Az egységes állami rendőrség 1920-ban, hét kerületi főkapitányság – Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely – megszervezésével jött létre. A megalakulás óta számtalan törvény, rendelet és szabály, valamint ezek módosítása került a rendőri vezetők és parancsnokok asztalára, amelyek a munka hatékonyabbá tételére, a testület jogállásának, hatáskörének megfogalmazására készültek, de a célok eléréséhez szükséges anyagi forrásokat nem, vagy csak késve biztosították. Tanulmányozva a szervezet történetét, kiderül, hogy néhány igen rövid időszakon kívül – mint például a harmincas években, és az ötvenes évek elején – napjainkig anyagi, technikai és létszámproblémák vannak napirenden. A rendőrség személyi állománya az elmúlt évtizedben mintegy nyolcvan százalékban kicserélődött, azok a rutinos szakemberek, akik az újonnan a testülethez került kollégákat betaníthatták volna, nyugdíjba vonultak, vagy az állandósult problémák miatt távoztak a testülettől. A jelenleg szolgálatot teljesítő rendőrök átlagéletkora harminc év alatti. Hiányzik a testületből a középkorosztály, akiknek tapasztalatára a vezetés számíthatna. Az EU-tagság egyik kritériuma, hogy a rendőrség anyagi és tárgyi feltételei legalább hatvan százalékban megközelítsék a jelenlegi tagállamok rendőrségeinek biztosított hátteret. Csatlakozásunk más feladatok ellátására is kötelezi a rendőrséget, mert a közösség nemcsak a schengeni minőségű határőrizetet követeli meg, hanem az ennek megfelelő rendőri munkát is. Ezekre a feladatokra az állományt fel kell készíteni, és az új határok nyomán létrejövő régiókban más létszámelosztást, hatékonyabb rendőrséget kell megvalósítani.
Feladatok és eszközök
Az utóbbi években többször hangoztatott állásfoglalásokból kiderül, a szervezetre bízott feladatok, és a rendelkezésre álló rendőri létszám, valamint a tárgyi feltételek nem állnak arányban egymással. Parancsnoki vélekedések szerint a hatékonyság érdekében a rendőrség feladatait sokkal pontosabban kell meghatározni, és ehhez arányos felszereltségű és képzettségű állományt kell munkába állítani. A példaként előttünk álló országokban az a gyakorlat, hogy a feladatokat és az ehhez szükséges létszámot figyelembe véve határozzák meg a rendőrség költségvetését, amelyet utólagos alku és módosítások nélkül, időben folyósítanak a szervezeteknek. A magyar rendőrség jelenlegi, több mint 100 milliárd forintos büdzséjét legalább a kétszeresére kéne növelni ahhoz, hogy a működés feltételei megfeleljenek a csatlakozást követően hazánktól elvárt, minimális szintnek. A nyolcvanas évek végén ugrásszerűen emelkedett a bűncselekmények száma, amely felkészületlenül érte a szervezetet. A már akkor is elavultnak számító felszerelések és eszközök kimondottan hátráltatták a bűnüldözést, és folyamatosan rontották a korábbi statisztikai adatokat. A szocialista relációban beszerzett szolgálati autók és hasábrádiók kora már lejárt, de egyes vidéki körzetekben még mindig húszéves eszközökkel veszik fel a harcot a bűnelkövetőkkel szemben. Ott, ahol sikerült modernizálni a járműveket, eddig nem tapasztalt problémák keletkeztek. A néhány éve még korszerűnek számító kocsik elhasználódtak a megnövekedett feladatok teljesítése során. Javíttatásuk gyakran több pénzbe kerül, mint az adott kapitányság éves költségvetése. Sok helyen az egy hónapra megállapított üzemanyagnorma mindössze napi 4-5 kilométer megtételére elegendő. Az egyenruhások körében végzett közvélemény-kutatások szerint silány minőségű a ruházatuk, általános véleményük az, hogy elavult fegyverzetet, védőfelszerelést használnak, a bűnügyi helyszínelők eszközeinek minősége pedig messze az uniós elvárások alatt van. Az állomány tagjai évente egy-két esetben vesznek részt lőgyakorlaton, takarékossági okokra hivatkozva.
Utánpótlás és ígéretek
Azok az intézkedések is váratnak magukra, amelyektől joggal várhatnánk el, hogy a rendőri életpályát vonzóvá teszik. A lakáshoz jutás lehetőségei az esetek nagy részében azonosak a civil életből ismert megoldásokkal. Nagy a hiány tiszthelyettesekből, mert a végzett rendőrök nem látnak maguk előtt belátható életpályát, ezért egy részük rövid szolgálati idő után a magánszférában helyezkedik el. Némi változás tapasztalható az utánpótlás területén, mert egy augusztusi kormányhatározat forrásokat biztosított arra, hogy ebben az évben lényegesen több tanuló kezdje meg tanulmányait az érettségi bizonyítványt feltételező, kétéves tiszthelyettesképző szakiskolákban. Ezekben az intézményekben a jelentkezés feltétele az is, hogy a jelölt rendelkezzen úgynevezett befogadónyilatkozattal, amelyet a területi rendőri szervek állítanak ki, vállalva a képesítést megszerző tanuló foglalkoztatását. A rendőrtiszti főiskolára évek óta a túljelentkezés jellemző. Különösen figyelemre méltó, hogy az előző évben a bűnügyi szakra több mint tízszer többen jelentkeztek, mint a felvehető létszám, de a belügyi tárca nem képes több, friss diplomával rendelkező tisztnek státust biztosítani. Az évek óta romló társadalmi megítélés oka, hogy az utca embere leginkább a közterületeken dolgozó rendőrökön keresztül találkozik a korrupcióval, és ezen keresztül ítéli meg a rendőrség munkáját. Az ebben a témakörben végzett felmérések alapján megállapítható: a járőrök utcai jelenléte növeli leginkább a polgárok biztonságérzetét, ezért kiemelt fontosságú az itt szolgálatot teljesítő rendőrök létszáma, szakmai és anyagi megbecsülése. A kormányváltás után az országos rendőrfőkapitányi széket elfoglaló Salgó László a kormányzattal összhangban új szemlélet megvalósítását ígérte a bűnmegelőzéssel kapcsolatban. A miniszterelnök és a belügyminiszter az Országos Rendőr-főkapitányságon tett júliusi látogatása alkalmával a feladatok teljesítéséhez ígérték a megfelelő eszközök biztosítását a rendőrség vezetőinek. Az állománygyűlésen elhangzottak értelmében a kormányzat nagyobb teret enged a közbiztonsággal és a bűnmegelőzéssel kapcsolatos feladatok végrehajtásának. A feladattal megbízott Hegedűs András bűnmegelőzési helyettes államtitkár az önkormányzatokkal és a polgárőrségekkel közösen kívánja megoldani a problémát. A tervek szerint még ősszel elkészül a bűnmegelőzési térkép, amelynek alapján a hatóság pontos képet nyerhet az összbűnözés, illetve az egyes bűncselekmény-kategóriák területi megoszlásáról. A büntető törvénykönyv és a büntetőeljárás-jog várható módosítása valószínűleg újabb terheket ró a szervezetre. A tervezet alapján a bűncselekményt vizsgáló ügyész válik a nyomozás vezetőjévé, a rendőrség pedig a korábbiaknál sokkal több részfeladatot kap a nyomozati munkában. A csatlakozásig a problémák folyamatos megoldása vár a kormányra, a rendőrök pedig egy jobban finanszírozott rendőrségben reménykedve várják a korábbiaknál nehezebb feladatokat.
Bérek és túlórák
A rendszerváltozást követő években folyamatosan csökkent a szakma társadalmi megbecsülése, különösen a közrendvédelmi területen az egyenruhás állománnyal szemben. A közterületeken szolgálatot teljesítő tiszthelyettesi rangban lévő rendőröknek egészen a közelmúltig rendkívül alacsony, a közalkalmazotti béreket alig megközelítő fizetés jutott. A hivatásos állománynak, a 2001. július elsejével bevezetett bértábla alapján, átlagosan 25 százalékkal több pénzt utalnak át, de a rendőr-szakszervezetek számításai alapján az uniós csatlakozás időpontjáig még legalább nettó 100 ezer forintos bérfejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy fizetésük az európai átlagot megközelítse. Az állandó létszámhiány miatt a rendőröknek túlórákat kell vállalniuk, amelyeket csak a közelmúltban született bírósági ítéletek után térített meg a tárca vezetése. A Belügyminisztérium munkavállalóinak többségét képviselő érdekvédők kiharcolták a közalkalmazottaknak ígért ötvenszázalékos béremelést. A szeptembertől folyósított magasabb bérek 37,5 százalékos növekedést jelentenek, de a tárca vezetői ígéretet tettek arra, hogy a Pénzügyminisztérium által biztosított korrekciós alap segítségével tarható lesz a bérrendezés eredeti mértéke.
Trákia
A trák harcos sírja: elképesztő kincsek kerültek elő Bulgáriában
