Balkáni újjáépítés kérdőjelekkel

Aligha kell részletezni azokat az eseményeket, amelyek a Balkán jelenlegi elszomorító állapotához, a háborús pusztításhoz vezettek az elmúlt évtizedben. Aminek lerombolásához azonban annak idején elég volt néhány másodperc és egy jól irányzott lövedék, annak újjáépítéséhez most hosszú évekre és eurómilliárdokra van szükség. Bár ebből a súlyos paradoxonból nem először vesz leckét a térség, a tanulságok mindig fájdalmasak.

A délkelet-európai stabilitási egyezmény értelmében 2000 márciusában, Brüsszelben megtartott első adományozó konferencia három kategóriára bontotta a balkáni rekonstrukciós projekteket. A gyors újrakezdés érdekében elkülönültek a rövid és középtávon elvégzendő munkálatok. Az infrastruktúra újjáépítése – amely a stabilitási paktum második munkaasztalának tevékenységi körébe tartozik – mintegy nyolcvan százalékkal részesedik a térségnek nyújtandó támogatások, kölcsönök összegéből, arra a felismerésre építve, hogy a szükséges társadalmi építkezést biztosító gazdasági kilábalás csak működő keringési rendszerrel biztosítható.
A gyors újrakezdést elősegítő tervek összege 2000 novemberére 2,4 milliárd euróra nőtt, míg az Európai Bizottság és a Világbank (az újjáépítés vezető intézményei) legfrissebb adatai szerint jelenleg 46 különböző projekt van folyamatban, 3,46 millárd euró összegben. A pénzből gyakorlatilag az összes elmaradott balkáni állam részesedik, távolról sem csak a Jugoszlávia összeomlása kapcsán háborúval sújtott területek: utak, vasutak, hidak, kikötők és repülőterek, az energiarendszer újjáépítésére, fejlesztésére Bosznia-Hercegovina, Kis-Jugoszlávia (beleértve Koszovót), Horvátország és Macedónia mellett pénzt kap Albánia, Románia, Moldova és Bulgária is.
A projektek közül magyar nézőpontból talán a leglátványosabb az újvidéki Duna-szakasz megtisztítása a hídroncsoktól és a robbanószerkezetektől. A 2001 őszén megkezdett munkálatok a tervek szerint idén őszre befejeződhetnek. Két év várakozás, egy év munka kellett ahhoz, hogy jóvátegyék azt a kárt, amelyet az Allied Force hadműveletben egy B–2-es lopakodó-bomázó műholdas vezérlésű egytonnás bombái okoztak, amikor a folyamba rogyasztották Újvidék büszkeségét, a magyar segítséggel épült kábelhidat.
A rendelkezésre álló pénzek elköltése körül mindazonáltal súlyos viták dúlnak, mind a befektetést eszközlő szervezetek, illetve a javakat rendelkezésre bocsátó országok, mind a helyi tényezők között. Felmerült, hogy az Európai Unió – amely a stabilitási paktum legfőbb mozgatója volt – éppenséggel magával került ellentmondásba. Az egyezmény elsődleges célkitűzései között ugyan a térségbeli országok gazdasági önállósodásának elősegítése szerepelt, ám sokan úgy vélik, a projektek hosszú sora elsősorban nem ezt, hanem az EU-tag Görögország szárazföldi kapcsolatának javítását szolgálja, azaz szinte EU-belügy. A szkeptikusok szerint a beruházásoknak ezért legfeljebb jótékony mellékhatása érvényesülhet a térségben, a cél nem a felzárkóztatás: azok a lépések, amelyek a gyors talpraállást, a helyi lakosság igényeinek kielégítését szolgálnák, nem kapnak kellő támogatást.
A kritikusok – amelyek között nem egy amerikai intézet is megtalálható – kétségbe vonják az infrastrukturális projektekbe ölt milliárdok hasznosságát. Szerintük a nyugodt átmenet biztosításához inkább a magánszektor erősítése érdemelne fokozottabb figyelmet, a gazdaság megerősítésének innen kellene útnak indulnia. Attól tartanak ugyanis, hogy az óriási beruházások során a pénzek könnyebben kerülhetnek ki az ellenőrzés alól, mi több, az államoknak juttatott kölcsönök éppenséggel vissza is foghatják a növekedést, ha a visszafizetés érdekében például adónövelés válik szükségessé. Konkrét kritikákat címeztek a nekilendült fizetős autópálya-építéseknek, főleg ha azokat nemzetközi óriáscégek végzik, amelyek aztán hosszú távon lefölözik az üzemeltetés hasznát is. Eszerint a gondolkodás szerint a vasutak olcsóbb, a helyi lakosságnak hosszú távon munkát adó alternatívát jelentenek, amely erőteljesen meggondolandó tényező a sérülékeny, talpraállóban lévő gazdaságok esetében.
Hosszú távon a jelenleg zajló balkáni újjáépítési munkák és a hozzájuk köthető befektetések meghatározhatják a térség arculatát. Kérdés, hogy a Balkán, amely mindig is a nagyhatalmak ütközőövezete volt a múltban, milyen irányt vehet a jelenlegi konjuktúrát kihasználva. A rekonstrukció módjainak kiválasztása épp ezért érzékeny feladat, hiszen a túlzott függőség éppúgy veszélyes, destabilizáló elemmé válhat itt is, mint az adósságcsapdába jutott dél-amerikai országok esetében.