Kovács tartaléka

Politikai pornográfia – Antall József valószínűleg ezzel az általa alkotott szóösszetétellel jellemezne számos, a választások első fordulója után elhangzott politikusi nyilatkozatot, szövetségkötési tervet. A néhai miniszterelnök alighanem értetlenül fogadná az első szabadon választott kormány néhány tagjának megnyilvánulásait is.
Bizony, meglehetősen bizarr képet fest a Kovács László szocialista pártelnök vízióiban testet öltő „kormányváltó többség”, abba ugyanis az utódpárton kívül a kommunista Munkáspárt, az egykori antikommunista tömegpárt romjain vegetáló SZDSZ és a rendszerváltó Antall-kormány politikusait (is) tömörítő Centrum is beletartozna. A pártelitek természetesen olyan szövetséget kötnek, amilyet akarnak, ám – erre utalnak a másodlagos preferenciákat vizsgáló felmérések is – nehezen hihető, hogy a mögöttük álló szavazótáborok egységesen követik majd a nagy szocialista karámba az egykori elveiket eláruló politikai kalandorokat.
Alapítóinak deklarált szándéka szerint a két nagy párt közötti politikai teret próbálja kitölteni a választások közeledtével létrehozott Centrum párt. Miután az új szervezet vezetésének gerincét jobbközép orientációjú személyek alkotják, feltételezhető, hogy Kupa Mihályéknak elsősorban olyan szavazókat sikerült magukhoz vonzaniuk, akik fenntartásokkal szemlélik ugyan a Fidesz politizálását, de nyitottak a konzervatív, polgári értékek felé. Elsősorban őket érhette hidegzuhanyként a parlamenti küszöbön való elbukást szemmel láthatóan nehezen feldolgozó pártelnök több nyilatkozata. Kupa Mihály előbb a szocialista elnököt ismételve arról beszélt, hogy a szavazók kormányváltást akarnak – ezt az állítást egész egyszerűen nem igazolják a listás eredmények, sőt: a többség a Medgyessy-kormány ellen szavazott vasárnap! Majd közölte, hogy a szerencsi választókörzetben – ahol meglepetésre csak a harmadik helyet szerezte meg – visszalép az egészségügyet a Bokros-csomag végrehajtásával padlóra küldő MSZP-s Szabó György javára.
A Centrum vezetését a jelek szerint megosztotta Kupa Mihály egyeztetés néküli bejelentése. Több helyen maradt állva centrumos egyéni jelölt, így a párt magatartásának lehet némi hatása a második választási forduló eredményeire. Az elnökség döntése, melynek értelmében a pártelnök más jelöltekkel együtt nem léphet vissza, a belső küzdelem jele. A viták ugyan folytatódnak, de az már valószínűsíthető, hogy a Centrum – valószínűleg a támogatók helyeslését kiváltva – nem „végzi” a posztkommunisták tartalékcsapataként.
Az MSZP másik reménysége a sok választókörzetben harmadik helyen álló SZDSZ. Ám korántsem biztos, hogy a vidéki szabad demokrata bázis egységesen felsorakozik majd az egykori ősellenség mögött. Ráadásul az összevissza nyilatkozó szélsőbaloldali pártvezetők szavaiból annyi kihámozható, hogy az MSZP a Munkáspárttal is felvette már a kapcsolatot, ami aligha teszi vonzó partnerré az SZDSZ-esek számára az utódpártot.
Ahhoz képest, hogy az MSZP az első forduló után gyakorlatilag győztesnek nyilvánította saját magát, nem éppen a magabiztosságot tükrözi az az igyekezet, amellyel a szocialisták újabb aranytartalék után kutatnak a hőn áhított kormányváltás érdekében. Mintha mégsem bíznának a saját erejükben…