Európai Unió: egyelőre csak befelé vezet út

Ügydöntő népszavazást kell kiírni Magyarország uniós csatlakozásának kérdésében – szögezte le a Medgyessy Péter miniszterelnök által felkért szakértői bizottság, hozzátéve: a népszavazás előkészítése érdekében már ősszel több ponton módosítani kell az alkotmányt. Az ötletet valamennyi számottevő politikai erő üdvözölte, talán ezért figyeltek föl csak kevesen az ajánlás végén szereplő félmondatra, miszerint az alkotmánymódosításnak kell rendelkeznie a különböző jogi garanciákról is, ami adott esetben a kilépést is jelentheti. Az elgondolás egyetlen szépséghibája, hogy az unióban egyelőre még csak tervezik a kilépés lehetőségének megteremtését: Valery Giscard d’Estaing volt francia államfő, az Európai Unió belső reformjáról tanácskozó konvent elnöke, 2002. október 29-én hozta nyilvánosságra a kilépést is szabályozó új EU-alkotmánytervezetet.
Az aprónak semmiképp sem nevezhető hiányosság mind ez ideig nem okozott gondot, hiszen az országok inkább az unióba befelé, mint onnan kifelé iparkodtak. Ezért ha a kilépés módozatát és következményeit firtató kérdéssel fordulunk a szakértőhöz, akkor valószínűleg tanácstalanul széttárja a karját, vagy jobb esetben Grönlandot említi. Majd hozzáteszi, hogy a szigetország esete azért teljesen más.
1982. február 23-án Grönlandon népszavazást tartottak, ahol a többség az unióból történő kilépésre voksolt. A szavazást az tette szükségessé, hogy a Dániától teljes autonómiát kapott Grönland mint külső országrész 1973-ban a Dán Királyság részeként lett a közösség tagja. A politikusok egyébként a döntést azzal magyarázták, hogy a grönlandiak ezzel is szuverenitásukat akarták alátámasztani.
Az már viszont elgondolkodtatóbb, hogy az EU-ban az uniós tagság megszűnésének feltételeiről akkor sem esett szó, amikor előbb az angolok, majd 2000-ben az osztrákok kezdték emlegetni a kilépést mint lehetőséget.
Az Egyesült Királyságban 1997-ben lángolt föl az uniós tagság előnyeit és hátrányait mérlegelő vita. Januárban a konzervatív párt egyik felsőházi képviselője a The Timesben közölt cikket, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy Nagy-Britanniában legrosszabb esetben is semleges hatást gyakorolna a békés válás az EU-tól. Lord Pearson tanulmányában azt is kifejtette, hogy tévesen alkalmazzák a szélsőséges jelzőt azokra, akik az országot ki akarják léptetni az unióból, mivel a tagság ugyanolyan politikai kérdés, mint bármi más.
Az angol függetlenedési mozgalmat sokan azért nem vették komolyan, mert az egész ügyet a tory párt belső vitájának tekintették. Ausztriában viszont a kilépés érdekében még aláírásgyűjtés is indult. A szomszédos ország tagságának megszüntetését követelők a Jörg Haider vezette párt kormányba kerülését követő EU-szankciók nyomán váltak egyre hangosabbá. A kilépést sürgető, pártok feletti akcióplatform 2000. december közepéig 194 ezer aláírást gyűjtött össze a kezdeményezés támogatására, ami azt jelenti, hogy két évvel ezelőtt a szavazásra jogosult osztrák polgárok 3,35 százaléka gondolta úgy, hogy országának jobb helye lenne az unión kívül. A figyelmeztetés tehát valóban komoly volt, ennek ellenére Brüsszelben még most, 2003-ban is csak tervek szintjén létezik az EU-tagság megszüntetésének jogi lehetősége.
Pedig a tavaly, Medgyessy Péter által fölkért testület – amelyben Dávid Ibolya és Vastagh Pál volt igazságügy-miniszterek, Ádám Antal és Vörös Imre volt alkotmánybírók, és Czuczai Jenő, a bruges-i Európa Egyetem tanára voltak a tagok – szerint alkotmánymódosításnak kell rendelkeznie a nemzetközi jog és a magyar jog új viszonyáról, az állami hatáskörök nemzetközi szervezetre történő átruházásáról, a közösségi jog és a magyar jogrendszer viszonyáról, az állami hatáskörök uniós szervekre való átruházásáról, s egyben a már említett, adott esetben a kilépés lehetőségét megteremtő garanciákról is. A bizottság szükségesnek látta egy, erre az egyetlen esetre szóló speciális népszavazási záradék alkotmányba történő beiktatását is. A testület véleménye szerint ezek a módosítások elengedhetetlenek ahhoz, hogy a népszavazás megrendezése lehetővé váljék. A testület álláspontja értelmében az április 12-én tartandó népszavazás kérdése pedig így szólhatna: „Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává váljék?”
Medgyessy Péter pedig csak akkor utazhat Athénba 2003. április 16-án a csatlakozási szerződést aláírni, ha a voksoló polgárok több mint ötven százaléka egyetért Magyarország EU-ba történő belépésével.
Az országos népszavazásnak a jogi következmények szempontjából ugyanis két fajtája van: a véleménynyilvánító népszavazás és az ügydöntő népszavazás. A véleménynyilvánító népszavazás eredményét csupán figyelembe veheti az Országgyűlés, ám az eredmény a testületre jogilag nem kötelező, vagyis a meghozott törvény tartalma eltérhet a nép akaratától. Az ügydöntő népszavazás eredménye ellenben kötelező az Országgyűlésre, azaz a parlament a népszavazásra feltett kérdésekben hozandó törvények megalkotása során a választópolgárok többségi véleményét nem hagyhatja figyelmen kívül. Az alkotmány decemberi módosítására épp azért volt szükség, mert a hatályos jog szerint a parlament csak véleménynyilvánító népszavazást kezdeményezhetett. Az ügydöntő népszavazás egyébként akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ ad.
Kérdés az is, hogy kik szavazhatnak a csatlakozásról. A vonatkozó joszabály úgy rendelkezik, hogy minden magyar állampolgár, aki szavazásra jogosult és a szavazás idején Magyarországon tartózkodik, részt vehet az ügydöntő népszavazáson. Nem szavazhat, mert nincs választójoga viszont annak, aki a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt, illetőleg, aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Magyarán az említett kivételektől eltekintve mindenki szavazhat, kivéve, aki április 12-én külföldön, például az Európai Unió valamely tagállamában tartózkodik.