Milosevics szelleme visszajár Szerbiába

Lassan és nehézkesen haladnak a reformok Szerbiában, s ezért a felelősség a kormánykoalíció (DOS) két legnagyobb, egymással civakodó pártját terheli – fogalmazta meg értékelését Dragoljub Micsunovics házelnök, a szintén a DOS-hoz tartozó Demokratikus Centrum idős elnöke, aki egyetért a többséggel, hogy nem sok minden változott meg a Milosevics-rezsim bukása, 2000. október 5. óta. A házelnök a hatalom központosításával vádolta Zoran Djindjics kormányfőt is, Kostunicát pedig azzal, hogy Szerbiát „visszafelé húzza”. Egy nevét elhallgató külföldi diplomata fogalmazta meg szellemesen: Kostunica úgy gondolkodik, mint Milosevics, Djindjics pedig úgy cselekszik, mint Milosevics. S ők ketten jelenleg a legnépszerűbb politikusok Szerbiában.
Milosevics erősebben jelen van a magát a demokrácia iránt a végletekig elkötelezettnek láttató Szerbiában, mint sokan gondolnák. A helyzetet ismerők közül senki sem merné kizárni, hogy a scheveningeni fogdában ülő volt szerb vezetőnek még mindig szava van a titkosszolgálatban, s emberei révén a fegyveres szervezetekben is befolyást gyakorol. (A merészebb elemzések még összefüggést is találnak Bosko Buha „DOS-os rendőrtábornok” meggyilkolása és a megrekedt reformok, illetve a „hazafias erők” csendes offenzívája között. A piroti pótválasztásokon például a szocialista jelölt győzött.)
Csak egy ilyen Szerbiában lehetett eddig megakadályozni, hogy olyan bizonyítékok jussanak ki a hágai törvényszék kezébe, amelyek egyértelműen – a bíróság számára is elfogadható módon – megerősítik Milosevics bűnösségét. A péntek éjszakai házkutatási kísérlet Jovica Sztanisics volt titkosszolgálati főnök belgrádi otthonában azonban azt a célt szolgálta volna, hogy a hágai ügyészség megszerezze azt az okmányt, amelyből minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy Milosevics közvetlenül irányította az állambiztonsági szolgálatot, tehát a bűncselekményeket nemcsak tudtával, hanem utasítására követték el. Ezzel egyértelmű bizonyítást nyerne Milosevics háborús bűnössége. (Az 1997-ben Milosevics által aláírt okmány arról rendelkezik, hogy az állambiztonsági szolgálatot kivonják a belügyminisztérium kötelékéből.)
A dokumentum azonban nem kerülhetett elő Sztanisics lakásán, mert egy nappal a házkutatási kísérletet megelőzően a belügyminisztériumba vitték. Állítólag. Az is furcsa azonban, hogy egy ilyen hivatalos okmány a volt titkosszolgálati vezető magánlakásán volt. Sztanisics egyébként Milosevics bizalmasa volt, s nem is vele, hanem az elnök befolyásos feleségével, Mirjana Markoviccsal került szembe, s emiatt menesztették.
Miközben Florence Hartmann, az ügyészség szóvivője a házkutatási parancs kiadásában a szerb vezetés együttműködési készségét látja, Belgrádban összehívták a Jugoszlávia és a Nemzetközi Törvényszék együttműködésével foglalkozó bizottságot, s az fogja majd a napokban megmondani, hogy átadják-e a hágai ENSZ-bíróság ügyészségének azt a Milosevicset terhelő okmányt, amely mindig másutt van, mint ahol keresik.
A Milosevics-per tárgyalásait közben a vádlott betegsége miatt elnapolták.
***
Levél Karadzsics feleségének. John Sylvester, a SFOR parancsnoka levélben kérte fel Ljiljana Zelen-Karadzsicsot, a hágai törvényszék által körözött Radovan Karadzsics feleségét, győzze meg férjét, hogy önként jelentkezzen a nemzetközi bíróságon. Az amerikai tábornok – mint írja – kész találkozni Karadzsiccsal, vagy személyes képviselőjével megbeszélni a részleteket. S ígéretet tett, Karadzsics méltóságán nem esik csorba. A válasz elutasító volt. A bíróság legimitását tagadó Karadzsics csak akkor hajlandó találkozni, ha megszűnik üldöztetése, s szabad emberkét tárgyalhat, írja az asszony. (S. I.)