Strázsa-hegyi borrend a monori pincefaluban

A pincefalu népszerűsítésében, továbbfejlesztésében kell elkötelezettnek lennie annak, aki a mintegy két éve alakult Monori Strázsa Környéki Borrend tagja kíván lenni. A rend képviselői finom borral várják az arra látogatókat, hiszen Monor környékén csaknem hatszáz hektáron jó minőségű szőlőt nevelnek. A termőterület a gyöngyösi borvidékhez tartozik.

Monortól alig néhány kilométernyire emelkedik a Gellért-heggyel azonos magasságú Strázsa-hegy, amely az egykor a török hadak vonulását figyelő magyar strázsákról kapta nevét. A magaslat mai hírnevét inkább az oldalában termő ízletes rizlingjellegű és a világszerte élvonalbelinek számító Dom Perignon pezsgő alapjául szolgáló pinot blanc szőlőnek köszönheti. Becslések szerint csaknem ezer pince és présház található a környéken. A gazdák a feldolgozás és értékesítés fellendülését remélik a Monori Strázsa Környéki Borrend megalapításától.
– Szeresse a környéket, legyen elkötelezett a pincefalu iránt, és szívvel-lélekkel népszerűsítse a helyben termelt borokat az, aki tagja kíván lenni a jelenleg 43 fős borrendnek – mondja Bodor János, a borkedvelők nagymestere (ez a rend vezetőjének hivatalos megnevezése). A beavatás után talárszerű, zöld, aranysujtásos ruhát, valamint Bocskai-sapkát kell készíttetnie az új tagnak, aki zászlós bort, oklevelet és medált is kap. A rend egyébként tagja a Magyarországi Borászok Országos Szövetségének, valamint az Európai Borászok Szövetségének is.
A Monor határában lévő pincefaluban jelenleg csak két-három helyen tudják fogadni az oda látogatókat, a többi gazda még nincs felkészülve erre. A tervek szerint a környék hamarosan bekapcsolódik a borturizmusba. A borászok kínálatában hatféle borból álló kóstoló van, hozzá illő pincei hidegtállal vagy egytálétellel, amelyet a jelenlegi árakhoz képest olcsón adnak. A gazdák szerint napról napra növekszik a forgalom, hetente negyven-ötven borrajongó látogatja meg pincéiket. – Az évenkénti borversenyeknek köszönhetően, egyre jobb minőségű a monori bor – tette hozzá a nagymester.
Elmondta: korábban „gyüttmentnek” titulálták a helyiek azt, akinek nem volt szőlője. Tősgyökeres monorinak ma is csak az vallja magát, aki saját borával kínálhatja a vendéget. A szőlőhegyet védő Szent Orbán-szobornál minden tavasszal ünnepséget rendeznek a gazdák, és ugyanilyen fontos esemény a novemberben megrendezendő Márton-napi szüreti felvonulás.
***
A XV. század közepétől az egri káptalan tulajdonába került dombokon nagy ütemben kezdődött meg a szilfák irtása és a szőlőtelepítés – olvasható a Monori Strázsa Környéki Borrend alapító oklevelében. Azok a tövek olyan mély gyökereket eresztettek és olyan példát mutattak, hogy a földesúri dézsma ellenére egyre nagyobb területet foglaltak el. A XVI. században Monor–Bénye–Gomba vidékén a növekvő méretű must- vagy hordóadó is mutatta a szőlőművelés terjedését. Az ebből az időből előkerült szőlőmetsző kocorkés is ezt igazolja. Az úrvacsorához monori bor használtak.