekedésnek indult magyar gazdaság fejlesztési céljai, ennek elemei; a nagy infrastrukturális projektek tervezése, irányítása, finanszírozása lett az alapvető feladat.
– Mindez markánsan 2000– 2001-ben kezdett kibontakozni. Akkor, amikor az MFB közvetlenül is piaci szereplője lett a fejlesztéseknek.
– Igen, ekkorra sikerült kialakítani az alapvetően a nagyberuházásokhoz kötődő struktúrát, amely új intézmények létrehozását és új finanszírozási formák kialakítását, megjelenését jelentette. A Közlekedési és Vízügyi Minisztériummal (Kövím) a Magyar Fejlesztési Bank létrehozta a Nemzeti Autópálya
Rt.-t, és a cégbe jelentős erőforrásokat csoportosított. Mára az NA Rt. az MFB-hez tartozó legjelentősebb infrastrukturális társaság, saját tőkéje meghaladja az ötvenmilliárd forintot. Figyelemmel arra, hogy az állam visszavásárolta az M1-est, az Állami Autópálya-kezelő (AKK) Rt. létrehozásával egységes szervezetbe integráltuk a meglévő hálózatot. Sajnos, az M5-ös nem része ennek, ugyanis egy nem előnyös, szinte felbonthatatlan szerződést kötött a korábbi kormány a kivitelezés megkezdésekor.
– Az MFB-ről tavaly elfogadott törvényt egyébként méltányolja az Európai Unió?
– Az MFB-ről szóló törvény részletesen meghatározza a tevékenységet: a bank feladatait, forrásait, továbbá az ellenőrzés, összeférhetetlenség elemeit is. Utóbbit azért emelem ki, mert az alkalmazottakra és a tisztségviselőkre vonatkozóan igen szigorúak a szabályok. Egyébként a jogszabály elkészítésének fontos eleme volt, hogy hazánk „gyorsan” csatlakozni fog az Európai Unióhoz. Természetesen olyan szabályozást dolgoztunk ki, amely összhangban van az uniós normákkal; mindez világossá teszi persze azt is, hogy az MFB sajátos, speciális feladattal rendelkező állami hitelintézet, amely nem versenytársa a kereskedelmi bankoknak. Az MFB-ről szóló törvény természetesen megfelel az EU-ban működő, hasonló funkciót betöltő intézményekre megállapított normákkal, és ezt méltányolta az EU is.
– Amikor az állami tulajdonú bankok hátrányairól esik szó, a bírálók gyakran elfelejtik, hogy a gazdaságilag sikeres országokban is működtek-működnek gazdaságfejlesztési funkcióval rendelkező intézmények.
– Az EU átlagához képest még jelentős az elmaradás a magyar gazdaság általános fejlettségét illetően, így nem lehet más a cél: a felgyorsult gazdasági növekedéssel a következő 10-15 év alatt be kell érni az uniós átlagot. A második világháború után sikeres gazdasági pályát befutó országokban, Németországban, Hollandiában, Olaszországban és az észak-európai országokban az állami tulajdonú hitelintézetek a nemzetgazdaság helyreállításában fontos szerephez jutottak: elsősorban az infrastrukturális beruházásokat finanszírozták.
– A német gazdaságban meghatározó szerepet tölt be a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW), amely a keleti térség felzárkóztatója lett. A német konstrukciót sikerült-e adaptálni?
– Németországban változatlanul meghatározó a szerepe az ottani fejlesztési banknak, a KfW-nek, amely a keleti térség felzárkóztatása érdekében finanszíroz beruházásokat más intézményekkel együtt, hiszen a német pénzügyi struktúra elég differenciált, viszont az állam szerepvállalása jelentős. Nemcsak fejlesztési intézetek működnek, hanem tartományi bankok is: ezek szintén közösségi tulajdonban vannak, némelyeknek magyarországi leágazásai is működnek. Természetesen a KfW bizonyos funkcióinak átvétele megtörtént. Ehhez hozzáteszem: a sokat kritizált titoktartási szabályok a KfW-nél is léteznek. A közvetlen működéssel kapcsolatos információk úgyanúgy nem nyilvánosak, mint más hitelintézetek belső adatai.
– A nemzetközi tapasztalatokkal ellentétben viszont az MFB mind tőkeági, mind pedig hitelági finanszírozást vállal.
– Az a különbség a nemzetközi és a magyar gyakorlat között, hogy tőkerészesedést csak átmenetileg vállalnak a nagyobb intézmények, míg kétségtelen, hogy az MFB – minden törekvése ellenére – jelentős vállalati tulajdonnal rendelkezik. Az EBRD-nek például több magyar vállalkozásban kisebb-nagyobb részesedése volt. Az MFB esetében a hitelági és a tőkeági finanszírozás is szerepet játszik, ez nyilván a hazai sajátosságokból is adódik. A kis- és középvállalkozói szektorban, ahol is jelentős növekedési tartalékok vannak, korábban tőkehiány mutatkozott, de ez volt a jellemzője a nagy magyar vállalatoknak is, így kombinált finanszírozásra Magyarországon nagy szükség van.
– Milyen feladatok előtt áll a közvetlen infrastruktúra-fejlesztések kapcsán jelenleg az MFB?
– Míg korábban a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése, annak finanszírozása volt középpontban, addig mára ez a feladat kiegészült a Széchenyi-plusz révén a 38 egyéb út- és műtárgyépítés beruházásával, illetve ennek finanszírozásával. Talán kevésbé közismert a szórványtelepülések csatorna-, gáz- és elektromos hálózatának fejlesztése; illetve az új elemek (energiaracionalizálási program) bevitele ebbe a projektbe, amelyet az MFB leánycége, az ELMIB Rt. bonyolít. A vasúthálózat korszerűsítése, illetve az elővárosi forgalmat segítő sínbusprogram finanszírozásában is főszerephez jutott az MFB. Kormánydöntés alapján a fejlesztési bank szerepet vállal a magyar légiközlekedési társaság, a Malév Rt. reorganizációjában; ez egy 76 millió eurós hitelkeretből megvalósuló fejlesztés, de közreműködői leszünk a Ferihegy II. terminál átfinanszírozását megoldó csoportnak is. Tettünk már lépéseket a vízi közlekedéssel kapcsolatos beruházásokban is, ennek első eleme volt, hogy a hitelintézet az érintett önkormányzatokkal együtt a Balatoni Hajózási Rt. tulajdonosává vált. A humán infrastruktúra kapcsán a jövőben nagy jelentőségű lesz a kórházfejlesztési programban való részvétel. A jelenlegi konstrukciók közül pedig kiemelném az önálló orvosi tevékenység magánosítását elősegítő konstrukció finanszírozását. Hasonlóan fontos területek még a környezetvédelmi, környezetgazdálkodási fejlesztések, hiszen itt még nagy a lemaradás.
– Miközben szűkül a hazai követeléspiac, nem tervezi-e az MFB a portfóliójába tartozó Magyar Követeléskezelő Rt. tevékenységét átalakítani?
– Az MFB-csoporthoz tartozó Magyar Követeléskezelő (MKK) Rt. 1999–2001 között három igen sikeres évet produkált; tavaly nyolcszázmillió forintot meghaladó adózás előtti eredményt tudott felmutatni. Az MKK tevékenységenek meghatározó eleme az APEH-től és a tb-től átvett köztartozások behajtása, de az önálló követeléskezelési tevékenység is eredményes, és új területen is megjelent a cég. Az MNB-vel kötött megállapodás révén került az MKK-hoz a felszámolás alatt lévő CW AG; reményeink szerint ennek az évnek a végére lezárhatjuk ezt a hat éve tartó ügyet. Való igaz, a magyar követeléspiac, részben a gazdaság javulása folytán szűkült, ám új elképzeléseken dolgozunk.
– Sikerült-e lezárni a szintén az MFB-csoporthoz tartozó Konzumbanknál az átalakítási szakaszt, illetve hogyan tudott megbirkózni a hitelintézet a családi gazdaságok és a kis mezőgazdasági üzemek finanszírozásával?
– A megkezdett átalakítási szakasz első része 2001 végére lezárult a Konzumbanknál: sikerült tartós növekedési pályára állítani az intézetet; megtisztítva a bank portfólióját mindazoktól az elemektől, amelyek nem jövedelemtermelők, kiemelve azokat a befektetéseket, amelyek egy kereskedelmi bankhoz képest nagyméretűeknek bizonyultak. Ezzel együtt átalakult a bank belső struktúrája is, és a tulajdonos MFB, illetve a Konzumbank között munkamegosztás alakult ki, így utóbbi olyan feladatok ellátására képes, mint a családi gazdaságok és a mezőgazdasági kis- és közepes üzemek finanszírozása. Mintegy 1155 hitelkérelmet fogadott be a bank, és ennek az összesített hiteligénye meghaladja a 34 milliárd forintot. A bank harminc fiókjával és 485 munkatársával problémamentesen kezeli a feladatot.
– Előzetes számításaik alapján mekkora összeget jelent az üzletrészek felvásárlása az MFB számára, és egyáltalán mi lesz a hasznosításukkal?
– A mezőgazdasági külső üzletrészek, a nyugdíjas üzletrészek és a csődeljárás, felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezeti üzletrészek felvásárlása részben egy kompenzációs folyamat is: kárpótlás azoknak, akik egy élet munkáját fektették a szövetkezet működésébe. Ennek felvásárlása, kifizetése helyes és fontos döntés volt a kormány részéről. A legfrissebb adatok szerint 182 ezer külső üzletrész felvásárlása valósult már meg szövetkezeti visszaigazolás alapján; ez értékben 22,829 milliárd forintot jelent. A nyugdíjas üzletrészek esetében 33 ezer darab felvásárlása történt meg, ez 10,012 milliárd forint kifizetését jelenti, míg az idén márciusban megkezdett, a csőd-, felszámolási és végelszámolás alatt lévő szövetkezeti üzletrészek felvásárlása kissé hosszabb folyamat lesz, itt ugyanis a felszámolóbiztosok közreműködésére is szükség van. Az említett tételek összességében 2002-ben kb. nyolcvanmilliárd forintos forrást igényelnek.
Míg korábban csak felvásárlásra volt jogunk, ma már van arra lehetőségünk, hogy értékesítsük az üzletrészeket. Amennyiben a vételi ajánlat minimiálisan a névértéket eléri, lehetőség van az eladásra. A visszaigazolási folyamat kapcsán egyébként számos olyan egyedi probléma felmerült, amelyet az említett három forma révén nem lehet orvosolni, erre méltányosság alapján szüksége van, de ez már kormányzati döntést igényel.
– Hogyan értékeli a tizenkét nagy agrárcégnél lezárult privatizációt?
– A tizenkét agrárcég átvételét tavaly tavasszal határozta el a kormány. A társaságok privatizációjánál szempont volt, hogy az ott dolgozók számára legyen lehetőség az értékesítésben. Az erről szóló kormányhatározat alapján 2002. január 31-én az MFB által tulajdonolt társaság lezárta ezt a folyamatot. Megítélésem szerint a privatizáció eredményes volt. Ez egy kedvezményes, hosszú lejáratú és halasztott fizetési konstrukció, és akik korábban munkavállalóként működtek közre, azok immár tulajdonosként tudják a társaságokat működtetni. Az MFB fontosnak tartja, hogy a magánosítás után szükséges a forrásokat is előteremeni. A bank olyan hitelkeretet alakított ki, amely a társaságok számára előnyös kondíciók mellett igényelhető.
***
A Magyar Fejlesztési Bank Rt. jelentős, 1,82 milliárd forintos adózás előtti nyereséggel zárta a 2001-es évet, amely a tervezettnél 3,5 milliárd forinttal jobb. A bank mérlegfőösszege december 31-én 342,4 milliárd forintot ért el; ez 61,2 százalékkal haladja meg az előző évben regisztrált adatot. A hitelintézet több mint 138 milliárdos saját tőkéjével az ország második legtőkeerősebb bankjává vált. Az MFB jegyzett tőkéje az évközi emelések hatására 72,27 milliárd forintra növekedett, így a bank teljesítette a törvényben meghatározott minimális, hatvanmilliárd forintos sajáttőke-igényt. A 44 százalékos tőkemegfelelési mutató bőven meghaladja az előírt szintet.
Baranyay László. Közgazdász-tanári diplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett 1979-ben, 1977–89 között tanárként, majd 1989-től az MTA titkárságán dolgozott. 1993 júniusától az MFB munkatársa, majd fél évvel később főmunkatársa, 1997. január elsejei hatállyal igazgatóvá léptették elő. 1998 januárjától 1999. január 14-ig ügyvezető igazgatóhelyettesi, majd ezt követően ügyvezető igazgatói megbízást kapott. 2000 áprilisától az MFB banküzemi és pénzügyi vezérigazgató-helyettese. 2000. szeptember 15-től a bank általános vezérigazgató-helyettese, az MFB igazgatósága a bank alelnökének választotta. Betöltött vezető tisztségek: 1999 augusztusáig a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt., ezt követően a Konzumbank Rt., 1999-től a Magyar Követeléskezelő Rt. igazgatóságának tagja, ez utóbbi két társaságban az igazgatóság elnökévé is megválasztották.
origo.hu
Meglepő fordulatot tartogat az időjárás
