Varsó felkészült az uniós tagságra

Remélem, hogy az EU veszi majd a bátorságot és lesz annyira eltökélt, hogy befejezze a csatlakozási tárgyalásokat Lengyelországgal is, és az unió abban az időpontban fogadja tagjai sorába a visegrádi négyeket, amikorra előirányozta a csatlakozást – jelentette ki lapunknak adott interjújában Janusz Onyszkiewicz egykori lengyel nemzetvédelmi miniszter.

A konferencia, ahol ezt a beszélgetést folytatjuk, a Visegrád – Vissza a jövőbe! elnevezést viseli. Az EU-csatlakozás küszöbén ön hogyan látja: milyen jövő várhat a visegrádi négyekre?
– A csoport nyilvánvaló homogenitása által – értem ez alatt a közös múltat, a közös történelmet vagy akár a hasonló kilátásokat – biztos, hogy a visegrádi négyek egyfajta entitást képeznek majd az EU-n és a NATO-n belül is. Mindezeken felül a visegrádi országoknak az érdekeik is közösek, így együttesen léphetnek majd fel ezekben a szervezetekben. Az unióban például igyekeznünk kell, hogy minél simábban betemessük azt a szakadékot, amely országaink és az EU többi tagja között tátong. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mi országaink számottevő tudással rendelkeznek a térségről, főként pedig keleti szomszédainkról: Fehéroroszországról, Oroszországról, Ukrajnáról. Országainknak nagyon is érdekében áll, hogy jó kapcsolatokat létesítsenek ezzel a térséggel, és ez az érdeke az EU-nak is. Vannak persze más érdekek is, ezek közé tartozik például a biztonság. Az Európai Unió nemcsak szociális vagy gazdasági közösség, hanem egyre inkább politikai egységre is törekszik. Brüsszel ki akarja fejleszteni az úgynevezett második pillért, a kül- és biztonságpolitikát, amely a mi esetünkben azért is fontos, mivel a csatlakozás után az unió határain fogunk elhelyezkedni. Mindent összevetve: a visegrádi csoportnak jó oka van arra, hogy a jövőben is egységesen lépjen fel, hozzájáruljon az euroatlanti közösséghez és a stabilitáshoz az EU-határokon kívül is. Személy szerint egyébként igen kedvező jövőt jósolok a visegrádi országoknak.
– Kwasniewski elnök korábban azt javasolta, hogy a visegrádi csoportot bővítsék ki az úgynevezett vilniusi csoporttal. Ön hogyan vélekedik erről a kezdeményezésről, javára válna ez a visegrádi négyeknek?
– Valóban, Aleksander Kwasniewski azt javasolta, hogy hozzanak létre egy új csoportot azokból az országokból, amelyek az Európai Unióba és a NATO-ba igyekeznek. Nos, ennek a csoportnak mondhatni van bizonyos létalapja, de nagyon remélem, hogy ha létre is hoznának egy ilyen nagyobb szerveződést, az nem gyengítené a visegrádi együttműködést. Meglehetősen nehéz elképzelni ugyanis, hogy mi lehet például Észtország és Bulgária közös érdeke? A tagságra aspiráló országok roppant különbözőek, az egyetlen dolog, ami összeköti őket, hogy vagy az EU tagjai közé számítanak hamarosan, vagy pedig éppenséggel az uniós felvételre várakoznak. Ez nem valami erős kötelék.
– Az uniós bővítés egyik kulcsa éppen Varsó. Mit gondol, eléggé felkészült már Lengyelország ahhoz, hogy az EU tagja legyen?
– Nem hiszem, hogy bármilyen értelemben is felkészületlenebbek lennénk, mint akár Szlovákia vagy éppenséggel Magyarország. Lengyelország esetében – amely egyébként nagyobb, mint a többi visegrádi ország együttvéve – az egyedüli problémát az jelenti, hogy a bővítés költségei az EU számára igen tetemesek, főként, ami a mezőgazdaságunkat illeti. Ám az Európai Unió bővítése némiképp hasonlatos a NATO bővítésével: a katonai szövetség kibővítése is eléggé elképzelhetetlen volt Lengyelország felvétele nélkül. Szerencsére – főként persze a lengyelek szerencséjére – úgy tűnik, hogy Lengyelország nélkül az EU bővítése is valamiképpen befejezetlen maradna, és ebben az esetben a „végeredmény” közel sem lenne az, mint amire korábban számítottak. Remélem, hogy az EU veszi majd a bátorságot és lesz anynyira eltökélt, hogy befejezze a csatlakozási tárgyalásokat Lengyelországgal is, és az unió abban az időpontban fogadja tagjai sorába ezt a négy országot – és persze másokat is, például a baltiakat –, amikorra azt előirányozta. Vagy akár egy héttel korábban!
– A választások eredményeként meglehetősen érdekes jelenségnek lehettünk szemtanúi az utóbbi hónapokban Európában: míg a kontinens nyugati fele úgymond jobbra fordult, addig Közép- és Kelet-Európa inkább balra váltott. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?
– Ez változik. Meglátjuk majd, hogy mi történik például Nagy-Britanniában. Jelenleg a változások időszakát éljük, és jelenleg nem állunk szinkronban Nyugat-Európával. Ami szerintem jó, hiszen az életet ez teszi izgalmassá. Lengyelországban már megtapasztaltunk egy „balra át”-ot, és ugyanez történt Magyarországon is. Meglátjuk majd azt is, hogy mi lesz a szlovákiai választások kimenetele. Ha megvizsgáljuk egyébként azoknak az országoknak a választási végeredményeit, amelyek fontosak Európa számára – ilyen például Ukrajna, ahol a kommunisták veszítettek –, akkor elmondhatjuk, hogy a „minta” nagyon is különböző. Nem mondanám, hogy ez a tendencia szerte Európában érvényesül, szerintem sokkal inkább egy helyi, lokális irányzat szemtanúi lehetünk.