Negyvenhatrendbeli, különböző értékre, részben fegyveresen, részben bűnszövetségben, társtettesként elkövetett rablás miatt mondta ki bűnösnek Ambrus Attilát a bíróság. Helybenhagyta továbbá az LB a fogolyszökésre és rongálásra vonatkozó, elsőfokú elmarasztaló rendelkezést. Megszüntette viszont egy olyan, korábban kísérletnek minősített rablás esetében az eljárást, amikor a Viszkis a sértett könyörgésére visszaadta pénztárcát. Ezt az LB a bűncselekménytől való önkéntes elállásként értékelte.
Az LB a huszonhétrendbeli minősített rablásokat azért ítélte negyvenhatrendbelinek, mert az elsőfokú bíróság több rablást folytatólagosan elkövetettnek értékelt, azaz egy cég (például az OTP) többszöri kirablását egyrendbeliként állapította meg. Az LB szerint ezeket külön-külön kell elbírálni.
Ambrus védekezésének egyik sarokpontja volt, hogy tisztázza magát a több emberen elkövetett emberölés kísérletének vádja alól. Az ügyész másodfokú perbeszédében kérte a bíróságot, hogy mondja ki ebben a vádpontban a vádlott bűnösségét. Az LB azonban – az első fokhoz hasonlóan – nem állapította meg, hogy bármikor is lett volna ölési szándéka Ambrusnak, a fegyverhasználat miatt foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésben viszont bűnösnek találta. A bíróság szerint mások életét is veszélyeztette, amikor futás közben lövéseket adott le.
Ambrus szerint nem azért vette el a bankbiztonsági őrök fegyvereit, mert azzal bűncselekményt akart elkövetni, vagy eladásra szánta volna, hanem hogy megelőzze a lövöldözést. Az LB viszont jogerős ítéletében ezt is rablásként minősítette. Az ítélet indoklásában a tanácsvezető bíró kiemelte: érezte a vádlottat körülvevő szimpátiát, azonban cselekménye nem hasonlítható a gazdagokat kifosztó és a szegényeket gyámolító Robin Hoodéhoz, hiszen Ambrus maga élte fel a rabolt pénzt. A bíró megítélése szerint ráadásul erkölcsi szempontból cselekedeteinek kis része sem írható a javára. Mert senki nem sérült ugyan meg fizikailag a rablásoknál, de azt nem lehet tudni – vélte a bíróság –, hogy azok a bankalkalmazottak, akiknek a fejéhez pisztolyt fogott, nem sérültek-e lelkileg.
Jelentős enyhítő körülményként értékelte viszont a taláros testület, hogy Ambrus őszinte beismerő vallomást tett, és több bűncselekményt csak az ő elmondása alapján tudtak feltérképezni.
A vádlott az utolsó szó jogán büntetése kismértékű mérséklését kérte. Nem vitatta az ügyészség vádjait – két kivétellel –, és elismerte: megérdemli a büntetést. Két vádpontot nem ismert el: az emberölési kísérletet, valamint a fegyverrablást.
Magyar György, a Viszkis ügyvédje arra az újságírói kérdésre, hogy a jogerős ítélet alapján védence mikor kerülhet leghamarabb szabadlábra, elmondta: jó magaviseletű raboknál fegyház fokozatban a büntetés ötödét, börtönben a negyedét lehet elengedni. Ambrus Attila akár már 2010 körül szabadulhat. Az ügyvéd azt sem zárta ki, hogy az írásba foglalt ítélet ismeretében felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be.
Ismeretes: Ambrus Attila az első rablását 1993 januárjában követte el, és hét év alatt összesen 196 millió forintot rabolt társaival, amelynek rá eső része 85 millió forint volt.
***
Ambrus listája
1993. január 22., XI., Villányi út 72.: postahivatal, 460 000 forint
1993. március 12., II., Hűvösvölgyi út 137.: postahivatal, 667 000 forint
1993. május 3., IV., Árpád út 75.: Budapest Tourist, 1 800 000 forint
1993. augusztus 28., VIII., Orczy út 44.: postahivatal, 3 300 000 forint
1993. szeptember 7., XVII., Pesti út: Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet,
3 500 000 forint
1993. november 3., Nyugati téri aluljáró: Budapest Tourist, sikertelen kísérlet
1993. december 27., XI., Villányi út 52.: Kolibri utazási iroda, 407 000 forint
1994. február 2., I., Mária tér 1.: Mór és Vidéke Takarékszövetkezet, 1 000 000 forint
1994. március 21., IX., Ráday utca 59.: Bakonyvidéke Takarékszövetkezet, 4 562 450 forint
1994. július 21., VI., Ó utca 15.: Eurotours utazási iroda, 800 000 forint
1995. január 12., IX., Ráday utca 59.: Bakonyvidéke Takarékszövetkezet, 2 800 000 forint
1995. július 27., III., Lajos utca 68.: Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet,
2 800 000 forint
1996. március 25., XI., Kemenes utca 1.: postahivatal, 9 539 000 forint
1996. augusztus 29., XI., Fehérvári út: postafiók, 5 500 000 forint
1996. szeptember 24., XXIII., Grassalkovich út 128.: OTP, 9 000 000 forint
1996. november 21., Budakeszi: OTP, 13 600 000 forint
1997. január 15., Budakeszi: OTP, 7 090 000 forint
1997. március 10., Békásmegyer: OTP, 9 635 000 forint
1997. március 10., Kelenföldi pályaudvar: postahivatal, 3 965 000 forint
1997. május 28., XXIII., Grassalkovich út 128.: OTP, 28 000 000 forint
1997. december 16., XXIII., Grassalkovich út 128.: OTP, 11 000 000 forint
1998. február 5., XI., Irinyi utca: OTP, 5 000 000 forint
1998. március 11., Békásmegyer: OTP, 5 000 000 forint
1999. január 5., Kőbánya, Újhegy sétány: OTP, 240 000 forint
1999. január 15., II., Frankel Leó utca: OTP, 18 000 000 forint (ezután fogták el, s ezt a pénzt megtalálták nála)
1999. július 10.: sikeres szökés a Gyorskocsi utcából
1999. július 29., XXIII., Grassalkovich út 128.: OTP, több mint 2 000 000 forint (szakértők valószínűsítik, hogy ő követte el)
1999. szeptember 28., Vecsés: OTP, 200 000 forint
1999. október 18., XVIII., Üllői út 377.: OTP, 47 300 000 forint
1999. október 27-én elfogták a főváros XIV. kerületében, az Erzsébet királyné és a Nagy Lajos király útja sarkán, egy bérházban.
Forrás: MTI–SAB
Megkérdeztük Rost Andreát: kétgyermekes édesanyaként mit szól ahhoz, hogy Magyar Péter szerint vegyen újat magának, akinek külföldön él a gyermeke?