Írásos javaslat született a minap a közszolgálati televízió szerkezeti átalakításával kapcsolatban. Az ötletgazda Ragáts Imre (civilben a tévé ügyvezető alelnöke) elképzelésének lényege: ki kell rúgni a cégtől nyolcszáz embert, az elvégzendő munkákat pedig ki kell adni külsős partizánoknak, hadd legyen meg szegényeknek a napi betevő. Hiszik, nem hiszik, a televízió három szakszervezete közül egyik sem volt elérzékenyülve Ragáts feltaláló elképzelésétől, aki önmagát valószínűleg nem kalkulálta be a kirúgandó nyolcszázba.
A takarékosság jegyében fogant gondolat ott kap gellert, hogy híre megy: ezenközben miniszterelnökünk leányának tévés csapata egy szilveszteri műsorért nyolc és fél millió forintot kap, Szinetár Miklós külsős káeftéje százhetvenmillióért vállal műsorszállítást, Juszt László kétszáztizenkétmilliót tesz zsebre alkotásaiért. A csúcs természetesen ezúttal is Friderikusz megasztáré, aki két műsoráért kereken háromszázmillióval lesz majd vastagabb…
Hogy mit szól mindehhez a lapu- és felmondólevéllel ellátandó nyolcszáz szerencsétlen, azt el lehet képzelni. Arról ellenben fogalmam sincs, hogyan viszonyul az eseményekhez, teszem azt, Wisinger István, a MÚOSZ elnöke vagy mondjuk a daliás idők hordószónokai a Nyilvánosság Klubtól – ugyanis hallgatnak, mint hal a szatyorban. Persze mit is lehetne minderre mondani? Ilyen az élet, gyerekek… Helyezkedjetek el talán a nehéziparban, vagy lépjetek katonai pályára, most szép lenni katonának… Hagyjátok másra a pénzvadászatot, ahhoz ők, Fridiék, jobban értenek (máshoz nemigen).
Lenne még itt nekünk, adófizető tévénézőknek is véleményünk, de minek növeljük a vérnyomásunkat, azzal csak a szegény egészségügyieket terheljük. Pedig azoknak is megvan a maguk Juszt Lászlója.
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
