Médiaegyensúly 16. – Juszt László

(Lectori salutem. Friderikusz Sándor kiszól a kerthelyiségből. A kézfogás kellemes. A diskurzus derűs. A tévéelnökjelölt egyezkedne médiaügyekben. Derék dolog. Friderikusz Sándor szerint maradjon minden, ahogy van, csak legyen jobb. Hát nem, kedves Sándor. Az alku tárgya egy szuverén csatorna a polgári oldal számára. Amely egy függönyre akasztott dróton keresztül is fogható. Újhelyi képviselő a műsorokon belül valósítaná meg a „közszolgálatiságot”. Hát nem, kedves képviselő úr. Az önök szerkesztői nem határozhatják meg az ellenzéket. A témát sem. Medgyessy miniszterelnök szerint vegyen magának a polgári oldal televíziót. Hát nem, tisztelt bankelnök úr. Előbb ön kiadja hozományunkat. Az égi és földi sugárzású közpénzekből finanszírozott tévécsatornát. Adóforintjaink jogos hozadékát. Aztán majd veszünk magunknak kereskedelmi csatornát is. – Uraim! Néhány hét alatt megrendítettük az önök médiavilágát. Egyetlen esélyük a velünk való kiegyezés. Kong a lármaharang. Brinker asszony követségének ablakai alatt figurázták ki a médiaterroristákat. A tüntető tömeg a tüntetés után föltakarította maga után az egész városrészt. A Duna-parttól a Bajcsy-Zsilinszky útig. Brinker asszonynak erről jelentést kell írnia. Az Egyesült Államok elnökének. Akkor is, ha Brinker asszony Szent István Magyarországát rühesnek véli.)

A szavazópolgár ül a nagyvárosban a képernyő előtt, és nézi a képernyőn Juszt Lászlót.
Juszt László a snapszliban a tök alsó. A médiában mindig úgy keveri a lapokat, hogy tök legyen az adu. S hogy az ellenfél a játék során kivérezze a tökjeit. Juszt László a parti végén tök alsóval üt. A tök alsó mosolyog és gömbölyű.
Juszt László mosolyog és gömbölyű. Kártyákkal csinálja a politikát. Nem fejedelmekkel, mint az a szerencsétlen Machiavelli. Nem választási küzdelmekkel, mint a lökött pártelnökök. Hanem a „független és szabad” médiával. Amit valakik alája pakoltak. A lapok cinkezése Juszt László saját szabadalma. Neki erre engedélye van az istenektől. Juszt László hamiskártyás.
Juszt László azonban nem tudja, hogy hamiskártyás. Juszt László jó ember. Tisztelettel kéretnek a polgári körök: higgyék el e sorok írójának állítását. Ő jó ember. A szíve libamájból van. Nincs nála hűségesebb és odaadóbb barát. Juszt László egy ködös őszi estén kinyitotta a csomagtartót és abból egy őzcombot ajándékozott e sorok írójának. Hódolata jeléül. Az állati testrész még meleg volt. Amikor Juszt László a színházi nézőtereken ül, ő a tökéletes befogadó. Minden direktor öröme és büszkesége az ilyen néző. Arcán ott vibrál az empátia gyönyöre. Imádja a színházat. A kollegákat, a barátokat. Az övéit.
Juszt László empátiája hatalmas. A premiereken és fogadásokon a vele társalgás élvezetes. Igen művelt ember. Rengeteget olvas. A mondatok megmaradnak a fejében és rendszerré állanak össze.
Juszt László empátiája hatalmas. Az empátia a beleérzés képessége. A bármi megértésének, a bárkivel való együtt haladni tudásnak csodálatos képessége. Juszt László empátiájának alapja a kíváncsiság. Juszt László egy bűnöző lelkületét is képes megérteni és közvetíteni. Ezért ő az egyik legjobb magyar riporter. E sorok írója televíziójában azonnal szerződtetné őt. Riporternek. Jelentős javadalmazással. Juszt László jó ember. És jó tévés. Megérdemli a földbirtokot.
Juszt László empátiája azonban korcs. Egyirányú. Ez az egyirányúság tágas. A társadalom kitaszítottjai beleférnek. Az emberi különlegesség is, a bármiféle másság is. És a szoclib tábor. Az 51 százalék. Más nem. A konzervatív és nemzeti értékek irányában ez a tehetséges ember süket és vak. Érzéketlen fatuskó. A népfölség 49 százaléka Juszt Lászlónak senki. Van ilyen személyiség – mondhatnánk. Van ilyen riporter – mondhatnánk. Juszt László azonban nem riporter. Médiájával politizál. Szent háborút visel a 49 százalék ellen, akiket megérteni képtelen. Hát üti őket. A tök alsóval. A cinkelt lapok királya fölégetné a fél hazát.
Juszt László Magánbeszélgetés című műsorában csak a hasonszőrűeket fogadja. Azokkal egy órán át hódolatteljes csókokat vált. A másik Magyarország innen ki van rekesztve. A műsort megismétlik. Ez cinkelt lap. Mert a Nagyúr arról énekel, hogy egy az Isten és Mohamed az ő prófétája. Csalás történik.
Juszt László Újságíróklub című műsorában, negyedmagával – similis simile gaudet, diáktorzításban: simlis simlist komál – heti egy óra időtartamban fikázza a nemzeti oldalt. A négy békegalamb tökéletesen egyetért. Szegény néző megzavarodik. Ha ezek négyen ennyire egyetértenek, bizonyára nekik van igazuk. A műsort megismétlik. A nemzeti oldal nincs jelen. Ez kirekesztés. Tehát cinkelt lap. Tehát csalás. Olyannyira az, hogy az ellenfél is negyedmagával állt föl az Újságíróklub ellen péntek esténként. Ez is kirekesztés. A ballib kirekesztése kirekesztő válasz. Egyik rosszabb, mint a másik. Mégis. A péntek esti műsor éppen ritkasága miatt szellemi fellegvár. Volt. Jelenleg ez a háború oka. Casus belli.
Juszt László Közhang című műsorában kétéves nyeretleneket vonultat fel. A minden információ birtokában lévő Juszt László olyanokkal mérkőzik, akik azt sem tudják, mi a snapszliban az adu. Könnyű helyzet. Juszt László magánautodaféja. Melynek során a nyilvánosság előtt tapossa agyagba a Nagyúr a nemzeti érzelmű amatőröket. A szoclib érzelműeket soha. Ez a legcinkeltebb lap. A legnagyobb csalás. Ez a Goebbels-revü is egy óra hosszat tart hetente. A műsort megismétlik.
Juszt László felségterületéhez tartozik ugyanezen a csatornán a Sajtóklub extra is. Ez egy vasárnap esti gagyiműsor. Célja a vasárnapi szentbeszéd kimosása a vallásos agyakból. Ezek is négyen vannak. Jobb sorsra érdemes komikusok rötyögnek a gagyiban. Ezek is egyetértenek. Abcug Magyarország. Abcug minden olyan érték, mely nekik nem érték.
Juszt László a magyar ATV műsoraiban ül. Az ismételgetések miatt naponta többször is gyönyörködhetünk benne. Juszt László az életfa a Magyar ATV-ben. Oda van gyökerezve. És politizál. És terrorizál. És félretájékoztat. Befolyásolja a nézők tudatát. A választások eredményét.
Juszt László csaló. De nem tudja, hogy csaló. Nem azért, mert korlátolt. Nem azért, mert beszűkült személyiség, aki nem tudja, mit csinál. Nem azért, mert elvakult fundamentalista. Hanem mert felvilágosult fundamentalista. Juszt László jó ember – mondottuk korábban. Jó ember? Igen. Valamiben erősen hívő ember. Hite szerint csal. Szent kötelességét teljesíti, amikor csal. Tevékenységét nem csalásnak, hittérítésnek éli meg. Szent háború. Dzsihád. Juszt László palesztin terrorista. Olyan, mint azok, akik ellen Izrael állam is szent háborút visel.
Juszt László korábban a mi oldalunkon állott. Velünk harcolt a rendszerváltozás idején. Remek riportokat készített. Antikommunista volt. Annak ellenére, hogy Szófiában tanult. Akkor jött elő a csomagtartóból az őzcomb. Aztán bevetette magát a királyi televízióba. Kezét csókolom. Aztán ott sérelem érte. Lehet, hogy jogos. Lehet, hogy jogtalan. Nem tudhatjuk. És jött a bosszú. A szent háború. A dzsihád. A puncs és puccs a Korda-villában. A szisztematikus médiaterror. A kezét csókolom helyett a kezét csonkolom.
Juszt László palesztin terrorista. A terrormédiában rendfokozata: Magister. Ilyen ember is kell a palettán. Egy a sok közül lehet ilyen. Mint egy szólam a polifóniában elfogadható. Mint egyedül üdvözítő uniszónó, mint államvallás elfogadhatatlan.
Juszt László édesapja egészségügyi kormányférfiú és nagykövet volt a régi rendszerben. A gyermek Juszt László nyilván sokszor nyaralt az aligai pártüdülőben. Talán Kádár bácsitól is kapott fejecskéjére barackot. Hírlik, Horn Gyula térdén lovagoltatta. Képzeljük el a gyermek Juszt Lászlót Horn Gyula térdén. Amint arcán szétterül az öröm és azt mondja Gyula bácsinak: gyia! Kádár bácsi a bokor mögött mosolyog. Juszt László ide szocializálódott. Ide és csak ide hűséges. Ide és csak ide empatikus. Ő jó ember. Jót akar magának is, az övéinek is. Jól is megy a dolog. Neki is, meg az övéinek is. Földbirtokaik egymás mellett vannak. Szóltak egymásnak, hogy mikor és hol kell licitálni. Az új mezőgazdasági miniszter ügyeskedik, hogy ezek a birtokocskák és a baráti gazdasági társaságok birtokocskái kövéredjenek. Juszt László és barátai vadászgatnak. Vemhes állatra is. Emberre is. A másik Magyarország embereire. A népfölségre. Át akarják ugyanis alakítani a vadállomány szerkezetét.
Juszt László Kun Béla Magyarországának fontos alkatrésze. Egy kebelbeli. Egy népbiztos. Munkaeszköze nem a Szamuely-féle páncélvonat, hanem a média. Ennek segítségével manipulálja Kádár gyermekeit és unokáit. Főként a nagyvárosokban, ahol adásait bámulják. Jobb híján.
Juszt László nevének elhangzásakor Szent István Magyarországa a Nádor utcától a Hold utcáig fütyül. A Bazilikánál ilyenkor ijedten repkednek a galambok. Nem értik, mi a baj.
Juszt László jusztlászlósága túlpörgött. A helyzet tragikomikus. Itt a végjáték. A sztár zavartan vigyorog, mikor a Vasárnapi Újság munkatársa befurakodik műsorába és leiskolázza a Nagyurat. Juszt László indulatos és odacsap. Hát akkor tessék kérem átvenni a műsorvezetést. Erről van szó, kedves Juszt László. Mindenki felcserélhető. A mosuszillatú gilice is. Vége a pünkösdi királyságnak. Két tábor, két ország, két televízió, két Juszt László. És kész.
Juszt Lászlót le kell állítani. Két megoldás kínálkozik. Egy. Juszt László abbahagyja a politizálást és visszamegy riporternek. Csukott száj. Ez nem jó megoldás. Mert korlátozza Juszt László alanyi állampolgári jogait. Kettő. A parlament létesít konzervatív médiát. Ez a jó megoldás. Médiaegyensúly. Meg kell adni istennek, ami istené és a császárnak, ami a császáré.
Juszt Lászlót le kell kettőzni. És akkor megszelídül a közbeszéd. Mert versenyhelyzet támad. Mert nem a teljes média van az elhárító tisztek kezében, hanem csak a fele. A másik fél majd elboldogul a másik felével. Az egyik média ellenőrzi a másikat. Csak így lehetséges, hogy megszűnjön a médiában és a második nyilvánosságban az ökörködés. Mindkét oldalon. Emberből vagyunk valamennyien. Emberként szeretnénk viselkedni ellenfeleinkkel is. De így nem lehet. Az esélyeket előbb ki kell egyenlíteni.
Juszt László televíziójában a nyár elején arról elmélkedett, miként lehetne a csillogó szemű nemzeti érzelmű ifjúság tömegeit kijózanítani. Arca hirtelen felfénylett. Eszébe jutott a megváltó gondolat. Ki is mondta. Heuréka! A nyár folyamán rengeteg rockkoncertet kell rendezni. Az majd kimossa gyermekeink agyából a „fertőzetet”. Politikai pedofília. Éljen a Pepsi-sziget, a Melegfesztivál, a Budapest Parádé, énekeljen Szent Istvánkor Elton John.
Juszt László empátiája korcs. A mi iskoláink diákjainak hetven százaléka részt vesz a rockkoncerteken. És mégis másként gondolkodik. Juszt László nem érti, miről van szó. Nem értheti. Sem eszméinket, sem annak terjedését. A búvópatakok titkosan szent rendszerét. Juszt László ezzel a mondatával kiiratkozott e sorok írójának lelkéből. Mindez június 24-én történt. Juszt László adásában. E napon e sorok írója egy idézetet írt a noteszébe. A szerző Ady Endre. Megöl a disznófejű Nagyúr / éreztem, megöl ha hagyom / vigyorgó szemekkel ült meredten / az aranyon ült, az aranyon / éreztem, megöl ha hagyom. Elnézést, kedves Juszt László. De nem hagyom. Köszönöm az őzcombot.
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
(folyt. köv. pénteken: 17. Fásy Ádám)