Dobtáras történet

Hiszik, nem hiszik, nincs tettese a Nyugati téri sortűznek, vagyis nagy valószínűséggel maguktól kezdtek el lőni a dobtáras géppisztolyok 1956. december hatodikán a kommunizmus további dicsőségére.
A Legfelsőbb Bíróság – innét az „ítélet” – szóbeli indoklásában úgy fogalmazott, hogy az eljárás célszemélye Horn Gyula szocialista politikus, egykori miniszterelnök volt, ám „az ő vonatkozásában a nyomozás nem járt eredménnyel”. A hajdani exkarhatalmista mellett Biszku Béla egykori elvtársat sem érte elmarasztalás, jóllehet a sortüzet provokáló úgynevezett vörös zászlós felvonulást ő szervezte. Lényeg, haja szála sem görbül – igaz, kopasz szegény.
Egyetlen embert maceráltak csupán az eljárás során, őt Mátai Ottónak anyakönyvezték annak idején, ő állítólag tényleg lőtt a jelzett időben, ám elmondása szerint csak a tér kövezetére, onnét pedig fölfele pattantak a golyók, vagyis legfeljebb az erkélyeken burukkoló galambokban tehetett kárt, másban aligha. Egyébként pedig tetten ért Ottó mindössze a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetést valósította meg, amelynek maximális büntetési tétele három esztendő – de mert a Legfelsőbb Bíróság szerint a háborús bűntettnek még csak a kísérlete sem állapítható meg, nevezett cselekménye 1959. december hatodikán elévült. (A galambtenyésztők sem fellebbeztek.)
Hát így állunk, emberek, negyvenhat évvel a vörös lobogós sortűz után. Bűnösök nincsenek. A halottak meg elporladtak.
Na és? – mondhatnánk az apró emberrel. Lépjünk már túl a múlton. Ahogyan a vérpezsdítő induló is mondja: „A múltat végképp eltörölni…”
Hát nem töröljük el, elvtársak! A jövő záloga a múlt ismerete. A tisztánlátás. A hiteles történelem. Az áldozatok mellett a gyilkosokról is tudni akarunk.