„Nem kényszerülök elvtelen kompromisszumra”

A választási kampánybeli „esetleges sértődöttségeket” el kell felejteni, a múlton pedig túl kell lépni – bár azt sem akarom elhallgatni, hogy ha az egyházak véleményét a hívek megfogadták volna, akkor ma ön valószínűleg nem velem, hanem Semjén Zsolttal készíti ezt az interjút – vélekedett Szalay István. Az egyházi ügyekért felelős politikai államtitkár lapunknak adott interjújában elmondta: elképzelhető egy olyan nyilatkozatkártya bevezetése, amelyet az összes választójoggal rendelkező polgárnak kiosztanánk, s ezen egyetlen kérdés lenne: melyik egyházat akarja a törvényekben meghatározott módon preferálni? Az így összegyűjtött adatok alapján szerinte akár a médiaidőt is szét lehetne osztani.

Mennyire ért az egyházakhoz egy matematikus? Ez ugyanis két, teljesen eltérő világ. Korábban foglalkozott ezzel a területtel?
– Attól függ, hogyan közelítjük meg a kérdést. Nagyon sok olyan matematikusról tudok, aki a vallási területen is jelentős műveket alkotott. Matematikusi minőségemben nyilván nem foglalkoztam az egyházakkal, úgyhogy ezen a területen nem tekintem magamat szakértőnek. Szegedi polgármesterként, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatójaként azonban, az ingatlanrendezési ügyek révén kapcsolatba kerültem az egyházakkal is. A kilencvenes évek elején pedig szorgalmaztam, hogy a szegedi főiskolán olyan képzés induljon, amelynek az egyik szakpárja hittantanári diplomát ad.
– Ön vallásos?
– A római katolikus egyházhoz tartozom, de nem vagyok rendszeres templomjáró.
– Wildmann János, aki majdnem az ön székébe ült, a HVG-ben kifejtette: a hatalmon lévő egyházi és állami vezetőknek olyan államtitkár kellett, aki kevésbé tájékozott az egyházi ügyekben. Ezért javasolták a miniszterelnöknek, hogy önt nevezze ki erre a posztra. Mi erről a véleménye?
– Az egyházi ügyekben az intimitások szintjén valóban tájékozatlan vagyok. Nem tudom, hogy ki kinek a lekötelezettje, azt sem tudom, hogy az egyházak belső ügyeiben milyen rejtett erőviszonyok vannak. Így azonban nem kényszerülök elvtelen kompromisszumokra.
– A Fidesz kormányprogramja kimerítően foglalkozott az egyházügyi feladatokkal, az MSZP ezzel szemben a szakszervezeteknek szentelt tézisek után mindössze két, közhelynek tűnő mondattal elintézi ezt a témát. Az SZDSZ programja azonban bő teret szentel mindannak, amivel a történelmi egyházak nehezen azonosulnak. Ön most akkor az MSZP vagy az SZDSZ programját valósítja meg?
– Egyiket sem. Amikor az utóbbi időben áttanulmányoztam az MSZP különböző szakértői által elkészített dolgozatokat, rájöttem arra, hogy az ön által is említett két mondat mögött milyen komoly szellemi munka húzódik meg. Az MSZP holdudvarában nagyon sok tanulmány készült, ezeket azonban nem rendezték egységbe. Az MSZP programjába ezért került csak anynyi, hogy a szocialisták tiszteletben kívánják tartani mindenkinek a hitét, és támogatják az egyházakat abban, hogy a társadalomnak hasznos tevékenységet végezzenek. Az SZDSZ viszont bizonyos részkérdésekkel foglalkozott, így a programját nem lehet átfogó tervnek nevezni. A Fidesz egyházprogramját az egyházakkal való teljes azonosulás jellemezte, amit én túlzásnak tartok. A rendkívül széles skálájú szakértői javaslattömegből megpróbálom majd az arany középutat kiválasztani.
– Ön szerint hol húzódik az arany középút?
– A programom még csak formálódik.
– A választási kampányban a történelmi egyházak világosan kifejtették, hogy milyen értékeket képviselő politikai erők támogatására kérik a híveiket. A választási kampány alatt a Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége a papok elleni fellépésével jókora botrányt robbantott ki. Akkor megromlott az MSZP és a történelmi egyházak közötti kapcsolat. Hogyan próbálja ezt feloldani?
– A múltat a kormány és az egyházak közötti kapcsolatban nem szabad érzékeltetni. Más dolog, hogy egy párthoz kapcsolódó ifjúsági szervezetnek milyen véleménye van az egyházról, és más, hogy a hatalomra került politikai erők milyen kapcsolatot alakítanak ki az egyházakkal. A kormány nem azonos az MSZP-vel vagy az SZDSZ-szel. Szerintem ezt a kérdést az egyháznak saját magával és a híveivel kell rendeznie. Annak idején olvastam Horn Gyulának a püspöki karhoz írt levelét, és nem fogadtam azzal az ellenérzéssel, mint amit kiváltott. Emberileg megértettem Horn Gyula gondolatait, hiszen kiállta az idő próbáját az az egyezmény, amit a Vatikánnal kötött, és amit a Medgyessy-kormány maximálisan be fog tartani. A választási kampánybeli esetleges sértődöttségeket el kell felejteni, a múlton túl kell lépni, bár azt sem akarom elhallgatni, hogy ha az egyházak véleményét a hívek annyira határozottan megfogadták volna, akkor ma ön valószínűleg nem velem, hanem Semjén Zsolttal készíti ezt az interjút. Én nem a kiélezés, hanem a normális együttélés híve vagyok.
– Az előző kormány mindent megtett azért, hogy – több európai ország gyakorlatának megfelelően – korszerűsítse az egyház-alapítási és lelkiismereti törvényt. Kezdeményezésük elbukott. Ön megváltoztatná ezt a törvényt?
– Csak nagyon óvatosan változtatnék rajta. Azt a főosztályt, amely az elődöm alatt ennek a törvénynek az átalakításával foglalkozott, megszüntettem. Semjénék ugyanis azokat a kérdéseket, amelyeket törvényileg orvosolni lehet, nagyon precízen felkutatták, a javaslatokat kidolgozták, és ehhez már nem lehet újat hozzátenni.
– Ez azt jelenti, hogy ön egyetért Semjén Zsolt elképzelésével?
– Nem értek egyet, mert olyan dolgokat is meg akart valósítani, amelyekre én nem vállalkoznék.
– Mire gondol?
– Kísérletet tett például az egyház fogalmának definiálására, és olyan kritériumokat szabott, amelyeket én nem tudok elfogadni. Szerintem az egyházak definiálására az adott egyházon kívül senki nem vállalkozhat. Elfogadhatónak tartom azonban azt a javaslatát, hogy egy helyen, a Fővárosi Bíróságnál jegyezzék be az egyházakat. Itt természetesen az adott egyház legfőbb hitelveit is össze lehetne gyűjteni. Azt is kívánatosnak tartom, hogy a vallásokkal foglalkozó szakembereket világi egyetemeken is képezzék. Az egyházak bejegyzésével kapcsolatban Európában nincs egységes joggyakorlat. Ezen a területen a kirekesztés egyetlen formáját sem tudom elfogadni.
– Mit kíván tenni a destruktív szektákkal?
– A 136 bejegyzett egyház között jogi értelemben egyetlen destruktív szekta sem található.
– Magyarországon legálisan működhet olyan egyház, amely ellen Németországban és Franciaországban az államhatalom minden eszközzel fellép.
– Gondolom, a szcientológiai egyházra céloz.
– Igen.
– Nemrégiben beszéltem róla a német nagykövettel. Többek között azt is megkérdeztem tőle, hogy a szcientológiát miért tiltották be Németországban. Szerintem az alapján, hogy mind a két országban megtalálható a szcientológiai egyház, és a németek fellépnek ellenük, nekünk még nem kell automatikusan hasonló módon cselekednünk. Hallom, hogy a szcientológusok most új iskolát indítanak Pécsett. Én ebben nem találok semmi kivetnivalót. Visszatérve az előző kérdésére: ha nálunk valóban lennének destruktív szekták, akkor az állampolgári bejelentések alapján már régen kiderült volna.
– Legalább száz ilyenről tudok.
– Jómagam is hallottam olyan történetet, hogy amikor a szülők felrótták, hogy az egyik egyház a kiskorú gyermeküket elvitte, akkor a panasz után visszakapták gyermeküket. Így tehát az ügy a lovagiasság szabályai alapján megoldódott.
– Én olyan esetről is hallottam, amikor nem vitték vissza…
– Ha lett volna ilyen, akkor nem értem, hogy az ügy miért nem folytatódott a bíróság előtt? A televízióban valóban láttam olyan műsort, amelyben a gyermeket a szüleivel szembesítették azért, mert egy egyház kedvéért elhagyta őket. De ezek nagykorúak voltak, így nem lehet az adott egyháznak felróni, hogy a gyermeket elszakította a szüleitől.
– Kevés eddigi sajtónyilatkozatainak egyikében bejelentette, hogy el szeretné törölni a „történelmi egyház” kifejezést. Sokak szerint ezzel is a kisegyházakat támogató SZDSZ igényei szerint cselekszik.
– Az SZDSZ a liberalizmus szelleme alapján közelíti meg az egyházak fogalmát. Amikor én azt mondtam, hogy a törvényekből vegyük ki a történelmi egyházak fogalmát, akkor csak a jogi terminológiára gondoltam. Azóta azonban megtudtam, hogy ez a kifejezés egy törvényben sem szerepel.
– A Magyar Rádió és a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumába a négy történelmi egyház delegálhat egy-egy főt…
– Ez nem így van. Fel van sorolva a négy legnagyobb hívősereggel rendelkező egyház, de a nevük mellett nincs feltüntetve a történelmi jelző. Ezt korábban én is úgy tudtam, mint ön. Ebben a kérdésben tévedtem.
– Ha ön a négy történelmi egyház mellé újabb egyházakat is delegálna ezekbe a kuratóriumokba, akkor az SZDSZ által is támogatott, kisebb társadalmi súllyal, szinte semmilyen múlttal nem rendelkező felekezetek is pozíciókhoz jutnának a közszolgálati média ellenőrzésében. Sokak szerint ez az egésznek a lényege.
– Én ezt erőteljes belemagyarázásnak tartom. Mi mindig átcsúszunk a ló egyik oldaláról a másikra, sosem találjuk meg a nyerget. A média az én egyház-politikai elképzeléseimben marginális helyen van. Azt azonban komolyan gondolom, hogy a számottevő hívősereggel rendelkező egyházak mindegyike megfelelő műsoridőt kapjon a közszolgálati televízióban és rádióban.
– Lehet, hogy önnek marginális ez a kérdés, a média azonban nagyon jelentős tudatformáló hatalommal rendelkezik.
– Szerintem a valós társadalmi súllyal rendelkező egyházak mind igényelhetik a médiajelenlétet. Jelenleg ugyanis nem a paritás elve alapján osztják szét a műsoridőt. Így aztán nem csoda, hogy azok az egyházak, amelyek kiszorulnak a köztévéből, a kereskedelmi televíziókban próbálkoznak műsoridőhöz jutni. Szerintem a médiatörvény nem szelektálhat a felekezetek között. A műsoridő felosztásának módján azonban lehet vitatkozni.
– A népszámlálás viszonylag pontos adatokat tükröz, ebből például ki lehetne indulni.
– Az a bajom a népszámlálással, hogy sok egyház kérése alapján a híveik nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy vallásosak-e vagy sem. Így szerintem a népszámlálásból nem szabad kiindulni. Példaként említeném a zsidó hitközségeket, amelynek jóval több híve van annál, mint ahányan a népszámlálás során vállalták. Én azt találnám logikusnak, hogy legyen egy egyházi nyilatkozatkártya, amelyet az öszszes választójoggal rendelkező polgárnak kiosztanánk. A kiskorúak helyett természetesen a szüleik kapnák meg ezt a kártyát, amelyben egyetlen kérdés lenne: melyik egyházat akarja a törvényekben meghatározott módon preferálni? Az így begyűlt adatok alapján akár még a médiaidőt is szét lehetne osztani. Ha ez a tervem megvalósulna, akkor a jelenlegi ciklusban végig érvényes módon határozná meg az állam által az egyházaknak juttatott támogatások arányát.
– A kormány törvényjavaslata értelmében át kell világítani az öszszes közéleti személyt, így a papokat is. Konzultált-e már e kérdésben az egyházakkal?
– Beszélgettem velük, de ezt nem nevezném konzultációnak. Ebben az esetben nem veszek részt a törvény előkészítésében, rám majd csak a végrehajtási feladat jut. Szerintem az átvilágításról az illető egyház legfelső fórumán kell dönteni. Ha élni kívánnak az átvilágítás lehetőségével, akkor az állam ebben segítséget nyújthat számukra. Kívülről nem szabad rájuk erőltetni.

Szalay István 1944. március 22-én született Hegykőn. 1967-ben végezte el a József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakát. 1990-ig az egyetemen oktatott, 1991 és 1994 között a főiskola főigazgatója. 1958 és 1973 között KISZ-tag volt, 1968-ban belépett az MSZMP-be, 1977 és 1980 között alapszervezeti titkár. 1991 és 1994 között a szegedi önkormányzat felsőoktatási és tudományos bizottságának külsős tagja. 1994-ben az MSZP és az SZDSZ közös jelöltjeként Szeged polgármesterévé választották, 1998-ban az MSZP színeiben parlamenti képviselő lett.