Csak az áremelést leplezi a törvénytervezet

Nem lehet kizárni, hogy az eddigi korlátozásokon túl további, már közvetlenül a családokat érintő gázkorlátozást kell elrendelni. A Fidesz gazdasági kabinetje ezért egyértelmű választ vár Csillag István minisztertől arra, hogy garantált-e az ország kockázatmentes gázellátása, és az általa jóváhagyott éves ellátási terv alapján még hány napig elegendő a meglévő készlet. Az utólagos, a fűtési szezon alatti gázvásárlásról szóló nyilatkozatok világossá teszik, hogy a hibás tervezés miatt a nyáron és ősszel olcsóbban, 100 dollár/1000 köbméter körüli áron megvásárolható és a hazai gáztározókban elhelyezhető gáz helyett legutóbb 130 dollár/1000 köbméter áron vásároltak importgázt, amely több mint négymilliárd forintjukba került az adófizetőknek. Ilyen helyzetben került a T. Ház elé az új gáztörvény tervezete, amely Balla György szerint éppen az alapvető kérdéseket nem rendezi.

Mayer György
2003. 03. 07. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Megkapták a parlamenti képviselők a gáztörvény tervezetét, így rövidesen a T. Ház napirendjére kerülhet a javaslat. Balla György, a Fidesz-frakció energiapolitikai szakértője szerint a gáztörvénynek legalább két alapvető szempontot kellene kielégítenie. Egyrészt garantálnia kell a hazai fogyasztók, másrészt a nemzeti szénhidrogén-ipari vállalat védelmét. Balla szerint a tervezetben éppen ez a két cél nem található meg, sőt ellentétes célokat tűz ki a kormány. Így felvetődik a kérdés: kinek az érdekeit képviseli a jelenlegi hatalom? Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy részben nemzeti tulajdonban marad-e egy ilyen jelentős stratégiai energetikai társaság, vagy teljesen külföldi tulajdonba kerül, főleg Magyarország esetében, ahol az import ennyire jelentős, csaknem nyolcvanszázalékos arányt képvisel az ellátásban.Talán az egyetlen pozitívum a tervezetben az, hogy a hatósági ár kategóriájában marad a gázár, szemben az eddigi elképzelésekkel, amely a benzinhez hasonlóan szabad árat jelölt meg.
Mint Balla György jelezte: teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a nemzeti olajtársaság érdekeivel ellentétes javaslatok vannak a törvény tervezetében. Az teljesen világos, hogy az uniós elvárásoknak meg kell felelni. Ezek között szerepelnek például a szállítás, a tárolás, a nagy- és a kiskereskedelem szétválasztására vonatkozó javaslatok, de vajon miért kell ezeken is túlteljesítenünk? Nem érthető, hogy miért kell szolgai módon az európai direktíváknál többet megvalósítanunk. Kérdés ugyanakkor, hogy miért nem beszél a törvény a befagyott költségekről. Köztudomású: a Mol olyan hosszú távú szerződéseket kötött az érvényes törvényi előírások alapján, amelyek ha megindul a szabad kereskedelem, bizony komoly befagyott költségeket eredményeznek. Nincs világos és egyértelmű javaslat arra, hogy e költségek kezelése nem a Mol, hanem a kormány feladata lesz. Ez azért nagyon lényeges kérdés, mert akár tönkre is teheti a társaságot, és így könnyen a külföldi cégek kezére játszhatják azt. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy kísért a múlt: mert most ugyanazoknak jó a Mol működésének törvényi megnehezítése, akiknek előnyös volt, hogy a nemzeti olajtársaságot kizárták például a gázszolgáltató vállalatok privatizációjának lehetőségéből is.
Ám a fogyasztók szempontjait nézve sem jobb a helyzet, úgy is fogalmazhatunk – mondja Balla György –, hogy sunnyog a törvény. A javaslatban az szerepel, hogy kedvezményes gázárat lehet majd alkalmazni, ennek fedezetét pedig a Mol által kitermelt hazai gáz és az importár közötti különbség adja, amelyet bányajáradékként kell befizetni. Azt is jelzi a törvény, hogy ennél többet viszont nem lehet a kompenzációra fordítani, az arány pedig nagyjából 20:80 százalék. Az elfogadható, hogy bizonyos extraprofit ne csapódjon le egyetlen cégnél sem, és a Mol is vállaljon szerepet a hazai családok támogatásában. De a támogatás mértékének nem a hazai kitermeléstől kell függenie, hanem a rászorultságtól. A javaslat viszont egyértelműen a Mol bányajáradék-befizetési mértékétől teszi függővé a támogatást. A bányajáradék jelentős megemelése ugyanakkor éppen a várt hatás ellen fog dolgozni, ugyanis a normálisan eltervezett kutatás-fejlesztés – amely a cég jövőbeli hasznát garantálja – csökkentésére ösztönöz. Valójában tehát az a kérdés, hogy ki fog ezt követően bizonytalan lehetőségbe befektetni. Ezzel tönkre lehet tenni a hazai-nemzetközi összehasonlításban is ténylegesen nagyon magas szinten álló szakembergárdát és tevékenységet. Nem világos, hogy kinek áll érdekében egy ilyen iparágat elsorvasztani.
A kompenzációra vonatkozó javaslat is rengeteg kérdést felvet, akár szociális alapon vagy fogyasztáshoz kötött támogatásban gondolkodik a kormány. Gyakorlatilag nincs igazságos rendszer, mert nem biztos, hogy a gazdagabbak több energiát fogyasztanak, hiszen megvan a lehetőségük a korszerű és energiatakarékos, ám drágább készülékek, lakások megvásárlására. Ezzel szemben a nyugdíjasok, az alacsony jövedelmű nagycsaládosok rákényszerülnek a pazarlóbb felhasználásra. Ilyen helyzetben viszont nem kellene megváltoztatni a jelenlegi rendszert, amely eddig a visszafogott áremelésre ösztönzött. Az idei évre viszont már bejelentették a 12 százalékos gázáremelést, amelyet jövőre újabb, jelentős áremelés fog követni, már az új törvényre hivatkozva. A csapda ebben a rendszerben az, hogy a jövőre vonatkozó áremelés kapcsán a kormány majd a kompenzációra fog hivatkozni, és azt mondja: igen, a gazdagoknak megemeljük a gáz árát, a szegényeknek meg – ugyan nekik is drágulni fog az energia – majd kompenzációt adunk. De valójában mennyi is lesz a gázáremelés? Ekkor fog kiderülni, hogy a kormány ezzel az egész kompenzációs javaslattal csak a tényleges áremelést akarja elleplezni.
A Fidesz szakértője szerint kérdés az is, hogy a jelenlegi kormány miért nem akar elgondolkodni azon az elképzelésen sem, amelyet a polgári kormány igyekezett megvalósítani. A magyar családok jövedelmi és energiafelhasználási körülményei között akkor járnánk el jól, ha a gázüzletágat – akár átmeneti ideig – állami tulajdonba vennék. Átlátható lenne a teljes struktúra, a támogatási és árkérdés, valamint megerősödhetne az iparág. Egy későbbi időpontban pedig egy jól működő, gazdaságos és értékes vállalkozásként lehetne privatizálni. Ezzel szemben a mostani helyzetben – amikor a Mol vezetői szerint veszteséges az üzletág – csak áron alul lehet eladni ugyanazoknak, akik a Horn-kormány privatizációs intézkedései következtében hozzájutottak többek között a gázszolgáltató vállalatokhoz. Érdekes elgondolkodni azon is, hogy a kormány részéről annyit bírált erős forint milyen hatással van az energiaárra. A Mol vezetői szerint ugyanis a forint erősödése olyan helyzetbe hozta a céget, hogy az inflációnál nem lenne szükség magasabb áremelésre, mégis az idei évre 12 százalékos drágulást jelentettek be. Vagyis ebben a kérdésben is ellentmondásba keveredett a kormány.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.