A kritikus, irodalomtörténész írásaiból kirajzolódik az a törekvés, hogy a gyerekirodalmat ne „alacsonyabb rendű” irodalomként, hanem saját poétikával, hagyománnyal és befogadási logikával rendelkező kulturális szövegvilágként értelmezzük. A Túl a fedélen egyik érdeme, hogy elmozdul a gyerekkönyvek nevelési, piaci megközelítésétől, és a kritikai olvasás horizontjába emeli azokat.
Új horizont a gyerekirodalom olvasásában
Már a cím – Túl a fedélen – is ezt a mozdulatot jelzi: Lapis túllép a megszokott kategóriákon. A gyerekkönyv mint esztétikai és kulturális tárgy a kötetben komplex értelmezési térként jelenik meg, amelyben a gyermeki nézőpont épp olyan fontos, mint a felnőtt olvasó reflexiója.
A kötet súlypontja a gyereklíra vizsgálata.
A szóművészet formái közül, megkockáztathatjuk, a vers az, amely legnagyobb eséllyel biztosítja az átjárást – és egyben a kapcsolatot – a gyermeki és a felnőtti befogadás között
– írja a szerző, aki a kortárs magyar költészet egyes darabjait – például Varró Dániel, Lackfi János, Kovács András Ferenc és Finy Petra verseit – nemcsak stiláris, hanem antropológiai és befogadáselméleti szempontból is elemzi.
A gyereklíra nála nem a „könnyed műfaj”, hanem a nyelv határainak kísérletező terepe, ahol a játék, a humor és a metaforikus gondolkodás új formákat ölt.
Különösen izgalmasak azok az írások, amelyek a gyermeki és a felnőtt nézőpont összjátékát vizsgálják. Lapis azt is kifejti, hogyan változik egy gyerekeknek szánt mű értelmezése a társadalmi és kulturális kontextus függvényében. A
Vuk, a kis róka felnövésének története jól érzékelteti ezt: Fekete István regénye és az 1981-es Dargay Attila-féle rajzfilm eltérően viszonyul a természethez, az emberhez és az állatok világához.
A Fekete István-művek egyik alapfeszültsége – a természeti rend és az egyéni sors konfliktusa – különösen élesen rajzolódik ki ebben az összevetésben.
Bár a tanulmányok mélyen elméleti alapokon nyugszanak, Lapis írásmódja végig világos és befogadható marad. A Túl a fedélen másik érdeme az, hogy hidat képez a tudományos és az irodalomszerető olvasóközönség között. A kötet megmutatja, hogy a gyerekirodalomról való gondolkodás akkor válik igazán termékennyé, ha képes a különböző olvasói pozíciókat – a gyermeki, a szülői, a pedagógusi és a kritikai – egymás mellett láttatni.
A Túl a fedélen hiánypótló munka a hazai irodalomtudományban.
Miközben a gyerekirodalom az elmúlt évtizedben egyre inkább a figyelem középpontjába került, kevés olyan elméleti igényű, mégis reflektáltan olvasható gyűjtemény született, amely szakemberekhez és érdeklődő olvasókhoz egyaránt szól. Éppen ezért e kötet nemcsak a gyerekirodalom kutatóinak lehet alapmű, hanem azoknak is, akik hisznek abban, hogy az irodalom a világra való rácsodálkozás egyik legfontosabb terepe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!