Megkapták a parlamenti képviselők a gáztörvény tervezetét, így rövidesen a T. Ház napirendjére kerülhet a javaslat. Balla György, a Fidesz-frakció energiapolitikai szakértője szerint a gáztörvénynek legalább két alapvető szempontot kellene kielégítenie. Egyrészt garantálnia kell a hazai fogyasztók, másrészt a nemzeti szénhidrogén-ipari vállalat védelmét. Balla szerint a tervezetben éppen ez a két cél nem található meg, sőt ellentétes célokat tűz ki a kormány. Így felvetődik a kérdés: kinek az érdekeit képviseli a jelenlegi hatalom? Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy részben nemzeti tulajdonban marad-e egy ilyen jelentős stratégiai energetikai társaság, vagy teljesen külföldi tulajdonba kerül, főleg Magyarország esetében, ahol az import ennyire jelentős, csaknem nyolcvanszázalékos arányt képvisel az ellátásban.Talán az egyetlen pozitívum a tervezetben az, hogy a hatósági ár kategóriájában marad a gázár, szemben az eddigi elképzelésekkel, amely a benzinhez hasonlóan szabad árat jelölt meg.
Mint Balla György jelezte: teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a nemzeti olajtársaság érdekeivel ellentétes javaslatok vannak a törvény tervezetében. Az teljesen világos, hogy az uniós elvárásoknak meg kell felelni. Ezek között szerepelnek például a szállítás, a tárolás, a nagy- és a kiskereskedelem szétválasztására vonatkozó javaslatok, de vajon miért kell ezeken is túlteljesítenünk? Nem érthető, hogy miért kell szolgai módon az európai direktíváknál többet megvalósítanunk. Kérdés ugyanakkor, hogy miért nem beszél a törvény a befagyott költségekről. Köztudomású: a Mol olyan hosszú távú szerződéseket kötött az érvényes törvényi előírások alapján, amelyek ha megindul a szabad kereskedelem, bizony komoly befagyott költségeket eredményeznek. Nincs világos és egyértelmű javaslat arra, hogy e költségek kezelése nem a Mol, hanem a kormány feladata lesz. Ez azért nagyon lényeges kérdés, mert akár tönkre is teheti a társaságot, és így könnyen a külföldi cégek kezére játszhatják azt. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy kísért a múlt: mert most ugyanazoknak jó a Mol működésének törvényi megnehezítése, akiknek előnyös volt, hogy a nemzeti olajtársaságot kizárták például a gázszolgáltató vállalatok privatizációjának lehetőségéből is.
Ám a fogyasztók szempontjait nézve sem jobb a helyzet, úgy is fogalmazhatunk – mondja Balla György –, hogy sunnyog a törvény. A javaslatban az szerepel, hogy kedvezményes gázárat lehet majd alkalmazni, ennek fedezetét pedig a Mol által kitermelt hazai gáz és az importár közötti különbség adja, amelyet bányajáradékként kell befizetni. Azt is jelzi a törvény, hogy ennél többet viszont nem lehet a kompenzációra fordítani, az arány pedig nagyjából 20:80 százalék. Az elfogadható, hogy bizonyos extraprofit ne csapódjon le egyetlen cégnél sem, és a Mol is vállaljon szerepet a hazai családok támogatásában. De a támogatás mértékének nem a hazai kitermeléstől kell függenie, hanem a rászorultságtól. A javaslat viszont egyértelműen a Mol bányajáradék-befizetési mértékétől teszi függővé a támogatást. A bányajáradék jelentős megemelése ugyanakkor éppen a várt hatás ellen fog dolgozni, ugyanis a normálisan eltervezett kutatás-fejlesztés – amely a cég jövőbeli hasznát garantálja – csökkentésére ösztönöz. Valójában tehát az a kérdés, hogy ki fog ezt követően bizonytalan lehetőségbe befektetni. Ezzel tönkre lehet tenni a hazai-nemzetközi összehasonlításban is ténylegesen nagyon magas szinten álló szakembergárdát és tevékenységet. Nem világos, hogy kinek áll érdekében egy ilyen iparágat elsorvasztani.
A kompenzációra vonatkozó javaslat is rengeteg kérdést felvet, akár szociális alapon vagy fogyasztáshoz kötött támogatásban gondolkodik a kormány. Gyakorlatilag nincs igazságos rendszer, mert nem biztos, hogy a gazdagabbak több energiát fogyasztanak, hiszen megvan a lehetőségük a korszerű és energiatakarékos, ám drágább készülékek, lakások megvásárlására. Ezzel szemben a nyugdíjasok, az alacsony jövedelmű nagycsaládosok rákényszerülnek a pazarlóbb felhasználásra. Ilyen helyzetben viszont nem kellene megváltoztatni a jelenlegi rendszert, amely eddig a visszafogott áremelésre ösztönzött. Az idei évre viszont már bejelentették a 12 százalékos gázáremelést, amelyet jövőre újabb, jelentős áremelés fog követni, már az új törvényre hivatkozva. A csapda ebben a rendszerben az, hogy a jövőre vonatkozó áremelés kapcsán a kormány majd a kompenzációra fog hivatkozni, és azt mondja: igen, a gazdagoknak megemeljük a gáz árát, a szegényeknek meg – ugyan nekik is drágulni fog az energia – majd kompenzációt adunk. De valójában mennyi is lesz a gázáremelés? Ekkor fog kiderülni, hogy a kormány ezzel az egész kompenzációs javaslattal csak a tényleges áremelést akarja elleplezni.
A Fidesz szakértője szerint kérdés az is, hogy a jelenlegi kormány miért nem akar elgondolkodni azon az elképzelésen sem, amelyet a polgári kormány igyekezett megvalósítani. A magyar családok jövedelmi és energiafelhasználási körülményei között akkor járnánk el jól, ha a gázüzletágat – akár átmeneti ideig – állami tulajdonba vennék. Átlátható lenne a teljes struktúra, a támogatási és árkérdés, valamint megerősödhetne az iparág. Egy későbbi időpontban pedig egy jól működő, gazdaságos és értékes vállalkozásként lehetne privatizálni. Ezzel szemben a mostani helyzetben – amikor a Mol vezetői szerint veszteséges az üzletág – csak áron alul lehet eladni ugyanazoknak, akik a Horn-kormány privatizációs intézkedései következtében hozzájutottak többek között a gázszolgáltató vállalatokhoz. Érdekes elgondolkodni azon is, hogy a kormány részéről annyit bírált erős forint milyen hatással van az energiaárra. A Mol vezetői szerint ugyanis a forint erősödése olyan helyzetbe hozta a céget, hogy az inflációnál nem lenne szükség magasabb áremelésre, mégis az idei évre 12 százalékos drágulást jelentettek be. Vagyis ebben a kérdésben is ellentmondásba keveredett a kormány.
Trump feltételeket szabott a találkozó előtt
