Magdaléna konyharuha (312 darab), kerti sakk (2 darab), szakácssapka (46 darab), csavaranya (6 darab), vécécsésze (7 db) – többek között ezekhez az eszközökhöz jutott hozzá egy 1996. augusztus 7-i szerződés alapján az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Rt. vagyonkezelő cége, a Trezorg Kft.
A vélhetőleg „rendkívül alapos” értékbecslés eredményeként meghatározott, nettó 202,4 millió forintos vételárra – tekintettel az összeg nagyságára – a bank vezérigazgatójának, Huszty Andrásnak is áldását kellett adnia. Ezt Benedek János igazgatótársával egyetemben a 7/1996-os tulajdonosi döntéssel meg is tette.
Az adásvételi megállapodáshoz mellékelt, gondosan összeállított leltár a használati tárgyak hosszú sora mellett tartalmazza a tihanyi volt MSZMP-üdülő – ma Kastély és Park Hotel – szobáiban kifüggesztett képek lajstromát is. Így az „állami pénzek közvetítésének legfontosabb eszközeként” (Huszty, 1997) aposztrofált fejlesztési bank birtokosa lett többtucatnyi rézkarcnak, köztük a Kilenclyukú híd címet viselő alkotásnak és sok más, értékesnek szintén nem számító tájképnek. Ezeket darabonként 100–150 ezer forint közötti áron vették számításba.
Azt, hogy a volt pártszálló teljes berendezésének megvásárlása mennyire szolgálta a pénzintézet és közvetve az adófizetők valós érdekeit, jól jelzi, hogy Huszty András MFB-s regnálása alatt egyáltalán nem foglalkoztak a megszerzett „javakkal”. Mi több, azokat ellenszolgáltatás nélkül a Kastély és Park Hotelben hagyták. A következő lépést csak akkor tették meg az ügyben, amikor az Orbán-kormány határozott az MFB vezérkarának menesztéséről, s ennek hozományaként 1999. januári hatállyal a Trezorg Kft. vezetésének is búcsúznia kellett.
Farkas Éva ügyvezető az egyik utolsó döntéseként – a feltüntetett dátum szerint Szilveszter napján – bérleti szerződést kötött a berendezésre a szállodát már akkor is üzemeltető Hotel Füred Kft.-vel. A dokumentum értelmében áfa nélkül mindössze évi 1,6 millió forintért bérelhette ki a kétszázmilliós vagyont a vállalkozás.
Ha a Magyar Fejlesztési Bank és az adófizetők nem is, egy társaság minden kétséget kizáróan nagy profitot zsebelt be a tranzakcióból: a Vindics József vezette Pretium Holding Rt.-nek ugyanis a piaci körülmények között nem remélhető áron sikerült megszabadulnia a rendszerváltozás után az MSZMP-től homályos módon hozzá került eszközöktől.
Vindicsről tudni kell, hogy otthonosan mozog az egykori MSZMP vezérkarából kikerülő pénzügyi elit soraiban. A Horn-kormány második félidejében például az orosz kézben lévő Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) Rt. által létrehozott befektetési vállalatnak, az ÁÉB Értékforgalmazási Rt.-nek állt az élén. A pénzintézet vezetői között akkoriban nem kevésbé ismert nevek szerepeltek, mint Erős János, a Magyar Fejlesztési Bank nemrég sokak megbotránkozása ellenére kinevezett vezérigazgatója, Dunai Imre és Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány volt miniszterei vagy éppen a szállodaeszközökért az adófizetők forintjaiból borsos árat adó Huszty András.
A Medgyessy-kormány jóvoltából „állomáshelyét” most a Malév élén elfoglaló Huszty ugyanakkor máshonnan is ismerhette a Pretium rt.-s Vindicset: mialatt a Magyar Fejlesztési Bankot vezette, Huszty a pénzintézet résztulajdonában álló Bizományi Kereskedőház és Záloghitel (BÁV) Rt. egyik igazgatói székét is elfoglalta. A másik igazgatói bársonyszékben pedig éppen Vindics József ült. Így akár a BÁV Rt. valamely igazgatótanácsi ülésének szünetében is megbeszélhették, milyen fondorlattal csapolják meg az MFB-s Trezorg Kft. kaszszáját.
A összefonódások sorát csak gazdagítja, hogy Huszty mindeközben az MSZP felső köreivel is kitűnő kapcsolatot ápolt: 1996-ig a párt pénzügyi ellenőrző bizottságának tagja volt. Ugyanezen esztendőig Medgyessy Péter társaságát is élvezhette a gigantikus méretűre hizlalt vagyonkezelő társaság a Csopak Rt. vezérkarában. Az ismert egykori MSZP-s vállalat, a Kossuth Könyvkiadó Kft. felügyelőbizottságában pedig Baja Ferenc volt területfejlesztési miniszter mellett foglalt helyet. Persze volt honnan építkeznie: a pártállamban KISZ-vezetőként napi kontaktust tarthatott fenn az MSZMP felső köreivel.
Tihanyi látogatásunk során bebizonyosodott: a kincstári tulajdonú, de a Hotel Füred Kft. által bérelt szállodakomplexum vendégei jobbára ma is a fejlesztési bank bútorait, terítőit és toalettcsészéit használják. Sőt ottjártunkkor éppen az állami pénzintézet egyik lajstromba vett létrája segítségével cserélték a villanykörtéket. A vagyon tehát még megvan, ám értéket – egy-két említésre méltó műalkotást leszámítva – gyakorlatilag nem képvisel. A hetvenes–nyolcvanas évek ízlése szerint összeállított, komplett szállodaberendezésre ugyanis aligha akadna komoly vevő.
Ennek megfelelően az MFB csoport nemrég menesztett, az Orbán-kormány által kinevezett menedzsmentje a felszerelést leírta a vagyonából – az összességében is csak néhány millió forintot érő festmények és rézkarcok kivételével. Felbontották azt a már említett 1998-as szerződést is, amelynek értelmében évi 1,6 millió forintért bérelte vissza a szálló üzemeltetője az eszközöket.
– Inkább kapják meg az árvízkárosultak, minthogy az MFB százhúsz évig várjon a befektetése megtérülésére – érvelt akkoriban egy szakmabeli anekdota szerint a bankvezetés. A berendezést mégsem vitték el a szállóból, tudomásunk szerint a szállítás magas költségére és a szállóüzemeltető várható ellenlépéseire hivatkozva.
Úgy látszik, a fejlesztési bank legújabb menedzsmentje is tisztában van a Husztyék által sokra becsült vagyon valódi értékével. Azt az információt kaptuk ugyanis, hogy az Erős János vezette csapat máris lépéseket tett a helyzet rendezésére. A felszerelés tulajdonjogát hamarosan jelképes, tízmillió forintot alig meghaladó összegért átadják a szálloda gazdájának, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. Forrásaink mellesleg úgy tudják: e lépés része az egykori pártüdülő tervezett privatizációjának.
A mai áron csaknem négyszázmillió forintos „buktát” pedig az adófizetők már ki is egyenlítették annak a hiánynak a részeként, amelyet a Keller-folklór szólamai szerint ma az előző kormány rovására szokás írni.
*
Szerettük volna megtudni Vindics Józseftől, a Pretium Holding Rt. vezérigazgatójától, hogy személyes kötődése Husztyhoz szerepet játszott-e abban, hogy jócskán az értékén felül sikerült eladniuk az üdülő berendezését, s mi alapján határozták meg az eszközök 202,4 millió forintos vételárát, illetve ha csupán a bank támogatására volt szükségük, akkor miért nem vették igénybe a törvényes pályázati lehetőségeket, ám a nagyvállalkozót nem sikerült elérnünk. Mint kiderült: a Pretium Rt. a hivatalos székhelyén érdemi tevékenységet nem folytat, ott csak egyetlen titkárt leltünk fel. Ő közölte: Vindics úr elérhetősége nem nyilvános, de eljuttatja hozzá kérdéseinket. A válaszra eddig hiába vártunk. Lapzártáig a Magyar Fejlesztési Bank illetékesei és Huszty András sem reagált a Magyar Nemzet megkeresésére. A birtokunkba került dokumentumok ismertetése után Futó Barnabás ügyvéd úgy nyilatkozott: a bank részéről felmerül a hűtlen kezelés bűntettének gyanúja. – Akár nyolcéves börtönbüntetés is kiróható a hűtlen kezelés minősített módú elkövetéséért, ami azt jelenti: ebben az esetben még nem évült el a tett. Hogy valóban minősített esetről van-e szó, akkor lehetne kideríteni, ha megvizsgálnák: a fejlesztési bank cége mennyivel fizetett többet a felszerelés valódi értékénél – vázolta fel a neves védő.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
