Elúszhat 60 millió forintnyi bor

Ha valaki eléggé figyel, akkor a dél-alföldi kocsmák mélyén elcsípett néhány mondat segítségével könnyedén felkészülhet abból, hogyan lehet kijátszani ma Magyarországon a törvényeket. Például a közraktárit. A biztosnak tűnő recept szerint kell hozzá egy nagyobb tétel közraktározható áru valakinek a tulajdonában. Ezt kell megvennie frissen alakított cégünknek azzal az ígérettel, hogy a vételárat akkor egyenlítjük ki, ha a közraktárba helyezett árura megkaptuk a hitelt. A közraktározó céget bevonva saját számlánkra irányítjuk a pénzt, s mire a „lenyúlt” termelő észbe kap, már bottal ütheti a nyomunkat. A hitelező elárverezi a közraktári jegyeket, visszakapja pénzét, nem történik tehát semmi törvénytelen. Közben nagy értékre biztosítjuk az egész „cuccot”, majd kilopatjuk a közraktárból, és értékesítjük. A biztosítási díjból és a bevételből mindenkit kifizethetünk, aki segített a lebonyolításban, és még akkor is pozitívan jövünk ki a „buliból”, ha polgári perben behajtat rajtunk valamit az átvert eladó. Nem árt persze, ha van egy-két jóakarónk magas beosztásban…

Szerződés visszadátumozva?

A fentihez több ponton kísértetiesen hasonlító történetről számolt be lapunknak Pohankovics Pál kiskőrösi bortermelő. Pokoljárása még tavaly, május végén kezdődött, amikor felkereste egy valamikori munkatársa, Cs. László. Kiderült, hogy az egy-két hete alakult Dél-alföldi Borház Kft.-t ő finanszírozza, és így érdeklődik volt üzleti partnere eladatlan tokaji furmintja iránt. Nehéz volt akkoriban értékesíteni a nemes bort, kapva kapott hát a biztosnak tűnő alkalmon a vállalkozó. A továbbiakban a vevő képviselőjeként Cs. László mellett megjelent F. Levente, ketten tárgyaltak a Pohan-Vin Kft.-vel. Megkötötték az adásvételi szerződést, kiállították a számlát fizetésig szóló tulajdonjog-fenntartással, ám fizetési határidőnek július harmadikát jelölték meg. F. Levente ugyanis jelezte, hogy cége közraktári hitelt vesz fel, annak segítségével egyenlíti majd ki a vételárat. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak.
A megadott határidőre, sőt még egy hét múlva sem érkezett az említett szerződésben meghatározott számlaszámra egyetlen fillér sem. Az egyre nyugtalanabbá váló borosgazda megpróbálta menteni a menthetőt. Mivel az ügyletet bonyolító Concordia Rt.-nél Pohankovics Pálnak nem adtak semmiféle felvilágosítást, mondván, nem vele állnak jogviszonyban, ezért július 12-én a rendőrséghez fordult segítségért. Közben a félmillió liter bor a Tabdi Szőlőskert Szakszövetkezet bérelt pincéjében két, egyenként 2500 hektoliteres betontartályban várta sorsa alakulását. Eltelt fél év, és a mai napig várja. Az egyre szövevényesebbé váló ügy ez alatt az idő alatt már másodjára került a Legfőbb Ügyészségre.
– Egy kiskőrösi borásznak honnan van tokaji furmintja? – kérdeztem Pohankovics Páltól, miközben kiteregette elém az ügyben keletkezett, három dossziéra való dokumentumot.
– Vettem is és bérelek is területet azon a borvidéken, közösen műveljük a szőlőt ottani kollégáimmal. Nem kiskőrösi borról van tehát szó. A tokaji név használatának engedélyezése előtt egyébként alaposan próbára teszik a bort és a borászt is. A hegybíró folyamatosan ellenőrzi a minőséget. Cukrot például csak az ő embere jelenlétében keverhetek a mustba. Ott helyben kell erjeszteni is, csak akkor kapja meg a gazda a névhasználati jogot, ami nekem 8300 hektoliterre van meg. Ezt azért hangsúlyozom, mert azzal is megvádoltak, hogy nem is tokaji furmint, amit el akarnak tőlem lopni. Több minősítő szakvélemény is bizonyítja, hogy a bor megfelel a legmagasabb szintű minőségi követelményeknek. Csak azt nem tudom, meddig. Ott áll fél éve azokban a betontartályokban, töltögetés nélkül, ki tudja, kezeli-e valaki, s ha igen, milyen szakértelemmel. Engem a közelébe sem engednek, pedig szerintem még én vagyok a tulajdonosa. Meggyőződésem, hogy törvényesen nem lehet így kiforgatni valakit abból, amiért megdolgozott!
Látszott az elkeseredett vállalkozón, hogy erősen hiszi, amit mond, pedig biztatásban nem sok része volt az utóbbi időben. Kiderült, hogy a Concordia Rt. a hitelt átutalta ugyan, de nem arra a számlaszámra, amelyben eladó és vevő megegyezett. Július 5-én a Dél-alföldi Borház Kft. a kecskeméti Konzumbanknál ugyanis nyitott egy másik számlát, a pénz arra érkezett, és még aznap fel is vették róla a 34 millió forintot. A Magyar Nemzet dokumentumaiból kiderül, hogy a Concordiával július másodikán kötött zálogkölcsön-szerződésen akkor még nem létező számlaszám szerepel. Ez Pohankovics álláspontját támasztja alá, aki szerint a szerződést visszadátumozták annak érdekében, hogy ne fussanak ki a közraktári hitel odaítéléséhez nélkülözhetetlen, az Agrárintervenciós Központ által május 28-án kiadott dotációs ígérvény harmincnapos határidejéből. Ebben az esetben viszont a Borház Kft. jogtalanul jutott a közraktári hitel után járó állami kamattámogatáshoz. Ezért a közraktári felügyelet tavaly decemberben vizsgálatot indított az agrártárca tulajdonában lévő Concordiánál. Hajdú Huba, a cég vezérigazgatója lapunknak elmondta, nem tud nyilatkozni arról, történt-e visszadátumozás, vagy manipuláció a számlaszámmal kapcsolatban, mert akkor még nem ő volt a vezető. Andor Györgyné, a közraktári felügyelet vezetője elmondta: egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Concordia eljárása jogszerű volt, a közraktári törvény egyetlen pontját sem sértették meg. A visszadátumozás ügyében újabb vizsgálat indult, de ez már nem tartozik igazából a felügyelet hatáskörébe.
Számos tanulsággal szolgált a magyarországi közállapotokat illetően a nyomozó hatóság közbelépése is. Amikor Pohankovics Pál július 12-én, pénteken feljelentést tett különösen nagy értékre elkövetett csalás miatt, mert benne alapossá vált a gyanú, hogy át akarják verni, azért nyitottak másik számlát F. Leventéék, és azért vették fel róla a 34 millió forintot, amiből egyetlen fillért sem adtak neki, akkor azzal nyugtatták a rendőrségen, hogy még nincs elég bizonyíték, majd hétfőn intézkednek.
– F. Levente még hétfőn is tagadta, hogy nála lenne a pénz – emlékezik vissza szomorúan a történtekre az iratok között lapozgató borász. Az ügyészség feloldotta a banktitkot, kiderült, hogy F. Levente felvette a hitelt még az előző csütörtökön, erre őrizetbe vették. A férfi tanyáján 16 millió forintot megtaláltak, a hiányzó összegről annyit mondott, Cs. Lászlónál van. A rendőrség Cs.-t csak ímmel-ámmal hallgatta ki, pedig nekem elárulta, hogy már el is költötte a pénzt, de erre hiába hívtam fel a nyomozók figyelmét. A tanyán megtalált összeget megkaptam, és július 18-án, egyeztetés után visszautaltam a Concordia Rt.-nek. Ezek után mindkét féllel egyetértésben ügyvéd előtt felbontottuk az adásvételi szerződést, és papíron visszaállítottuk az eredeti állapotot. Abban bíztam, hogy viszszakapom a bort, és saját pincémben meg tudom őrizni a minőségét az ügy lezárultáig. Ennek ellenére nem nyúlhattam a 16 millió forintra eső borkészlethez sem. (Hajdú Huba január 8-án azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy az ügy bonyolultsága miatt nem küldték vissza a pénzt a Pohan-Vin Kft.-nek, amely nem vásárolhatja viszsza a bort, mert nem vele állnak jogviszonyban. Lapunknak viszont azt mondta, a Pohan-Vin akadályozza a közbeszerzési törvény alapján meghozott döntések végrehajtását, ezért nem tudtak még pontot tenni az ügy végére.) A Bács megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya október 2-án megszüntette a nyomozást, mondván, eladó és vevő vitája polgári peres eljárásban rendezhető. Meglátásuk szerint nem utalt bűncselekményre sem F.-ék viselkedése, sem a szerződés dátumának tologatása, holott ennek tényét egy augusztus 26-án kelt kihallgatási jegyzőkönyv is megerősítette. Komolyan kezdtem úgy érezni, hogy egy kiterjedt összeesküvés áldozata vagyok. Természetesen panaszt nyújtottunk be a döntés ellen és vártunk. A bor meg ott pimpósodik még most is a tartályokban.

Nyomkövető zsiványok

– Nem is akar pénzt Pohankovics – mondja a telefonba Gyimóti Anikó, a Dél-alföldi Borház Kft. ügyvezetője, F. Levente élettársa. Mi szeretnénk fizetni, de vele nem lehet megegyezni. Szerintem arra kalkulál, hogy most 60-70 forinttal magasabb a furmint ára, ezért inkább a bort akarja visszaszerezni. Dehogy tűnt el a másik fele a hitelnek! – utasítja vissza felháborodottan kérdésemet. Borászati eszközök lettek vásárolva rajta – jelenti ki, majd közvetlenebb hangra vált. – Tudja, mi jó barátok voltunk. Szóban egészen másban egyeztünk meg. Úgy volt, hogy együtt palackozzuk majd a bort, és szép lassan mindenki a pénzéhez jut. Aztán valamitől megijedhetett, és forró fejjel hibákat követett el. Nem lett volna szabad ilyen eszközökhöz nyúlnia. – Milyenekhez? – kérdezem, mire Gyimóti Anikó zsiványokról kezd el beszélni, akik többször követték egészen hazáig, megemlíti azt az esetet, amikor egy nem jogerős határozatra hivatkozva a Pohan-Vin emberei feltörték az adóraktár zárát és a megyei főügyészség helyszínre faxolt határozata tudta csak megakadályozni, hogy elszállítsák a bort. Aztán arról is panaszkodik, hogy Pohankovics Pál még számlát sem adott a 61 millióról. (A számla másolatát szerkesztőségünk megkapta. Azóta természetesen sztornózták, mivel a vevő nem fizette ki, és a szerződés is semmissé vált.) Gyimóti Anikó tagadta, hogy visszadátumozták volna a hitelszerződést. Mint fogalmazott, ő írta alá az okiratot, amelyen tollal volt írva a dátum, de nem az ő kézírásával. A számlaszámmal pedig szerinte nem merült föl semmilyen probléma, a Concordia arra utalt, amit a szerződésben megadtak. Elárulta azt is, hogy a közraktárba helyezett borra kellett biztosítást is kötni. De szerinte az minden érdekelt vesztesége lesz, ha a hosszas huzavona végén megromlik a bor.

Az utolsó reménysugár

– Hogyhogy nem akarom megkapni a pénzem? – döbbent meg Gyimóti Anikó kijelentésén Pohankovics Pál. – Semmiféle közös palackozásról nem volt szó. Azt sem tudtam, kicsodák, egyedül Cs. László volt az ismerősöm. Bárcsak látnám, hogy hajlandók ideadni a vételárat. Természetesen csak készpénzben, és annyit fogadok el, amennyi a szerződésben le volt írva. De inkább azt tapasztaltam, hogy amikor a Concordia megpróbálta elárverezni a közraktárjegyeket, akkor előző este F. Levente ügyvédje felhívta az enyémet, és közölte, hogy még az a pénz sem lesz az enyém, ami a hitel fedezetén túl befolyik az árverésen, mert azt nekik adja majd ki az árverező. Oda is jöttek kiöltözve, hatalmas táskákkal, és várták a pénzt. Ám közben megszületett a Legfőbb Ügyészség határozata nyomán az intézkedés, amely elrendelte a zár alá vételt. Ekkor az árverés abbamaradt. (Hajdú Huba a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy ha az árverés megvalósul, a különbözetet bírói letétbe helyezik, és a hatóság dönt majd arról, kit illet.)
A nyomozás megszüntetése után egyébként érdekesen bolyongott az ügy a jogszolgáltatás útvesztőiben. A kiskőrösi ügyészség 2002. november 8-án pótnyomozást rendelt el, és lefoglalta a közraktárjegyeket, valamint a bort is. A tokaji furmint tárolási helyéül a Pohan-Vin pincéjét jelölte ki. Már folytak az átszállítás előkészületei, amikor a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség – a Concordia és F. Levente panasza alapján – november 22-én hatályon kívül helyezte a lefoglalást elrendelő határozatot. Az indoklásban az szerepelt, hogy a bor egyúttal a közraktár által nyújtott kölcsön fedezetéül szolgál, így ennek lefoglalása és a közraktárból való elszállítása a Concordia Rt. vagyoni igényének kielégítését veszélyeztetné. Pohankovics ekkor törvényességi felülvizsgálati panaszt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez, aminek az részben helyt adott, és 2002. december 16-án elrendelte a közraktárjegyek – már említett – zár alá vételét, mivel azok értéke tekintetében a Pohan-Vin Kft.-nek polgári jogi igénye van. Ez hiúsította meg az árverést. Közben a kiskőrösi jövedéki hivatal elrendelte a szóban forgó bor zárlatát is, mert megállapította, hogy a Dél-alföldi Borház Kft.-nek nincs érvényes adóraktári engedélye. A közraktárjegyek zár alá vétele ellen ismét panaszt nyújtottak be az ellenérdekelt felek, és a rendőrség is kifogásolta a pótnyomozás elrendelését, úgyhogy jelen pillanatban az ügy minden szereplője a Legfőbb Ügyészség újabb határozatára vár. Pohankovics még bízik a jogrendben, a Legfőbb Ügyészség igazságosságában. Ez egyetlen reménye. Pedig senki nem tudja ma megmondani, látja-e egyszer még a pénzét, vagy visszakaphatja-e valaha el sem adott félmillió liter borát.