Műsorvezető-képzés

Ha Ön műsorvezető akar lenni bármelyik kereskedelmi rádióban, és szeretné, ha azonnal alkalmaznák, tanulja meg az alábbi szöveget, és a próbaadásban szinte levegővétel nélkül hadarja el!

Jó napot, jó estét, jó reggelt kívánok, Kedves Hallgatóim, szevasztok, csókolom, szinte mindenkit szeretettel üdvözlök, hiszen most kezdődik mindaz, amire bárki, bárhol, bármikor várt, beleértve bármelyik hallgatót, nem beszélve azokról, akikről nem esett szó, kivéve azokat, akikről igen, nem említve magamat is. Következzék tehát egy olyan műsor, amely persze nem is következik, hiszen már folyamatban van, mert most én is abban beszélek, így aztán nem mondhatom, hogy majd ezután következik, mert ami már zajlik, az nem ezután jön, de ne ragadjunk le ennél, tudniillik nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy beszélnem kell egyfolytában, beszélni, beszélni, beszélni, nehogy egy pillanatra is csend legyen, vagy beiktatódjon egy icike-picike szünet, mert abban a szent minutumban elveszítem Önöket, Kedves Szórakozni Vágyó Hallgató, beleértve az állásomat is. Igaz ugyan, hogy nem mondok semmi érdekeset, sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy semmi értelme sincs annak, amit itt összehordok, de ezt inkább erénynek könyvelném el, mint hibának, mert olyan jól csinálom, hogy nekem is megáll az eszem. A célom az, hogy az emberek egy pillanatra se tudjanak a gondolataikba merülni, hanem csak az én karattyolásomat hallgassák, lemondva a lehetőségről, hogy átgondoljanak akár egy percnyit is tönkrement életükből, amin esetleg egy picit javíthatnának, ha csöppnyi szellemi erőfeszítést tennének a változtatás érdekében, beleértve Önöket is. Jaj, most ismételtem magamat, de végül is ez sem baj, sőt kifejezetten hasznos, hiszen nem jut eszembe semmi, és így legalább telik az idő, beleértve mást is. Nem tudom, figyelik-e, hogy mindig azt mondom, hogy „beleértve ez meg az”. Ez a szavam járása, erről fognak mindig megismerni, mert én egy jópofa egyéniség vagyok, és ez lesz a jellemző szófordulatom, amit én találtam ki, beleértve magamat is, hihihi. Szóval, Kedves Hallgatóim, hallgassanak engem ész nélkül, és én majd ellátom Önöket olyan információkkal, amelyekre semmi szükségük sincs, miközben szórakoztatásukról is gondoskodom.
Jó időtöltést kívánok, a reklám után jövök, és ugyanezt elmondom más szavakkal.
A viszont hálásra! Hihihi! Ez jó volt, mi? Figyelték? Azt mondtam, hogy a viszont hálásra.
Ez egyrészt emlékeztet a viszont hallásra, másrészt utalás arra, hogy együtt aludnék pl. egy nő hallgatóval, harmadrészt meg célzás a hálára, amit egymás iránt érezhetünk, hiszen ugyanabban a jelképes mocsárban fetrengünk. Szerintem jó vagyok! Viszhál! Hihihi!

Reklámunk következik! Azon röhögök, hogy még mindig én beszélek! Van itt a stúdiónkban rengeteg papírgalacsin a szeméttartóban. Jöjjenek ide, és vegyék meg ezer forintért darabját!
Na jó, odaadjuk kilencszázért is, de csak Önöknek, mert megérdemlik. Aki nem veszi meg, az holnap megdöglik reggel fél nyolckor. Címünk: Hun utca 4. Reklámunknak vége.

Mmoost pedig úúgy bbeszélek, hogy mmeegnyomom a sszavak eelső sszótagját, mert iidőt nnyerek, hiszen mmegin nnem jjut eeszembe ssemmi, és köözben hhalál llaza vvagyok, és nnincs sszókincsem sse. Jjöjjön mmegint egy rreklám, aaddig eelintézem a ffizetésemelésemet, aztán jjövök majd mmegint vvagánykodni. Viszhál! Hihihi!