Vaskeselyűk

Van, aki felülről nézi a világot, van, aki öklét rázza az ég felé. A nemzetközi légtér egyre zsúfoltabb, a repülőterek közelében élők egyre idegesebbek. Hasznos és kényelmes – mondják a repülés hívei. Drága és környezetszennyező – így a másik tábor. A Pécs melletti Pogány községben éppúgy kérdéses, mint az ország egész területén: kifizetődő-e a kistérségi reptér építése, s ha igen, kinek?

Pogány apró, csöndes, ezerlakosú falu a Mecsekben, közel Pécshez. Van itt halastó, lankás dombok, tágas mező, a mezőn sportrepülőtér, amelyen vitorlázórepülés, ejtőernyős-oktatás folyik, és mezőgazdasági gépek szállnak le-fel; a berregést megszokták a helybéliek, a reptér – amely hetven százalékban a pogányi, harminc százalékban a pécsi önkormányzaté – jövőre lesz ötvenéves. Pár esztendeje merült fel először, hogy le kéne betonozni a mezőt. Ha ugyanis egy „regionális szerepkörrel bíró, polgári közforgalmú nemzetközi repülőtér” épülne ide, a rossz közlekedésű, elmaradott dél-baranyai körzet gazdasági fejlődésnek indulhatna. A tervek szerint az idén elkészül a kifutópálya, a kiszolgálólétesítmények és a navigációs központ. A reptér mellé ipari park és logisztikai központ települ. Másfél milliárdos beruházásról van szó, amelynek nyomában a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács, a pécsi és a pogányi önkormányzat szerint özönleni kezdenek majd a – javarészt multinacionális – beruházók.

Szegény ürgék
– Sohasem láttam olyan gyors akciót – állítja Varga László –, mint a pogányi ürgék kilakoltatása volt.
A reptérbővítés ellen makacsul tiltakozó Pogányért Polgári Kör természetvédelmi felelőse szerint a mezőn hazánk legnagyobb ürgekolóniája található. A környezetvédelmi hatóság a pécsi alpolgármester, Papp Béla egyetlen levelére kiadta a védett állatokról szóló kitelepítési engedélyt. Varga László szerint előbb történt az engedélyezés, mint ahogy Papp Béla megírta a kérvényt, s május 16-án – amikorra az engedélyt keltezték – meg is történt az áttelepítés. A Pogányért Polgári Kör ezzel elveszítette egyik legnagyobb aduját, hiszen előszeretettel hivatkoztak az ürgék érdekeire. S mivel azt gondolják: valójában az állatok kiirtása történt, feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen.
– Voltunk Nagydorogon, ahova átvitték őket: néhány ürge lézengett ott – mondja Varga László –, legfeljebb tíz százalékuk maradt életben.
– Az ürgék számára nehéz következtetni – feleli Altbacker Vilmos, az ELTE etológia tanszékének vezetője, aki az áttelepítést irányította –, mert sokan közülük föld alatti üregekben tartózkodnak.
Ez a rágcsáló néhány évtizede még irtandó kártevő volt, de mára, a legeltető állattartás eltűnésével megfogyatkozott. Nyírt (vagy lerágott) fűben, sík vidéken érzi jól magát: magasra nőtt gazban hiába ágaskodik, nem látja a ragadozó madarak közeledtét. A vasmadarak nem zavarják, ezért füves reptereken még ma is gyakori. Jól kiválasztott élőhelyre vitték őket, s azért ilyen gyorsan, mert április végén ellenek. Ha egyszerűen elengedték volna őket, elindulnak hazafelé, elhullottak volna útközben. Olyan módot kellett találni, ami elősegíti a megtelepedésüket.
A módszer tehát a következő: előre kifúrt lyukba teszik az ürgét, pofával befelé, majd a lyukat bedugaszolják. Az ürge oldalirányban kiássa magát, kijön. A maga ásta lyukat – megdolgozott érte – sajátjának tekinti, ha megijed, ebbe szalad vissza. Így is történt, közel nyolcszáz állatot vittek át, és helyeztek el. Aztán hirtelen leszakadt az ég, az éves csapadékmennyiség negyede hullott Nagydorogra, és megtöltötte az ürgelyukakat. Gyorsan kiszedték, hajszárítózták a didergő ürgéket, de nem mindet sikerült megmenteni.
– A megtelepedett állatok számát a frissen fúrt járatok számából lehet kikövetkeztetni. A kiengedés helyén több mint négyszáz új ürgevárat találtunk, és azóta is figyeljük, hogyan népesítik be a környező legelőket – mondja Altbacker Vilmos.
Varga László szerint a beruházás sohasem térül meg. Azt mondja: hamis állítás, hogy a reptérbővítés a térség egyetlen kitörési lehetősége. Hiszen az elmaradást sem a reptér hiánya okozta. A Pécsre tartó 6-os út gyalázatos állapotban van, a környék közlekedési viszonyai riasztják el a befektetőket. Egyébként hatvan kilométer ide Taszár, ahol polgári repülőtér épül – a régió onnan is megközelíthető, mondja Varga László. A polgári kör tagjait azonban nem hallgatják meg: az önkormányzat tizenkétszer dobta vissza a beadványukat, a Baranya Megyei Bíróság és a Főügyészség kétszer – panaszolja a környezetvédelmi felelős. Pedig a zajterhelés nemcsak az ezer pogányi lakosra nehezedik majd, hanem sok tízezerre a pécsi kertvárosban is. A Levegő Munkacsoport az egyetlen szervezet, amely melléjük állt. Elfordult tőlük a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség is, a repülőtér bővítésére viszont kiadta az engedélyt részletes környezeti hatásvizsgálat nélkül. Szeptember végén ugyan a főhatóság kibocsátott egy felszólítást a hatásvizsgálat elvégzésére, de ezt két hét után – „szakmai és politikai érvek hatására” – visszavonta.

Csak csöndesen...
– Mit gondol, mi lesz? – kérdezem Varga Lászlót.
– Nem adjuk fel – feleli –, küzdünk erőnk szerint. Elmegyünk Strasbourgba, ha kell, az Emberi Jogi Bizottsághoz. Mert ez nem csak a mi ügyünk. Ez az ügy azt jelzi, hogy a pénz és a politika diktál, mi, kisemberek pedig behúzhatjuk a nyakunkat, ahogy az ürge visszabújik a földbe, ha meglátja a ragadozó madarat. Hát nem. Ha kiírnák Pogányon a népszavazást, már rég győztünk volna. Ezért nem írják ki. Pedig mögöttünk a falu.
Állunk a mezőn, mögöttünk a falu. Ideális repülőidő, meg-megrezzenti a szél a levegőt, messzire látni. Egyetlen vitorlázó kószál odafenn. Pogány háromnemzetiségű község, magyarok, horvátok és németek élnek itt békességben. A reptérvita indulatokat kavar, az érintettek nem köszönnek egymásnak, átmennek az utca túloldalára.
– Vannak vagy öten, nemrég települtek ide – mondja a polgári kör tagjairól Ács Gyula, aki pogányi önkormányzati képviselő, s egyben a beruházást koordináló cég vezetője. – Senki sem mondta – állítja –, hogy a légibázis az egyetlen kitörési lehetőség. Egy lehetőség a többi közt, nem váltja ki a vasút- és közúthálózat építését. Hogy nem rentábilis? A közvilágítás sem rentábilis, csak szükséges. A repülőtér megtervezése során ügyeltünk a környezetvédelmi garanciák beépítésére, így az minden létező szabványnak megfelel. A levegőszennyezés az egészségügyi határértéknek mindössze 4-5 százaléka lesz.
Ács Gyula szerint halkabb lesz az új reptér, mint a jelenlegi. Júniusban elhelyeznek a mező és a falu közt egy monitorrendszert, amely folyamatosan méri a zajt. Éjszakai légi forgalom nem lesz, nappal pedig csak alacsony zajszintű és erről bizonyítvánnyal rendelkező gépeket fogadnak majd. Ács szerint a modern gépek nem zajosak; egy húsz évvel ezelőtti és egy mai repülő között akkora a különbség, mint egy Trabant és egy új Mercedes közt.
Varga László viszont nehezményezi, hogy a vészleszállópálya a falu szélső házaitól mindössze százötven méterre lesz, ami egy többtonnás, meghibásodott, rohanó gépnek nem féktávolság, letarolhatja a házakat.
– Ugyan – hárítja el a feltevést Ács Gyula –, a vészleszálló puszta formaság, a tartalék tartaléka, oda soha senki nem fog leszállni.
– A repülőterek elsősorban a zajszennyezésért felelősek – állítja Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. Nyugodt pihenésről vagy szellemi munkáról 30 decibel fölött szó sem lehet. Az egészségügyi határérték nappal 65, éjszaka 55 decibel; ez a törvényben meghatározott maximális zajterhelés. Egy fel- vagy leszálló – a reptér melletti lakóövezetet megközelítő – repülőgép ennél jóval zajosabb.
– A települési önkormányzatnak – feleli kérdésünkre Bert Mihály, a Környezetvédelmi Minisztérium illetékese – jogában áll ezt a határértéket lejjebb szállítania a saját területén.
A gépek főként a fel- és leszállásnál, illetve a földön való haladás közben bocsátanak ki nagy mennyiségű kerozint és nitrogéntartalmú gázokat. Ezek az anyagok gyermekkorban légzőszervi károsodást, asztmát, krónikus hörghurutot okozhatnak. A légkör víztartalmával találkozva salétromsavat képeznek, és savas esőként hullanak a talajra. A tüzelőanyag tökéletlen égésekor keletkező szén-monoxid gátolja a vérsejtek oxigénszállítását – sorolja a bajokat a Levegő Munkacsoport tudományos felmérés alapján készült összesítése.
– Az égen szálló gépek füstjét nem érzékeljük, ezért veszélytelennek gondoljuk, ám az üvegházhatásért – így a globális felmelegedésért – felelős szén-dioxid több mint tíz százalékát repülőgépek bocsátják a légtérbe – állítja Lukács András. – Kilencezer méter felett a repülőgép által kiengedett víz megfagy. Ebben a magasságban a repülőgépek évente 100–150 millió tonna vizet bocsátanak ki, s az ebből kialakuló felhőzet jelentős mértékben növeli a Föld hőmérsékletét. A gépek gázai makacsul bontják az ózonréteget is.
A szennyezőanyag-kibocsátás mértéke jó néhány tényezőtől függ: ilyen a levegő hőmérséklete, páratartalma, nyomása, a felhasznált kerozin minősége, a repülőgép állapota. Függ attól is, hogy a repülő milyen tevékenységet végez (felszáll, emelkedik, siklik, leszáll, vagy csak „taxizik”, azaz gurul).
Miközben a légi közlekedés az utasszámot tekintve az összes közlekedési formának csupán egy százalékát teszi ki, az összes közlekedéshez szükséges üzemanyag tíz-tizenöt százalékát használja fel. Bár az Európai Unió többször kijelentette, hogy a fent említett környezetvédelmi okokból inkább a vízi és vasúti közlekedést részesíti előnyben, PHARE-pénzekből támogatja a magyarországi repterek építését.

Rafinált panaszosok?
A sokáig tartó, erős zajterhelés idegrendszeri zavarokat is okozhat. Nemrég ítélték nyolcévi fogházbüntetésre Szegeden azt az idegbeteg férfit, aki erős reflektorokkal akarta elvakítani a háza fölött elszálló pilótákat, hogy – mint mondta – lezuhanjanak, és ne zavarják többé. A valamikor csendjéről híres dél-budai agglomerációban, Budaörs, Budakeszi, Törökbálint, Biatorbágy környékén akut probléma, hogy kisgépek gyakorolnak a házak felett. A reptereken működő klubok legfőbb bevételi forrása a kikapcsolódni vágyó, jópénzű „szálló vendégek” kiszolgálása, akiket – bár gyakori a lakossági bejelentés a budaörsi és farkasréti reptéren – nem szívesen utasítanak rendre.
Az európai légtér túlzsúfolt. Ezért a légtérügyeket koordináló európai szervezet, az Eurocontrol az idén új repülési szabályzatot vezetett be, amely háromszáz méterre szűkíti a gépek közti biztonsági távolságot.
– Háromszáz méter az a magasság is, amelyet a pilótának a terep legmagasabb pontjától számítva tartania kell. Ilyen magasságból egy sportrepülőgép nem hangosabb, mint a szomszéd fűnyírója – állítja Pető György, a Polgári Légiközlekedési Hatóság kommunikációs igazgatója. A repülésbiztonsági szakértő szerint azt a pilótát, aki bizonyítottan megsérti a szabályokat, el is tilthatják a repüléstől.
A Magyar Repülőszövetség főtitkára, Hegedűs Dezső szerint természetes, hogy minden nagyobb régiós központ ragaszkodik a saját repülőtérhez.
– Dél-Baranyában ennek a fejlesztésnek legalkalmasabb terepe a pogányi reptér – állítja a főtitkár. A dél-budai régióból érkezett lakossági bejelentésekkel kapcsolatban úgy véli: kár olcsó telkeket vásárolni a repülőterek közelében, aztán panaszkodni a zajterhelésre. Hegedűs Dezső – aki szerint mindig vannak és lesznek panaszkodók – azt javasolja: ha valaki hangos repülőgépzúgást hall, írja fel a pontos időpontot és a repülőgépen feltüntetett számot, majd jelezze a repülőtérnek telefonon. Ilyen esetben a pilótát felelősségre vonják. Ha nem lehet leolvasni a számot, az arra vall, hogy a bejelentő túl érzékeny a zajokra. A repülőszövetség a lakossággal való harmonikus együttműködésre törekszik, vallja Hegedűs Dezső.
A közelmúlt légi balesetei Pető György szerint legtöbbször a pilóták hibájából történtek. A szabadság mámora vakmerővé tehet, de a repülőgépet – mondják a tapasztalt szakmabeliek – sohasem szabad „letegezni”. Szerencsére egyszer sem fordult elő, hogy lakott területen zuhant volna le kisrepülőgép.