A Pentagon választ adna Párizsnak

Richard Perle, az amerikai védelemi minisztérium befolyásos tanácsadója Franciaország NATO-beli szerepének korlátozásával kíván méltó választ adni az iraki amerikai inváziót bíráló párizsi magatartásra.

Elérkezett az idő, hogy a Washingtonnal szembehelyezkedő Párizs politikai megleckéztetésben részesüljön – szögezte le a Pentagon munkatársa, az iraki katonai beavatkozás egyik legelszántabb szószólója a Les Echos című francia gazdasági-politikai napilap pénteki számában. Perle szerint kérdéses, hogy továbbra is fenn lehet-e tartani a hagyományos baráti és együttműködési viszonyt egy olyan országgal, amely az Egyesült Államokkal ellenséges fellépésre vállalkozott.
E magatartás fényében Perle célszerűnek ítéli Párizs NATO-ban vállalt szerepének felülvizsgálatát. Emlékeztetett arra, hogy Franciaország évtizedek óta „fél lábbal bent, fél lábbal kint” volt az észak-atlanti szervezetben. „Ha ez a hidegháború idején talán még elfogadható volt, nem hiszem, hogy a jövőben is folytatható lenne” – hangsúlyozta az interjúban Perle.
A washingtoni „héják” közé számító Pentagon-illetékes értékelése szerint Washington és Párizs között két kérdésben van jelentős nézetkülönbség. Francia részről a Bush-adminisztrációtól eltérő módon közelítik meg a közel-keleti problémát, másrészt pedig érzékelhető, hogy Párizs egy Amerikával vetélkedő, francia–német irányítással felépülő Európai Unió létrehozásában gondolkodik. Ez utóbbi kérdés az, ami nyilvánvalóan a leginkább ingerli az Egyesült Államokat.
Az iraki háború kérdésével kapcsolatban Perle kiemelte: első ízben fordult elő a történelemben, hogy a francia kormány az egész világot az Egyesült Államok politikájának elutasítására szólította fel, amibe „igen sok energiát fektetett”.
*
A jövő keddre tervezett francia–német–belga–luxemburgi csúcstalálkozó nem fogja előmozdítani az Európai Unió közös biztonsági és védelmi politikáját – vélekedett egy spanyol politológus a konzervatív amerikai The Wall Street Journal európai kiadásában közölt cikkében. Rafael Bardají, a madridi Real Instituto Elcano intézet igazgatóhelyettese kifejtette, hogy ez a négy ország ráadásul az EU összesített katonai kiadásainak csak a 35 százalékát képviseli. Nagy-Britanniát, amely egymagában az EU katonai kiadásainak 22 százalékát adja, továbbá Olaszországot és Spanyolországot kihagyni annyit jelent, mint mellőzni az EU katonai erejének zömét.