Újraindul a nagybörzsönyi erdei kisvonat

Tízévnyi üzemszünet, hosszas vita és számos kudarc után újra megindul a nagybörzsönyi erdei vasút. A ritkaságszámba menő fordítói miatt ipari műemléknek nyilvánított, a Börzsöny legféltettebb erdeibe hatoló kisvonatot a helyi önkormányzatok és a vasútbarátok összefogása támasztotta fel. Elszántságuknak köszönhetően ugyanis sikerült kellő állami forrást szerezni a sok helyen teljesen tönkrement pálya, a mozdonyok és a vagonok felújítására. A szeptember 7-i ünnepélyes megnyitó csak a kezdet: a tervek szerint jövőre helyreállítanak egy régóta felszedett, hat kilométer hosszú, Márianosztráig tartó pályaszakaszt. Ha pedig a MÁV Rt. is úgy akarja, nemsokára egészen Szobig zakatol majd a vicinális. Eközben néhány tíz kilométerrel arrébb, Kemencén önerőből egy másik kisvonat kel új életre: a Kisvasutak Baráti Köre fokról fokra halad a három éve teljesen elmosott pálya helyreállításával.

2002. 08. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Dunakanyar keleti partjának utolsó magyarországi településéről, Szobról még hosszú kilométereken át kanyarog az út Nagybörzsönyig. Az Ipoly menti dombok mögé búvó, műemlékekben gazdag, festői falu valósággal őrt áll a Börzsöny égbe törő ormai előtt. Frey Lajos polgármester a falu szélén a vasút telephelyét mutatja: a kicsinosított épületek között jobbra-balra cikáznak a mindössze hatvan centi széles vágányok. Egyikükön áll a kisvonat két nyitott, színesre festett, négy évtizedes személykocsija, arrébb pedig csillék sorakoznak: ezekkel szállították a követ a felújítás alatt. A színből éppen kitoltak egy leginkább traktorra emlékeztető mozdonyt. Két hét múlva indul az üzem, de egy-két alkatrészt még javítgatnak rajta. Feljebb, a gyermektábor mellett van a „végállomás”, amin a frissen hasított farönkökből és zúzott kőből készített rövidke peront kell érteni. Már az állomás túloldalán is sűrű erdő övez mindent, de ez az állapot a teljes pályára igaz.
Nagybörzsönyből a Hosszúvölgyi-patak mentén egészen Kisirtáspusztáig, a Budapesti Közlekedési Vállalat természetjáróinak volt kulcsos házáig egyenesen haladnak a sínek. A ma is üzemelő vaságyas szállás lakói mostantól ismét megállíthatják maguknak a bejáratuk előtt zakatoló vicinálist. A tisztástól azonban vadabbá válik az út: itt következnek a fordítók, amelyek nem kis izommunkát igényelnek a vonatkísérőtől. E szerkezetek lényegét legjobban úgy lehet érzékeltetni: amikor a század elején épült a vasút, a technikai színvonal nem tette lehetővé, hogy fáradságos földmunkával szerpentineket építsenek a meredek hegyoldalba. Ezért ma Y alakzatokon át, cikkcakkban halad felfelé a vonat, amivel együtt jár a többszöri irányváltás és váltókapcsolgatás. Az akkori lelemény mára meghozta gyümölcsét: sok múlt ugyanis a felújítás során a kulturális minisztérium támogatásán, ami az ipari műemlékké nyilvánítással járt. A rangot méltán vívta ki a vasút, hiszen ilyen megoldással csak egy szlovákiai és egy dél-amerikai pályán lehet találkozni a világon.
A vonat aztán csak Nagyirtáspusztánál bukkan ki a vadonból, ahonnan kétpercnyi séta a felkapott erdei panzió, a Szent Orbán fogadó. A kis sínek azonban itt véget érnek, de a remények szerint már nem sokáig: innentől hat kilométer hosszan újjáépítik a pályát a legközelebbi, műúton is elérhető településig, Márianosztráig. Dacára annak, hogy a régóta felszedett sínek helyét manapság csak egy-egy elhullatott sínszög, leroskadt híd jelzi.
– Nem volt egyszerű a nagybörzsönyi vonal újraindítása – utal a nehézségekre a már második ciklusát szolgáló polgármester. – A korábbi üzemeltető Ipoly Erdő Rt. vezetőiben a tíz évvel ezelőtti leállítást követően még a pálya felszedése is felmerült. Persze meg lehet érteni az rt.-t is, hiszen a dolgozók bérének rovására miként tudna felvállalni egy veszteséges ágazatot. Hosszas vita után végül arról tudtunk csak megállapodni, hogy a kisvasutat egy forintért átadják az önkormányzatnak – ecseteli Nagybörzsöny első embere a történetet, hozzátéve: mindez csak a munka kezdetét jelentette. A kis falunak ugyanis nem volt pénze az időközben teljesen tönkrement pálya és a hasznavehetetlenné vált hidak felújítására.
– Az, hogy valami elindult, Berki Zoltánnak köszönhető, egy budapesti térképésznek, akinek a Börzsöny a mindene. Ő keresett meg azzal, hogy ne hagyjuk elenyészni a vasutat. 1996 májusára sikerült összehozni egy találkozót, ahol több, a térség ügyeiben érintett politikus és tisztviselő is részt vett. A pénzforrások azonban nem nyíltak meg. Főként Berki Zoltán és sok vasútbarát elszántsága – akik saját erejükből elkezdték felújítgatni a pályát, konzerválni a kocsikat – győzött meg, hogy nem érdemes feladni. És persze az, hogy Nagybörzsöny csak az idegenforgalomtól remélheti a fellendülését. Mert mi, falubeliek is sokszor megfeledkezünk arról, hogy micsoda érték itt a friss levegő, a hegyek és ez a kisvonat – ismeri el Frey Lajos is.
További két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Kóródi Mária akkori parlamenti alelnök, ma környezetvédelmi miniszter segítségével anyagi támogatást kapjon a beruházás – tudjuk meg a polgármestertől, aki úgy folytatja: a területfejlesztési alapból 89 millió forintot sikerült szerezni, csakhogy újabb nehézségek következtek. Az önkormányzat nem tudta felmutatni a szükséges önrészt, sőt a közlekedési felügyelet a tervezett hatszáz talpfacsere helyett 2400-at írt elő, ami jelentős többletkiadást okozott. Újabb négy év után sikerült végül elnyerni Fónagy János volt közlekedési miniszter, a kulturális tárca és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatását. Így a munka ez év márciusában kezdődött el a Feratil Kft. kivitelezésében, és nemrég fejeződött be. Ezalatt nemcsak hidakat építettek újjá, hanem a mozdonyok, a kocsik és az épületek is teljes felújítást kaptak.
– Persze mint mindenütt, itt is voltak ellenlábasok, akik ellenezték a kisvasút feltámasztását, és ezért a legkülönfélébb vádakat halmozták fel. Azt állították, hogy nem az eredeti mozdonyok jöttek vissza a járműjavítóból, hanem nagyobbak, s hogy kispóroltuk a talpfákat – panaszkodik Frey, miközben a síneket járjuk. – Meg lehet nézni, az új talpfa még véletlenül sem hasonlít a régire. Aki kételkedik, sétáljon végig, és számolja össze őket – szögezi le. Elmondja azt is: a támogatás nemcsak a nagybörzsönyi vonal felújítására volt elegendő, hanem a Nagyirtáspusztától Márianosztráig tartó szakasz újjáépítési költségeinek is fedezi a jelentős részét. Az utóbbira fenntartott 57 millió forinthoz ugyanakkor még harmincat kell előteremteniük. A remények szerint ez sikerülni fog, s jövő nyáron már újabb megnyitót ülhetnek. Sőt Márianosztrától Szobig megvannak a sínek, hiszen néhány éve még járt is a követ szállító erdei vasút. S mert ez a MÁV Rt. tulajdonában van, a polgármester reméli: az államvasutak is mellé áll a nemes kezdeményezésnek, és helyreállítja a pályaszakaszt. Ezután már akár a nyaranta Szobig közlekedő nosztalgiavonatról is átszállhatnak a turisták az új erdei vasútra, hogy aztán órákon át vonatozzanak az erdőben. – Bár Nagybörzsöny a beruházás gestora, a vasút újraindítását mindhárom település önkormányzata támogatja. Ha elkészül a teljes vonal, Szob és Márianosztra is birtokol majd egy-egy pályaszakaszt.
Közben megérkezik a nagybörzsönyi „pályaudvarra” Chikán Gábor, a Kisvasutak Baráti Körének elnökségi tagja, akit Frey Lajos csak „főnöknek” szólít. Chikán igazi megszállott: frissen végzett közlekedésmérnökként ő irányítja a közeli királyréti erdei vasutat, szervezi az egyesület királyházai kisvasútjának programját, de társaival mindvégig küzdött a nagybörzsönyi vonalért is. A polgármester szerint a hegység három csücskében lévő kisvasutak között egyszerűen csak gyalog jár. Most az egyesület szerződött az önkormányzattal arra is, hogy a két hét múlva, szeptember 7-én tartandó ünnepélyes megnyitón és a következő két hónapi próbaüzem alatt menetrend szerint közlekedtetik majd a vonatokat. – A kemencei vasutat önkéntes munkával tartjuk fenn, de itt már ezt nem tudtuk vállalni – mondja Chikán Gábor, hozzátéve: a másik vonalon gyakran előfordul, hogy az egyesület egy-egy tagja két-három hetente ugrik csak be mozdonyvezetőnek, de ott kisebb vonatokról van szó. A kemencei kisvasútról megtudjuk: azt csak az erdészet használta, 1992-ben pedig teljesen leállították. Ők két évre rá összefogtak, s megpróbálták megszerezni a vasutat, de folyton falakba ütköztek. Mire az Ipoly Erdő Rt. új vezetésével sikerült megegyezniük a vonal átvételéről, jószerivel az egészet elmosta a Csarna-patak 1999-es áradása. Múzeumvasútként azonban már harmadik éve menetrendszerűen járnak a vonatok a megmaradt pályaszakaszon, Kemence és a két kilométerre lévő strand között. A felújítással pedig – a vasútépítő táborokon – évről évre haladnak, legutóbb például egy kis hidat tettek rendbe.
***
Börzsönyi kisvasutak. Miközben néhány éve még az utolsó börzsönyi kisvasút, a királyréti erdei vasút fennmaradása volt a tét, mára a Börzsönyben három vonalon nosztalgiázhatnak az utasok a természetet kímélő kisvonatokon. Kismaros és Királyrét között egész évben jár a vonat, amíg Királyházáról október 28-ig hétvégenként naponta négyszer indulnak szerelvények. Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta között a szeptember 7-i megnyitótól várhatóan október végéig, szintén hétvégenként járnak majd a kisvonatok. Az előbbi két vonalról a MÁV Rt. menetrendjében vagy a www.kisvasut.hu honlapon található információ, amíg a nagybörzsönyi vasútról egyelőre az önkormányzat 06-27/378-025-es telefonszámán lehet érdeklődni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.