Motorcsónakba szállunk, hogy megnézhessük a Fővárosi Vízművek Rt. műtárgyait, a Dunakeszi felé vezető országút mentén. Korábban itt szintén járható autóút volt, korlátokkal, magas töltéssel. Ma már ebből semmi nem látszik, csak vízi járművel közelíthető meg az egykori part. A Dunakeszi felé vezető út és az eredeti meder közötti hatalmas térségben másfél méter magasan hömpölyög a Duna. Egy szinte alig látszó, „nyakig” vízben álló „Behajtani tilos!”-tábla mellett lehajtott vezetőfülkéjű teherautó áll, szinte teljesen elmerülve a sodró folyóban. Az úgynevezett Balparti II. vízforgalmi telep felé tartunk, a Fővárosi Vízművek ladikján. Ezen a csomóponton gyűjtik össze a Szentendrei-szigetről bújtatókon és alagutakon Pestre érkező ivóvizet abba a huszonkét kútba, ahonnan két csatornán át juttatják tovább azt a káposztásmegyeri főtelepig, majd a város felé.
A vízművek szakembereinek most állandó, 24 órás szolgálatban kell dolgozniuk, hogy a Duna-víz még véletlenül se juthasson a rendszerbe.
Trombitás József telepvezető tájékoztatása szerint a védőgátak, töltések és termelési objektumok mellett naponta két biológiai mintavétellel kell igazolniuk, hogy a szenynyezést jelző algaszám-emelkedés nem túl magas az ivóvízben. A mintákat minden nap részecskeszámláló mérőműszerrel ellenőrzik a békásmegyeri laboratóriumban, hogy kizárják a fertőzésveszélyt.
– A gépházakat, a műtárgyakat és a kutakat a mindenkori, mértékadó legnagyobb árvízszint fölé egy méterrel tervezték, így szerencsére csak a betörő, fakadó vizek ellen kell védekezni – tudtuk meg a telepvezetőtől. A beázások nem nagy mennyiségű Duna-vizet engednek át, ezt eddig fenékszivattyúkkal könnyen eltávolíthatták.
A legnagyobb gondot az ivóvízcsatornák védelme okozta. Félő volt, hogy a töltéseket az ár kikezdheti és elsodorhatja, súlyos sérüléseket okozva az alattuk futó vezetékekben. A katasztrófa megakadályozására meg kellett nyitni a töltés átereszvezetékét, és Dunakeszinél, az önkormányzattal egyetértésben át kellett vágni a gátat, hogy egyforma szinten tarthassák a vizet a töltés mindkét oldalán. A katasztrófaelhárítás legfontosabb eszközét, az árvízvédelmi bukó műtárgyat is működésbe kellett hozni, hogy megvédjék az ivóvíz minőségét. A létesítmény normális esetben átengedi a Szentendréről, a folyó alatt, csatornán érkező vizet a benne lévő medencén. Nemrég az áradás miatt a medence egyik falánál elzárták a víz útját, hogy ezzel növeljék a csatornákban lévő nyomást, amely kizárja a Duna vizét a hálózatból. Ez azért is rendkívül fontos, mert a vezetékeken óránként 3-400 köbméter víz halad keresztül, biztosítva Budapest ellátását. A szakemberek szerint tartósan elhúzódó áradásra kell felkészülni, és a Duna vízszintje megközelítheti a kilenc métert.
Mint ismeretes, a főváros ivóvízellátását biztosító parti szűrésű kutak nagy része a Szentendrei-szigeten és a Csepel-szigeten található, ahol a szolgáltatótársaság folyamatosan figyelemmel kíséri a Duna vízállását, ellenőrzi a kutak állapotát és a vízminőséget. A nagyobb biztonság érdekében a vízművek vezetése egy tartalék klórozóberendezést is készenlétbe helyezett. A csatornák feletti gátakat még a folyó tetőzése előtt kötelekkel és homokzsákokkal rögzített fóliákkal szigetelték, a létesítmények védelmére eddig mintegy hetven köbméter homokot és 16 000 homokzsákot használtak fel.
origo.hu
Azt hitte, nem látják: videón, ahogy tiltott tárgyat akarnak bejuttatni a balassagyarmati börtönbe
