Sokak szerint az erőműben történt súlyos üzemzavar kapcsán olyan látszatintézkedéseket hoztak, amelyek legfeljebb azt szolgálták, hogy a helyén maradjon a vezérigazgató és a helyettese. A sorozatos baklövések miatt nem érzi úgy, hogy a biztonsági igazgatóhoz hasonlóan önnek is le kellene mondania?
– Már többször hangsúlyoztam, hogy nem érzem magam felelősnek, mert a cég működési szabályzata szerint az atomerőműben biztonsági kérdésekben nem befolyásolhatja a vezérigazgató a biztonsági igazgató döntéseit. Szerintünk az üzemzavart tervezési hiányosságok okozták, de a vezérigazgatónak az sem feladata, hogy átnézze a műszaki terveket. A műszaki és biztonsági feladatokért felelős vezetőknek nem szabadott volna alkalmazásra továbbengedni egy ilyen technológiát.
– Önök állandó időzavarba és ellentmondásokba keveredtek a tájékoztatás területén is. Az lehetett az emberek benyomása, hogy ha a sajtó nem írja meg a rendellenességeket, akkor azt nem is közölték volna. A tájékoztatási kötelezettség megsértéséért sem felelős a legfelső vezetés?
– A kommunikációt szigorú szabályok határozzák meg az atomerőművek esetében, és mi betartottuk ezeket a nemzetközi előírásokat. Amikor azt tapasztaltuk, hogy ennél sokkal gyorsabb és bővebb tájékoztatásra lenne szükség, váltottunk. Még időben változtattunk a kommunikáción. Naponta sajtótájékoztatót tartunk, ahol egy videolánc segítségével olyan információkat is közlünk, amelyek tartalma esetleg változhat a tapasztalataink bővülésével.
– Egyes vélemények szerint a mostani átszervezések azért sem jelentenek semmit, mert a belső mozgások szinte mindennaposak az erőmű életében. Miért éppen ezeknek a munkatársaknak kellett alacsonyabb beosztásba kerülniük, miért nem távoznak végképp az atomerőműből?
– Azt vizsgáltuk, hogy melyek voltak azok a szakmai területek, amelyeknek lehetőségük volt ezt a tervdokumentációt áttekinteni, és az esetleges hibákra, hiányosságokra a figyelmet felhívni. A személyi intézkedések nem azt jelentik, hogy ezek az emberek felelnek az üzemzavarért. Úgy látjuk, hogy az üzemzavarért a tervezési hiányosságok felelnek. Ám kollégáimnak nagyobb odafigyeléssel lett volna lehetőségük a tervezési hiányosságra felhívni a figyelmet, hogy ne terjesszük fel az atomenergia hivatalhoz jóváhagyásra ezt a technológiát. A felelősséget ennek tekintetében állapítottuk meg. Minden munkatárs továbbra is az erőműnél dolgozik, tudásukra igényt tartunk, de az eset rávilágít arra, hogy a vezetői megbízások kapcsán olyan ellenőrzői feladat ellátására is szükség van, amelyek biztosítják: ilyen hibák ne következzenek be.
– Korábban azt nyilatkozták, hogy a tisztítóberendezés terveit az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) elvei alapján sorolták úgynevezett ABOS 3-as biztonsági kategóriába, amelyhez csak elvi hozzájárulás kell a hatóság részéről. Az OAH alapelvei nem megfelelők, vagy az erőmű értékelte alul a technológia veszélyeit?
– A besorolás ma is úgy él, ahogyan azt az atomenergia hivatal jóváhagyta. A jelentésünkben pont arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a hatósághoz kívánunk fordulni, mert egy új besorolási rendet kell kialakítani a jövőben. A német–francia berendezést egyszerű tisztítótartályként sorolták be, pedig kiderült, hogy veszélyesebb annál. Ennek felülvizsgálatát nyilván el fogja végezni a nukleáris felügyelet.
– Ha jól értem, a most lefokozott vezetők abban hibáztak, hogy nem vették észre a tervekben: a berendezés veszélyesebb, a tisztítótartályban nincs hő-, nyomás-, valamint neutronszámmérő, és így ajánlották elvi hozzájárulásra az atomenergia hivatalnak a technológiát.
– Egy ilyen tervdokumentáció kapcsán vannak olyan hiányosságok – mint például a mérőműszereké –, amelyek nem kívánnak meg olyan mély szakmai számításokat, amelyek alaposabb áttekintéssel kiszűrhetők. Ha ez megtörtént volna, akkor visszaadhattuk volna a terveket a Framatome-nak korrekcióra, amelyet minden bizonynyal végrehajtottak volna. Az erőmű szervezeti struktúrájában azonban nem egyenletesen oszlik meg a felelősség a műszaki, biztonsági feladatokért. A vezetőknek nem feltétlenül a műszerek hiányát kellett volna észrevenniük, hanem azt a módszerességet kellett volna biztosítaniuk, amelynek nyomán ez feltűnhet. Igénybe lehetett volna venni megfelelő zsűriket, tervbírálatokat, belső és független szakértőket is.
– Azt állítja, csak most derült ki, hogy a biztonsági rendszer nem megfelelő Magyarország egyik legnagyobb és legveszélyesebb üzemében?
– A paksi erőmű műszaki, biztonsági és ellenőrzési rendszere átgondolásra szorul. A legfontosabb javaslatunk a OAH felé, hogy bíráljuk felül az ellenőrzés rendszerét. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A belső és külső szakembereknek javaslatot kell készíteniük egy új struktúrára, amely megakadályozza, hogy szigorú ellenőrzés nélkül engedélyt kaphasson egy ilyen tervdokumentáció. Alaposan elemezni kell majd, hogy milyen hatással kell lennie az üzemzavarnak az intézményrendszerre.
– Talán műszaki szempontból sem lenne szükségtelen egy átszervezés. Nemrég a lemondott biztonsági igazgató azt mondta, a blokkokban kialakult szennyeződéseket részben az okozta, hogy egyszerre több gőzfejlesztőben végeztek vegyszeres kezelést, de az orosz gépkönyv ezt nem tiltotta. A gépkönyv kiadása óta nem fejlődött a magyar mérnökök ismerete az atomenergetikával és a vegyi folyamatokkal kapcsolatban?
– A magnetitlerakódás problémáját a 2000-ben és 2001-ben végrehajtott dekontaminálás, vagyis vegyszeres kezelés okozta. Ha nem egy évben megy végig ez a rendkívül erőltetett dömpingfolyamat, hanem két-három év alatt, vagyis az egy reaktorban lévő hat gőzfejlesztőből csak évente kettőt kezelnek vegyszerrel, akkor a rendszer öntisztulása, a folyamatok működése stabil maradhatott volna. Korábban azért nem ismerték fel, hogy ez a folyamat veszélyes, mert azt hitték, hogy egy feldarálódott vasfedél miatt jelentek meg a gondok a rendszerben. A lerakódások kérdésében azonban még vizsgálatok folynak, hiszen nem minden szakértő értékeli egyformán a jelenséget.
– Ezek szerint igazak azok a feltételezések, hogy a termelés fokozása a biztonság rovására ment? A tömeges vegyszerezés mellett ezt igazolhatja: a hétkazettás tisztítórendszer helyett tavaly egy harminckazettás rendszer alkalmazását határozták el.
– Az erőműben a biztonság elsődleges kategória, mindenkor megelőzi a termelési szempontokat. A dekontaminálást éppen biztonsági okokból kellett elvégezni, hiszen ez volt az ajánlott módszer arra, hogy megóvjuk a munkatársakat a magas sugárzástól. A harminckazettás rendszer ugyanolyan technológia, mint a hétkazettás, amellyel nem voltak gondok, így azzal nem számoltunk, hogy veszélyeztethetjük az erőmű biztonságát.
– A zöldek szerint az erőmű már 1997 óta illegálisan üzemel, hiszen az atomtörvényhez kapcsolódó 108-as kormányrendelet szerint szűrőberendezést is kellett volna működtetni a reaktorcsarnokban, ahonnan kiengedték a radioaktív gázokat.
– Az atomerőmű szervezete 1998-ban átvizsgálta, hogy mindenben megfelel-e az üzem a nukleáris biztonsági szabályzatnak. Ezt az elemzést a hatóság jóváhagyta, és elfogadta, hogy nincsenek szűrők. A mostani vizsgálat ezt a kérdést újra elővette, és a jelentésünkben hangsúlyoztuk, hogy át kell gondolni, pontos volt-e a biztonsági szabályzat értelmezése. Az üzemzavar rengeteg gondra derített fényt, és ma már tudjuk, hogy ezek megoldása nélkül az erőmű nem működhet biztonságosan.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
