Médiaegyensúly 16. – Juszt László

(Lectori salutem. Friderikusz Sándor kiszól a kerthelyiségből. A kézfogás kellemes. A diskurzus derűs. A tévéelnökjelölt egyezkedne médiaügyekben. Derék dolog. Friderikusz Sándor szerint maradjon minden, ahogy van, csak legyen jobb. Hát nem, kedves Sándor. Az alku tárgya egy szuverén csatorna a polgári oldal számára. Amely egy függönyre akasztott dróton keresztül is fogható. Újhelyi képviselő a műsorokon belül valósítaná meg a „közszolgálatiságot”. Hát nem, kedves képviselő úr. Az önök szerkesztői nem határozhatják meg az ellenzéket. A témát sem. Medgyessy miniszterelnök szerint vegyen magának a polgári oldal televíziót. Hát nem, tisztelt bankelnök úr. Előbb ön kiadja hozományunkat. Az égi és földi sugárzású közpénzekből finanszírozott tévécsatornát. Adóforintjaink jogos hozadékát. Aztán majd veszünk magunknak kereskedelmi csatornát is. – Uraim! Néhány hét alatt megrendítettük az önök médiavilágát. Egyetlen esélyük a velünk való kiegyezés. Kong a lármaharang. Brinker asszony követségének ablakai alatt figurázták ki a médiaterroristákat. A tüntető tömeg a tüntetés után föltakarította maga után az egész városrészt. A Duna-parttól a Bajcsy-Zsilinszky útig. Brinker asszonynak erről jelentést kell írnia. Az Egyesült Államok elnökének. Akkor is, ha Brinker asszony Szent István Magyarországát rühesnek véli.)