Medgyessy Péter miniszterelnök szerepelt tegnap a televízióban. Engem fel szokott dobni az ilyesmi, Chaplin-, Latabár-, Stan és Pan-filmeknél szoktam hasonlókat érezni, rohanok a készülék elé, felborítva fotelt, szamovárt, nagymamát, áthágva a kulturált viselkedés EU-normáit, a lényeg annyi, le ne maradjak a nagy nevettető műsoráról.
Jó volt a tegnapi attrakció is, habosra kacagtam magam.
Két mondat az emelkedett államférfi expozéjából: „Szóval hadd mondjam, azért ugye az, hogy választás választást követ, az nem a mi bűnünk, hanem az élet rendjéből adódik, tehát ez ellen nem tudunk mit tenni…”
Míg elemezni tetszenek a veretes szöveget, idemásolom a másik Medgyessy-gondolatot is (ez még jobb): „Én nagyon tisztelem az orvosokat, de Magyarországon hála istennek több a beteg, mint az orvos…”
Utóbbiak közül valaki megnézhetné a munkájában megfáradt kormányfőt.
Ha én lennék a szocialista párt, illetőleg a kormány kampányfőnöke, kevesebbet szerepeltetném a nyilvánosság előtt Medgyessy Pétert, már csak a saját érdekében is. Hogyan is írja a költő? „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára…” S a többi.
Medgyessy beszél.
Választás választást követ, de ez nem a mi bűnünk. Meg ne haragudj, Péter, igen buta vagy. Orvosi eset. Elsőre talán nézzen át tüzetesen a Köztársaság téri orvoscsapat, ők láttak már hasonló eseteket, volt olyan is, akit visszahoztak.
Veled nem lesz könnyű, már a szemed sem áll jól. Vegyél vissza, Péter, egy keveset.
origo.hu
Kövér László: „Gyurcsány legalább a családját szereti”
