Egy madárjós

Anélkül, hogy megzavarnám az országgyűlési választások első fordulójának esélyeit elemző szociológiai, néprajzi, kartográfiai, etnikai, monetáris, gerontológiai, meg nemtudoménmilyen tanulmányokat és az abból fakadó következtetéseket, hadd emlékeztessem kedves mindnyájunkat egy kivételes ember tizenkét évvel ezelőtti nyilatkozatára. Tamás Gáspár Miklós filozófus és jövőbelátó mondotta 1990 tavaszán az MDF–SZDSZ 2-1 (1-0) találkozót követően. (Megpróbálom összegezni gondolatainak lényegét.)
Bár veszítettünk az MDF-fel szemben – mondotta Tamás Gáspár Miklós –, vigasz számunkra, hogy az ország nyugati megyéiben (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala stb.), vagyis a kulturáltabb területeken a lakosság a szabad demokratákra voksolt. Tehát ott, ahol az emberek tájékozottsága, szellemi színvonala nagyobb az országos átlagénál, reánk adták a szavazatokat. Azt hiszem, kommentár nem is kell ehhez...
Körülbelül ennyit mondott ez a Tamás Gáspár, aztán sértődötten beült a parlamenti SZDSZ-padsorba, és egészen addig ott ült, míg föl nem állt onnét. Búcsúbeszédéből is idézek néhány mondatot, tessék jegyzetelni: „Szerepvállalásom a liberális politikában értelmetlen és kilátástalan volt… Mind a magyar szabadelvűség, mind az egész magyar demokrácia rossz úton halad… Magammal is elégedetlen vagyok…”
De hogy a lényeghez visszatérjek, 1998-ban az ország nyugati („kulturáltabb”) területein a lakosság zöme a Fidesz–MDF-csapatot részesítette bizalmában. Tamás Gáspár Miklós szabad demokráciája a kismaccsból sem jött ki.
A filozófus háttérmagyarázatát várja tisztelettel: Pilhál György.